Európa Liga: Továbbjutás!

Csütörtök este az AS Roma idegenbeli győzelmével továbbjutott az Európa Liga legjobb 16 csapata közé. Egy igen izgalmasra sikeredett mérkőzésen, ahol mellékes volt a futball, sikerült újra nyerni. És a kezdeti bizonytalanságokat leszámítva egy olyan Rómát láthattunk, mint amilyet már régen nem. Lehet mégis Pallotta elnök úrnak lesz igaza, és a sajtó helyezi az extra nyomást a srácok nyakába? Ki tudja, a lényeg most a továbbjutás!

Szerencsére az olasz ultrák nem próbálták meg visszaadni a hollandok római produkciójáért járó törlesztést, és meglepő kulturáltsággal, a végsőkig csapatuk buzdításával voltak elfoglalva. Nyilván fontos szerepet játszott ebben az északi rendőrök kimagasló jelenléte és szervezettsége. Talán el is mérték kicsit a biztonsági arányokat, hiszen saját szurkolótáboruk európai mércével mérve régen látott taplóságok arzenálját sorakoztatta fel. Erről majd kicsit később részletesebben.

A találkozó úgy kezdődött, ahogy a veronai meccs befejeződött. Kereste magát a csapat, bár Rudi az előző találgatásoktól eltérően nem egy ultra defenzív középpályát küldött pályára (DDR, Keita, Ninja), hanem a belga helyére Pjanicot jelölte. Kellett volna a kreativitása támadásban. Más kérdés, hogy a mi Pjanicunk mostanában messze elmarad a tőle elvárható szinttől. Viszont Totti apó nagyon élte tegnap a játékot, és ez döntőnek bizonyult, megint.

Az első fél órában mutatott teljesítménye alátámasztotta azt a sajtótájékoztatón elengedett fél mondatát, hogy ő bizony nyerni jött Rotterdamba. Nem is tett másként, kiváló passzai, eszes meglátásai köré épült a megszeppent Roma támadójátéka. Elsőször a kint álló Veermert próbálta megmérni egy átemeléssel, majd egy legurított szabadrúgással dörrentette meg a kapufát a 38 éves kapitány. A mérkőzés ezen szakaszában szinte biztosra vettem, hogy a hollandok kisebb kapura játsszák ezt a játékot, és Totti ezért téveszt folyamatosan pár centit. Komolyra fordítva a szót, fél óra játék után már tetszett, amit látok.

A Feyenoord vezetett pár meredekebb kontrát, de túlságosan sokat nem tettek a gólszerzésért. És meg is fizettek ezért a tökölésért. Torosidis jobb oldalról csavarintott beadását Ljajic kiválóan belsőzte a kapuba, így már az első félidőben kialakult a római előny. Nagyon szép gól volt, csodaszép gólpassz a görögtől, és magabiztos értékesítés a fiatal Ljajictól. Bőszen csettintettem egyet, végre kijött a mezőnyfölény, megvan a vezetés. 0-1

A szünet után egy furcsa második félidő következett. Az ifjú francia játékvezető (Turpin) az első perctől túljátszotta szerepét, ami az ötvenedik perc környékére kicsúcsosodott. Először kiállította, szerintem jócskán túlzó módon a hollandok támadóját (Vrede), majd dobálás és egyéb nem futballpályára való közjátékok miatt félbeszakította a találkozót. („banán dobálás”, folyamatos szitkozódás, egyéb tárgyak pályára hajigálása, pirotechnika tiltott használata, és egyéb finomságok) Így negyedórás pihenőre vonultak a felek.

Visszatérésüket követően a Roma kicsit az öltözőfolyosón maradt, hiszen a hollandok frissen beállt gólfelelőse gyorsan egyenlített. 1-1 (gólszerző: Manu) Pillanatra elbizonytalanodtam, nem hittem el, hogy innen van visszaút, bár emberelőnyben volt a csapat, és a játékvezető sem volt ellenünk, valahogy mégis az elmúlt hetek-hónapok emléke nem engedett abban bizakodni, hogy lehet jó vége is ennek a mérkőzésnek. De a csapat végre rám cáfolt.

Röviddel az egyenlítés után, a kiválóan játszó Torosidis egy újabb csodálatos gólpasszal ajándékozta meg csapattársát, nevezetesen most Gervinhot. 1-2. Szerencsére gyorsan érkezett a válasz, így a hollandok fokozatosan feladták a küzdelmet és az amúgy is demoralizált játékuk tovább romlott.

A végére nem maradt más, csak a cserék lebonyolítása. Lehetőséget kapott a hétfői rangadóra pihentetett Ninja, visszatérhetett sérüléséből Iturbe. Majd Totti helyén beszállt Parades is. Garcia végre jól vizsgázott, nem szúrta el már az elején a taktikát. Mindemellett valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a csapatot nem zilálta szét a számolatlan közjáték, vagy épp a hollandok rendszeres durvasága. Ezt volt igazán jó látni, és ez adhat némi reményt a folytatásra. Hiszen ha egy csapatban ekkora tartás van, akkor ezt máskor is ki lehet csikarni, elő lehet venni, és a győzelem megszerzésére kell fordítani.

Pár gondolat még a házigazdák viselkedéséről. Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy a hollandok, legalábbis a rotterdamiak így állnak a labdarúgáshoz. Nyugodt, betépett német ajkúaknak képzeltem őket, akik összeütögetik a tenyerüket, ha szép dolgokat látnak a pályán. Sörüket megisszák, hangoskodnak, ha nem tetszik neki valami és szépen hazamennek. Ezzel szemben már az olasz fővárosban művelt dolgaikért eltiltanám őket legalább egy-két évre a nemzetközi kupaszerepléstől. De amit hazai környezetben előadtak az már túlment minden határon.

Egy olyan náció, mint a holland, ahol számolatlan féle-fajta ember él, hogy juthat el a banándobálásig? Nem szeretnék ebbe a témába mélyebben belemenni, de mindenképpen „érdekesnek” találom. (és szánalmasnak is)

Továbbjutottunk, várhatjuk a mai sorsolást. Hétfőn pedig bajnoki rangadó, hazai környezet, emelkedett lelki állapot, miegymás. Szép volt fiúk!