Ideglelés Karácsonyra

Először is szeretnék köszönteni mindenkit, és immáron társ-íróként szeretném megköszönni a bizalmat az újdonsült kollégáimtól. Nem egy kellemes feladatot kaptam így bemutatkozó írásra, hiszen a Rómaiak karácsonyába sikerült belerondítania Grinch-nek aki most Inzaghi formájában dolgozott, és egy jól összerakott védelemmel ellopott 2 pontot az Olimpico-ból, amivel újra visszaállt az olyan szépen leküzdött 3 pontos különbség a Juve és közénk. De vajon hogyan, és miért?

Valószínűleg a szurkolókat is elálmosította a meccs a karácsonyi rohanás után, de azért fájt a fülem amikor a Milan szurkolók hangját hallottam a közvetítésen keresztül.

A mérkőzésnek mi voltunk az egyértelmű esélyesei, főleg úgy, hogy Holebas, és Garcia is jelen lehetett, miután csodával határos módon a bíróságon elfogadták a Roma fellebbezését. (Garcia büntetését csak felfüggesztették, de miután a sértett szinte visszavonta a vádakat, nem hinném, hogy komolyan kell majd még ezzel az üggyel foglalkoznunk) Így nem voltak olyan nagy problémáink a kezdő kiállításánál. Ahogy már megszokhattuk sem a védelemben, se a középpályán nem voltak bő lehetőségeink. Esetleg a sérülésből lábadozó Strootman, és Torosidis lehetett egy apró pici kérdőjel, de az utóbbi még Maicon, melegítésnél jelentkező problémái után sem került be a kezdőbe. Elöl viszont, irigylésre méltónak tűntek a problémáink, de Rudi Garcia egy óvatosabb támadósorral kezdett, főleg ha azt nézzük, hogy két védekező középpályás mellett egy box-to-box volt a pályán, és a 3 pont volt a cél. Ezek ellenére a házi góllövőlista vezetője, aki egy igazi kreatív játékos (Garcia a kreativitás hiányát emelte ki a meccs után) nem kezdett, ahogy az sem volt a pályán akire ívelgetni lehetett volna a labdát a betömörülő védelem ellen, de ez nem zavart senkit, mentek befelé a reménytelen labdák egymás után. Ljaljic, és Destro mellé még Iturbe, a millió dolláros bébink is lecsüccsent a padra.

Kezdődhetett a meccs

Természetesen az első helyzet az ellenfélé volt, de pozitívumként azért elmondható, hogy most nagyjából akkor kezdtük a meccset amikor az ellenfél. Ezek után mi uraltuk a játékot, voltak helyzeteink, szögleteink, de azért néha a Milan is próbálkozott, leginkább előreívelésekkel, egy ismerős, majd Gervinh Menez befutja, aztán lesz valami taktikában ki is merült a támadójátékuk. Tapogatózós, jellegtelen 45 perc volt, egy nagy helyzettel, amikor is Totti zseniális labdája után Florenzi a kapu helyett Mexes-be rúgta azt.

Nagy volt a küzdelem

Ezek után a második félidőre nem úgy jöttek ki a csapatok ahogy vártam. A Milan letámadta a Roma-t mi pedig alig tudtunk valamit csinálni. Az egész játék képén látszódott, hogy nem a szokásos visszaállós, kontrázós taktikára álltunk át, hanem problémák voltak. Sokszor szétszakadt a pálya, nem értek sem fel, sem vissza a játékosaink, leginkább sehol nem voltak,de azért pont mikor kezdett lelassulni az álmatag őrület, Rizzoli felkapta a fejét, és észrevett valamit. Valószínűleg De Rossi üvöltése ébresztette fel alvafutkorászásából, de a lényeg, hogy feltűnt neki egy kezezés, és ki is állította Armerot.Ezzel az utolsó 20 percet emberelőnyben játszhattuk, így a Florenzi helyett már becserélt Ljaljic mellé még Destro is érkezett, ráadásul De Rossi helyére, átállva egy 4-2-3-1-re ami a gyakorlatban egy akiottvan-3-7-re emlékeztetett. Ezek után már átvettük az irányítást, Diego Lopez pedig lassúságban még az első félidei kirúgásait is felülmúlta. Lassan, de biztosan felpörgött a csapat. Először a már focizni megunó Maicon helyére beállt, Torosidis csinált indokolatlanul nagy baromságot amikor Diogo Lopez hasonló gondolat álltal vezérelve kirohant a kapujából. A görög "kapura" vágta, ahelyett, hogy átívelt volna a túloldalon magányosan szomorkodó csapattársának, aztán meg Gervinho kezdett el megint futni a labdával, majd Mbiwa-val kényszerítőzött, aki minden irányítót és csatárt megszégyenítő sarokpasszal Gervinho lábára varázsolta a labdát, kb 4 Milan védő között, az ötös vonalára. Ez Gervinho-nak nem volt még lövőhelyzet, így tolt rajta egyat, majd úgy sikerült a kapus kezei közé juttatni a labdát, hogy nem is tudta már folytatni a játékot, kiegyenlítve így a játékosok számát. Ez két, összesen a meccsen három ziccer volt, ezért úgy gondolom, hogy ha komolyan el akarunk érni valamit akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy ennél több kelljen egy gólhoz.

5 Milan játékos, de egyik sem Totti. Nem mondom, hogy feltétlen jogos volt, de pont Totti kapott már ilyenért sárgát, szóval nem kell őket sajnálni.

Az emlékeztető után pedig jöjjön egy kis elemzés, avagy az ujjal mutogatós rovat.

Először nézzünk mélyen magunkba, és a már említett helyzetkihasználási problémákon kívül keressük meg annak az okát, hogy miért nem sikerült behúzni ezt a meccset.

Már a felállás sem olyan volt, hogy majd most nagyon nekiesünk a Milan-nak, a játék képe meg végképp nem. Szerintem ez annak volt köszönhető, hogy elfáradt a csapat. Garcia is nagyon feltűnően örült a karácsonyi szünetnek, a meccs utáni nyilatkozatában. Valószínűleg fárasztó hét lehetett a Genoa elleni meccs következményei miatt, és már azon a meccsen is elég nagy szenvedés volt, főleg a vége. Nemhiába, 6 nagy meccsel többet játszottunk, mint tavaly, és a válogatott szünetek sem jelentettek pihenőt a csapat nagy részének. Ezek miatt ráadásul sok ezer kilométer plusz utazás, is belekerült a programba (Ráadásul szegény Gervinho-nak társasága sem lehetett) ezért nem is olyan meglepő, hogy sokat kivett a csapatból ez az 5 hónap, főleg ha azt nézzük, hogy a nyári mercato legfőbb céljának elérése nem igazán sikerült, hiszen sajnos nem dúskáltunk lehetőségekben. A széleken is általában egy, vagy egy játékos sem volt elérhető, míg a középpálya, és a védelem közepe általában éppen, hogy összeállt. Remélhetőleg jövőre ebben lesz valami változás, gyakran olvashattunk már a kommentek között terveket januárra, de most nem ez a témánk

Ez még igazából a fáradtsághoz kapcsolódik, de írtam arról az, hogy a Milan beszorított minket a második félidőben, a kiállításig. Egyrészt ez is a fáradtság miatt lehetett, mert ennek a következménye a borzasztó pontatlanság volt. Még Keita-nak is voltak rossz passzai, és szerintem ez mindent elmond. Emellett még az ötlettelenség is közrejátszott abban, hogy nem tudtuk megtartani a labdát. Bármikor előkerül újra az ominózus Pjanic-vita blogunkon, akkor szerintem ez a meccs tökéletes érv lesz a bosnyák-pártiaknak, mivel látványosan szenvedtünk nélküle. Folyamatosan mentek hátra a labdák, gyakran egészen De Sanctis-ig, és az ilyen pillanatokban mindig csak Zaza gólja lebegett a szemem előtt, és rendszeresen el is veszítettük a kirúgásai után a labdát, ahogy szoktuk.

Azért Morgan-nek voltak óriási védései is, például Mexes 40 méteres bombájánál.

Egy másik, szintén elég szomorú téma, az ötlettelenség kapcsán, Totti formája. Valaki nagyon találóan azt írta, hogy úgy játszik mint egy 38 éves. Össze sem lehet hasonlítani azzal amit az első 3 hónapban nyújtott, de szerintem itt a lényeg. Nem várhatjuk el tőle, hogy húzza, és vezesse a csapatot minden meccsen, 90 percig. Ezért nem értem, hogy ha nem megy neki, akkor miért kell erőltetni. Ha fáradt a csapat, akkor miért nem játszik a kevesebbet használt Iturbe, és a már lassan padhoz ragadó Destro? Inkább akkor mondjuk azt, hogy oké, max ha baj van beáll Totti fél órára, és így pihen is, meg akár meg is menti a csapatot. Viszont amellett sem szabad elmenni, hogy Totti így is a legtöbb helyzetet teremtette csapattársainak a passzokkal, és szögletekkel, de magához képest nagyon nincs formában

A kérdés, hogy a bírók mit hittek, hogy sikerült a labdának így elrepülnie? Nem éreztek valami turpisságot?

A maratoni hosszúságú bemutatkozó elemzés utolsó témája természetesen a bíró. Már a meccs előtt féltünk ettől, és jogos is volt. Leginkább a kezezésekkel volt probléma, de ahogy Rizzoli-nál már megszokhattuk, az indulatokat sem sikerült megfékeznie. Nézzük az első esetet: Egy beadás után De Jong szinte felugrás nélkül vakarta le az amúgy üresen fejelő Gervinho fejéről a labdát. Ezt egyik bírónak sem sikerült észrevenni, így sem 11-es, sem lap nem született a dologból, pedig De Jongnak volt még egy elég brutális becsúszása, így egy sárgával megúszta a meccset.

Egyéb kezezések is voltak, egy lövésnél, ami Maicon kezezésére emlékeztetett (leszorítva), és egy ami meg Manolas idióta Bayern elleni becsúszásához volt hasonló. (véletlen, értelmetlen) Gerninho egy felpörgetett labdája ért Poli kezéhez, a 16-oson belül. Ezek ellenünk szabálytalanok voltak, nekünk nem.

A kezezések mellett, még volt egy gyanús eset, ami a képernyőn egyértelmű büntetőnek tűnt, de ahogy az íráshoz keresgéltem képeket, megértettem a bírói ítéletet, így azt mondom, hogy egy jogos 11-estől lettünk csak megfosztva, ami viszont pont elég lett volna Totti-nak a győztes gól megszerzéséhez.

Balotelli egy ilyen akcióval juttatta a BL-be anno a Siena ellen a Milant, a Fiorentina rovására. Talán ott a védő még kevésbé rángatta, de Destro ilyenről ne is merjen álmodni amíg nálunk játszik.

Kettőjüknek volt még egy esete, ahol Destro csak azért kapott sárgát, mert Mexes balhézott (és mellesleg eléggátlástalanul tapizta a csatárunkat).

Ezek voltak a meccs lényeges eseményei, egy elég átfogó írásban. Valószínűleg, legközelebb nem lesz ennyi időm, és kicsit tömörebb leszek, de legalább ezzel a szép kis novellával kívánhatok Boldog Karácsonyt minden olvasónknak, és minden Roma szurkolónak.

Karácsony után pedig a szilveszteri buli szervezése közben már készülhetünk a januári őrületre. Átigazolási időszak, Olasz Kupa, és természetesen a bajnokság is folytatódik. Jó hír, hogy ma összecsap Doha-ban a Juventus és a Napoli, így ők kevesebbet pihenhetnek. Remélhetőleg ez előny lesz nekünk majd jövőre, de elsősorban a saját csapatunk a fontos, ezért azt szeretném kérni, hogy mindenki írjon aJézuskának Sabatininek, hogy mit (inkább kit) kér karácsonyra. Természetesen olvassa a kommenteket, emiatt nem kell aggódnotok.