Szilágyi Áron: Ne kongassuk a vészharangot!

– Melyik az igazi Szilágyi Áron?
– A mostani nem szimpatikus? – kérdezett vissza Szilágyi Áron. – Szerintem nem kell kongatni a vészharangokat. Az egyéni verseny után elmondtam, hogy nem számítottam jó eredményre az Európa-bajnokságon, hiszen még a verseny előtti héten is hatalmas mennyiségű munkát végeztem, ennek köszönhetően Torunban meglehetősen fáradt voltam, leginkább mentálisan. És a három nappal későbbi csapatversenyen már nem is volt gond – szépen kiegyenesedett minden.

– Igen, egészen az olaszok ellen vívott elődöntőig, ott is a Diego Occhiuzzi–Szilágyi Áron csatáig…
– Én nagyon nem szeretek a bírókra hivatkozni, nem is szoktam, de ott, abban az esetben még a szándékosságot is feltételezni lehetett. Nem díjazták azokat a tusokat, amiket én adtam, és persze, a szubjektivitás része a sportágunknak, ám ami az elődöntőben történt, amellett nem lehetett szó nélkül elmenni. Lecserélték a zsűrit, én viszont nem tudtam túllépni a történteken.

– De ilyen előfordulhat az olimpián is! Fel lehet erre készülni?
– Szerencsére ez a zsűri nem lesz ott Rióban… És igen, amire lehet, arra fel is készülünk. Tudom jól, lesznek tévedések a bírók részéről az olimpián is, ez benne van a kardvívásban, és el is szoktam őket engedni – ha egyről vagy kettőről van szól, és nem lehet mögöttes tartalmat sejteni egy-egy ítélet mögött. Ám amikor egy ötös asszóban öt-hat találatot is tévesen ítélnek meg, az azért megvisel. És úgy nehéz is nyerni. Sőt, majdhogynem lehetetlen.

– Sikerült az Európa-bajnokságon kicsit olimpiai szemüvegen keresztül is feltérképezni a mezőnyt?
– Az érezhető volt, hogy aki kvótával rendelkezik, az már csak az olimpiában gondolkozik. Akadtak, akik nagyobb erővel vívták meg ezt a kontinensviadalt, s voltak, akik nem annyira. De azért körbe lehetett nézni… Számomra a csapatverseny nagyrészt ekörül, pontosabban ekörül is forgott. Ott pörögtek az ellenfelek, az ellenük vívott asszókból sokat lehet tanulni.

– Ezért is lett volna jó bejutni a döntőbe, ahol az oroszok ellen gyakorolhatott volna…
– Velük elég sokat edzőtáboroztunk az idén, szerencsére van róluk elég sok anyagunk, vagyis fel tudok készülni belőlük.

– Ha már az ellenfeleknél tartunk: elárulja, melyik párosból sorsolják az első riói ellenfelét?
– Vagy az egyiptomi Mohamed Amer vagy a mexikói Julian Ayala lehet az első ellenfelem. Velük nem nagyon vívtam még, hiszen nem tartoznak a legjobbak közé, de biztosan nagyon kellemetlen ellenfelek, oda kell figyelni rájuk. Maradtam a világranglistán a harmadik, így a két dél-koreai és az orosz Alekszej Jakimenko csak a legjobb négy között jöhet szembe. Bár ugye a célom az, hogy jó napot fogok ki Rióban, és jöjjön bárki is szembe, megverek mindenkit!

– Eddig rendben is van, csak hát… Szóval ez a toruni Európa-bajnokság nem éppen úgy sikerült, ahogyan a szurkolók esetleg várták.
– A szakmai részét meg is kell beszélnem az edzőmmel, Decsi Andrással, a versenyhez kapcsolódó érzéseket, impulzusokat pedig fel kell tudnom dolgozni – lehetőleg minél hamarabb. Nyugodjon meg, menni fog.

– Az is, hogy még néhány napig mindenki ugyanezt fogja kérdezni?
– Nemigen tudok ezzel mit kezdeni. Azt hiszem, az Eb kapcsán felvetődő és esetleg nekem szegezendő kérdésekre valójában az olimpiai teljesítményem adja meg az igazi választ. Nem hiszem, hogy hosszabb magyarázkodásba kellene fognom azért, mert egy Európa-bajnokságon ott voltam a nyolcas táblán…