Hosszú és a hajrá, Szabó visszavágott, Kapás Ledeckyről – hazaértek a riói hősök

Magyar földön az Aranygép (Fotók: Koncz György)

A járattal csaknem 150 fő érkezett haza, köztük sportolók, kísérők, orvosok, a MOB stábjának tagjai és újságírók. A légikikötőben a hagyományoknak megfelelően kettős tűzoltó vízsugárral fogadták a repülőgépet.

A Syma-csarnokhoz már korábban hazaérkező sportolóink közül is többen kimentek, így az egyéni aranyérmét megvédő kardozó, Szilágyi Áron, valamint a bronzérmes úszó, Kenderesi Tamás. Az M4 Sportnak nyilatkozva elmondták: már túljutottak az időeltolódás miatt átálláson, az elmúlt napokban családtagjaikkal, barátiakkal voltak, és több meghívásnak tettek eleget.

Az egy napja hazaérkező, negyedik helyen végző női vízilabdázók szövetségi kapitánya, Bíró Attila és kulcsembere, Antal Dóra viszont még fáradtan nyilatkozott.

Kenderesi Tamás tucatjával adta az aláírásokat, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a Nemzeti Sport Online-nak beszéljen a nagy visszhangot kiváltó riói nyilatkozatairól.

„Fent vagyok a Facebookon, így természetesen követtem, hogy milyen hatást váltanak ki a nyilatkozataim. Még engem is meglepett, hogy mennyien foglalkoztak ezzel. Nem tartom magam megmondóembernek, viszont mindig őszinte vagyok, és közben igyekszem magamat adni.”

A fiatal úszó a jövő évi célokkal kapcsolatban elmondta: egyértelműen a 2017-es budapesti világbajnokság szerepel a fókuszban, amelyen aranyérmes szeretne lennie.

Cseh Lászlót mindenek előtt arról kérdeztük: mennyire nehéz elengednie azt az álmát, hogy olimpiai aranyérmes lesz? Egyáltalán el kell-e engednie ezt az álmát?

„Talán túl görcsösen meg akartam nyerni ezt az olimpiai aranyat. Pedig vannak olyan pillanatok az életben, amikor picit el kell engedni bizonyos célokat. Azt most nem jelenteném ki, hogy biztosan ott leszek Tokióban, mert lehet, hogy holnap úgy ébredek fel, többé úszni sem szeretnék. Viszont nem is zárom ki ezt a lehetőséget. Tokió még messze van, mostantól a budapesti világbajnokságra koncentrálok.”

A sportolókat szállító külön buszok kis csúszással, 9.20 óra körül érkeztek meg a Syma-csarnokba.

Borkai Zsolt MOB-elnök köszöntő beszédét követően Balogh Zoltán, az emberi erőforrások minisztere üdvözölte a jelenlévőket, majd Szabó Tünde szakállamtitkár következett. A NOB sportolói bizottságába beválasztott Gyurta Dániel betegség miatt nem tudott részt venni az eseményen.

A közönség előbb mindegyik olimpiai indulónkat, majd külön a pontszerzőket köszöntötte nagy tapssal. Utána az érmeseket szólították a színpadra. A sort Kapás Boglárka kezdte.

„Jó érzés újra itthon, már nagyon szerettem volna a családommal lenni. Nem számítottam arra, hogy most ilyen sokan jönnek ki ide. Elégedett vagyok, a bronzérem mellett javítottam az egyéni legjobbjaimon. Viszont sok fordulót elrontottam, abban azért maradtak tizedek.”

„Sokan tettek javaslatot, mit lehetne csinálni vele, de maradjunk a sportszerűségnél” – viccelődött arra a felvetésre, mit lehetne kezdeni a kiváló amerikai úszónővel, a nagy rivális Katie Ledeckyvel.

Kenderesi Tamás elárulta: terveivel ellentétben aláírást nem sikerült begyűjtenie Michael Phelpstől, de majd igyekszik pótolni. Uszodában viszont még nem volt, Hosszú Katinkával ellentétben, aki már Rióban megkezdte a felkészülést a tokiói olimpiára.

„Annyira elvetemült azért nem vagyok. Bocs…” – mondta Kenderesi, miközben kiintett az első sorban ülő Hosszúnak.

A fiatal úszó elárulta: a szüleitől nagy „ajándékot” kapott, útban van a harmadik kisöccse.

A színpadon a férfi párbajtőrözők következtek, élükön az egyéniben ezüstérmes Imre Gézával.Rédli András elmondta: a dél-koreaiak elleni bronzmeccs hajrájában, amikor hajrázott az ellenfél, nem jutott eszébe, hogy mi történt Imre Gézával az egyéni döntőben.

„Ha eszembe jutott volna, akkor most valószínű nem jöttünk volna ki a színpadra, hanem maradtunk volna lent a sorok között a székeken.”

A 39 éves Boczkó Gábor a tokiói részvételről elmondta: edzőként mindenképpen ott van számára a lehetőség.

Cseh László elmondta: a számára csalódást jelentő 200 méter pillangó után rengeteg biztatást és támogatást kapott, ami segített neki talpra állni, és 100 méter pillangón összehozni az ezüstérmet.

Első aranyérmesként a párbajtőrvívó Szász Emese érkezett, aki rögtön az első versenynapon nyert, és utána végig izgulta, drukkolta, élvezte az olimpiát.

„Visszanéztem már az asszóimat, de nem az edzőmmel, mert nem akartam hallani, hogy mit rontottam el. A végén azonban – azt hiszem, ezt elmondhatom – az ő szeme is könnyes volt.”

A sort Szilágyi Áron folytatta, aki elárulta.

„Egyelőre a második olimpiai győzelmemet szeretném megünnepelni, a következő hetek a pihenésről szólnak. Tokióig lesznek még nagy világversenyek, egyelőre azokban, kisebb lépésekben gondolkodom, nem az újbóli címvédésben. Én már az összes asszómat végignéztem, így tudtam kritikus szemmel is tekinteni a teljesítményemet. Fizikailag biztos többet kivett belőlem, mint a londoni győzelem, a regenerációra kevesebb figyelem maradt. A döntő utáni napokban a járás is nehezemre esett.”

Kozák Danuta következett, aki betegen kezdett versenyezni Rióban, de bravúrosan helyállt: mindhárom számát, az egyest, a párost és a négyest is megnyerte. Előbbiben és utóbbiban címet védett.

„Valószínű a pályán szedtem össze valamit. A társak közül többen már a tavalyi előolimpián belefutottak hasonlóba, nekem rosszabb volt, hogy az idén esett meg velem.”

„Nekem öt percig kellett bizonygatni, hogy tényleg megnyertük a párost” – mondta Szabó Gabriella. Siklós Erik, a MOB marketing és kommunikációs igazgatója tréfásan utalt arra, hogyha nem hagyták volna ennyire szorosra a befutót, akkor nem kellett volna a célban ennyit izgulnia.

„Erik, nagyon sajnálom. Mi tényleg mindent megtettünk.”

„Mi az olimpia utolsó utáni versenyszáma voltunk a kajak-kenuban – mondta Csipes Tamara. – A versenyünk előtt már nagyon mehetnékem volt, feszültség volt bennem, utána viszont felszabadulttá tett a győzelem, sírtam, nevettem. Abban van ennek a négyesnek az ereje, hogy sokat edzettünk, fejben pedig elhittük, hogy ütőképes egység vagyunk.”

„Teljesen más volt a riói napirend, mint a londoni – emlékezett Fazekas-Zur Krisztina. – Négy évvel ezelőtt az egyik nap még edzettünk, a másik nap már le is tudtuk a versenyünket. Onnantól kezdve pedig szurkoltunk a többieknek. Ellenben most, amikor mi indultunk ki Rióba, Szilágyi Áronék például már hazaérkeztek. Ettől olyan érzésem volt, hogy lekéstem az olimpiát. Rióban aztán kint szurkoltunk a párosnak, majd Danának egyéniben, ami sokat kivett nemcsak belőlük, hanem belőlünk is.”

Zárásként érkezett a riói olimpia legeredményesebb magyar versenyzője, Hosszú Katinka, aki három arany- és egy ezüstérmet szerzett Rióban.

„Reméltem, hogy ezt nem játsszátok be, nézni is fájt. A végén az életemért is küzdöttem” – mondta a 200 méteres hátúszás fináléjával kapcsolatban Hosszú Katinka, aki elárulta, hogy olyan keményen nyúlt be, ahogyan csak tudott.

Az első aranyával kapcsolatban elmondta, próbált az éjszaka során nem gondolni rá, mert másnap új feladat várt rá.

„Nagyon későn voltak a döntők, másnap korán voltak az előfutamok. Ez volt az első aranyérmem, és előtte még érmem sem volt, de próbáltam úgy lefeküdni, hogy ezt elfelejtsem, hogy tudjak aludni a másnapi előtt.”

Hosszú hozzátette, érezte már korábban is, hogy benne van a világcsúcs, de eddig mindig a versenyek végén volt a 400 vegyes, most pedig az elején, ezért jöhetett össze.

„Shane-nek volt egy ötlete 2012-ben, hogy ússzak háton is. Azt hittem, hogy őrült, miért kezdenék el négy évvel az olimpia előtt egy új számot.”

A riói magyar csapat nyolc arany-, három ezüst- és négy bronzérmet nyert a 2016-os olimpiai játékokon.