Roberto Pruzzo a "Bomber"

Tombol a kánikula és az átigazolási időszak, meccsek viszont nincsenek, tehát következzen egy kis múltidézés. Ezúttal beszéljünk Roberto Pruzzoról, a Roma legendás csatáráról. Kevés focistának volt találóbb beceneve, mint Roberto Pruzzónak, ő egyszerűen a "Bomber". A "bomber" szó Olaszországban a gólzsákot jelenti, de amikor Rómában a szó kap egy határozott névelőt és valakit egyszerűen úgy hívnak, esetleg a római dialektusban, hogy "Er Bomber", akkor egyértelmű, hogy Pruzzóról van szó.

Er Bomber

Nagyon könnyen és röviden le lehet írni Roberto Pruzzót mint focistát: ő volt az, aki a gólt szerezte. Mindig és mindenhogy ontotta a gólokat: becsúszásból, sarokkal, kapásból, ollózva, fejjel... Főleg fejjel! Érthetetlen és megmagyarázhatatlan hogyan csinálta, de Pruzzo mindenkit megvert fejjel, mindegy, hogy mennyivel voltak magasabbak a védők, vagy hányan voltak körülötte, Pruzzo akkor is el tudta fejelni a labdát és többnyire gól lett a dologból.

Manapság, amikor a játékosok a cipőméretüket, vagy a kedvenc háziállatuk szülinapját írják a hátukra mezszámnak, már nincs sok értelme az egész számozásnak, de Pruzzo idejében ő volt a klasszikus értelemben vett "kilences" ideális megtestesítője, a nagybetűs Befejező Csatár. Egy folyamatos veszélyforrás volt az ellenfél tizenhatosában, elég volt egy érintés és már meg is volt a baj, többnyire jött is a gól. Lehet, hogy voltak nála esztétikusabb, vagy látványosabb játékosok, de ha hatékonyságról beszélünk, a Bomber az elit elitjébe tartozik.

A Bomber mezére nem kellett név, anélkül is egyértelmű, hogy kié!

Pruzzo 1955 április elsején született, egy Crocefieschi nevű, alig 600 lakosú városkában, félórányi autóútra Genovától. Egy másik beceneve is volt: "O Rei di Crocefieschi", természetesen Pelére utalva. Eleinte viccelődve, szinte lekicsinylően hívták így, de amikor elkezdte futószalagon rúgni a gólokat, már senki sem nevetett. A Genoa korosztályos csapatában kezdte a pályafutását, a fiatal Pruzzo érettségére jellemző, hogy amíg sok kollégája csak focistaként tudott gondolkodni, ő saját elmondása szerint, akkoriban még egy percig sem gondolta komolyan, hogy a labdarúgásból fog megélni, Fossati, a Genoa akkori elnöke, alig tudta meggyőzni, hogy írja alá az első profi szerződését.

Először 1973 decemberében, 18 évesen mutatkozott be a Serie A-ban a Cesena ellen, aztán a Genoa kiesett az első osztályból és úgy döntöttek megtartják kezdőcsatárnak a fiatal Pruzzót. Jó döntésnek bizonyult, 1974-75-ben már 12 gólt szerzett, 1975-76-ban meg ő lett a Serie B gólkirálya 18 találattal és a góljaival szinte egyedül rángatta vissza a Genoát az első osztályba. Az első gólját a Serie A-ban a visszajutás után szerezte, 1976 októberében, a Roma ellen. Mégis, ki más ellen szerezte volna?

Gólöröm a Genoabán. Pruzzo valósággal megőrült az örömtől minden egyes gólja után

A legfontosabb Genoában szerzett gólja 1977-ben esett, egy győztes gól a városi derbin, az ősi rivális Sampdoria ellen. Összesen 5 szezont töltött a Genoában, ahol 143 meccsen 57 gólt szerzett. A Genoában szerzett góljai összesen 0,4-es meccsenkénti gólátlagot jelentenek, ez a mutató a második helyre elég a Genoa történelmében, egyedül Milito előzi meg.

Aztán Pruzzo hazatalált. A Roma elnöke a hetvenes években egy Gaetano Anzalone nevű, építőipari vállalkozó és politikus volt, aki összesen körülbelül két jó döntést hozott az elnöksége alatt. A legjobb döntése egyértelműen az volt, amikor 1979-ben eladta a Rómát Dino Violának, de előtte, 1978 nyarán, meghozta a második legjobb döntését a Roma elnökeként, amikor nagy nehezen elszánta magát egy komoly igazolásra és az akkoriban olasz focistáért rekordnak számító, 3 milliárd lírás összegért, elhozta Roberto Pruzzót a Colosseum árnyékába. Köszönjük Anzalone elnök úr!

1978 június 3-án, a büszke Luciano Moggi, a Roma sportigazgatója (mert sajnos ilyen is volt), bemutatja a Roma két új igazolását: Spinosit és Pruzzót

Elmondhatjuk, hogy a Bomber egy nappal sem érkezett túl korán, 1978/79-ben a Roma megint gyalázatosan szerepelt a bajnokságban és csak Pruzzo Atalanta ellen szerzett gólja mentette meg a kieséstől. Aztán 1979-ben jött Dino Viola és Rómában nagyot fordult a világ. Pruzzo is végre olyan csapattársakat kapott, akikkel igazán megmutathatta, hogy mire képes, jöttek az eredmények és Pruzzoból örökre a Bomber lett.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Pruzzo sosem volt túl rokonszenves, egyáltalán nem egy simulékony személyiség. Nevetséges, amikor egy harminc éves, többgyerekes focista "srácként" beszél saját magáról, Pruzzo viszont már 18 éves korában felnőtt volt és úgy is viselkedett. Komoly, szinte már komor és szókimondó, sosem retten vissza a vitáktól, mindig nyíltan megmondja a véleményét és ragaszkodik hozzá, akkor is ha az a vélemény népszerűtlen. Ehhez vegyük hozzá, hogy mint minden jó csatár, végtelenül magabiztos volt és sosem ijedt meg a felelősségtől. Emiatt sokan nagyképűnek és önzőnek tartották, pedig ha valakinek igaza van, az nem önző és ha van miért büszkének lenni, az minden lehet, csak nem nagyképűség. A romanista szurkolók természetesen istenítették, nem is lehetett volna másképp.

Conti és Pruzzo, a Roma gólgyára. Conti beteszi, Pruzzo fejel és mehetünk ünnepelni.

Tehát Pruzzo játékosként is egy karakán, szókimondó személyiség volt, aki többnyire csak akkor mosolygott, amikor gólt szerzett és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Rómában tényleg nagyon sokat mosolygott! Rengeteg fontosabbnál is fontosabb gólt szerzett, felejthetetlen marad az egykori csapata, a Genoa ellen szerzett gólja, amivel a Roma 1983-ban megnyerte a bajnokságot. Vagy ott volt az ollózásos gólja, amit 1983/84-ben, a "főgonosz" Juventus ellen szerzett, a mérkőzés legutolsó percében. Na meg ő volt az, aki egyetlen meccsen 5 gólt szerzett az Avellino ellen, egy felejthetetlen 5-1-es győzelem alkalmával. De az is ő volt, aki 2 gólt szerzett a BEK elődöntő visszavágóján a Dundee United ellen, amikor megfordították egy 3-0-val, a Skóciában elszenvedett 2-0-ás vereséget.

Pruzzo ollózásos gólja a Juve ellen. Kéretik megfigyelni a háttérben "Le Roi" Platinit.

Amikor azt mondtam, hogy Pruzzo felnőtt volt, az abban is megnyilvánult, hogy ő sosem jött zavarba, a nagy meccseken sem remegett meg a lába. A 80-as évek nagy Rómájának a "tragédiája", a hazai pályán elveszített BEK döntő volt a Liverpool ellen. De Pruzzo ott is gólt szerzett, a Liverpool "potyagólja" után ő egyenlített ki, egy klasszikus Pruzzo féle góllal. Conti a bal oldalról beívelte a labdát, Pruzzo pedig jó szokása szerint megverte a védőket és egy tökéletes fejessel a távolabbi kapufa mellé tette a labdát, Grobbelaar már hiába lepkézett. Fejjel az angolok ellen! Ilyen "állatot" mint Pruzzo még Angliában sem láttak!

Fejes gól a Liverpool ellen.

Beszéljünk a válogatottról is, Pruzzo először 1978-ban mutatkozott be a válogatottban, egy 1-0-ra megnyert meccsen a törökök ellen. De a válogatottban nem sok szerencséje volt, összesen 6 alkalommal lépett pályára azúrkék mezben és egyetlen gólt sem szerzett, ami konkrétan hihetetlen egy ilyen kaliberű csatárnál.

Valójában Pruzzo pályafutásának a másik nagy "tragédiája", az volt, hogy kimaradt az 1982-es világbajnok olasz válogatottból, pedig a bajnokság alapján nem is lehetett volna kérdés, hogy a kezdőben lett volna a helye, hiszen ő volt a gólkirály 1980/81-ben és 1981/82-ben is. Ehhez képest még a keretbe sem fért be! Paolo Rossi volt a kezdő csatár, eddig oké, de Rossi cseréje a posztra egy bizonyos Franco Selvaggi volt, aki akkoriban a Cagliariban vitézkedett és akit azóta méltán elfelejtett mindenki. De miért? Enzo Bearzot miért nem vitte el Pruzzót legalább cserének?

Pruzzo 1978-ban bemutatkozik az olasz válogatottban

Mert Enzo Bearzot egyik legjobb tulajdonsága az volt, hogy csapatot tudott építeni az általa kiválogatott játékosokból, akik tűzbe mentek volna érte. Ennek érdekében pedig körömszakadtáig ragaszkodott a saját embereihez és akkor ő vakon bízott Paolo Rossiban. De azt is tudta, hogy Rossi egy hosszú eltiltás után fog visszatérni és lehet, hogy eleinte nem fog neki menni a játék. Mint annyi minden másban azon a nyáron, Bearzotnak ebben is igaza lett, Rossi első meccsei a vb-én nagyon rosszul sikerültek, viszont magára talált, amikor a legnagyobb szükség volt rá, a második csoportkörben, amikor jöttek a kieséses meccsek.

Bearzot úgy okoskodott, hogy ha Pruzzót kiviszi a vb-re, túl nagy nyomást helyezett volna Rossira, az első bizonytalan meccse után kikezdték volna és mindenki Pruzzót követelte volna a kezdőbe. Selvaggi, "szegényke", viszont ebből a szempontból ártalmatlan volt, többek elmondása szerint, amikor Bearzot megkérdezte tőle, hogy jönne-e vele a vb-re Spanyolországba, Selvaggi szó szerint azt mondta, hogy már azért is hálás lenne, ha vihetné a többiek bőröndjeit. Na Pruzzo ilyet sose mondott volna!

Bearzot döntése meglepte a legendás modenai matricagyártó céget, a Paninit is, akik az 1982-es vb-re készített albumukban Pruzzót az olasz válogatottba jósolták.

Eltelt több mint harminc év a vb-óta, de a mai napig sokan bírálják Bearzot döntését, annak ellenére, hogy egy esélytelenként induló olasz csapattal világbajnok lett. Ez is jelzi, hogy Pruzzónak mekkora tekintélye van az olasz fociban, egy olyan tekintélyről beszélünk, ami nem alanyi jogon jár, mert ebben, vagy abban a csapatban játszott, Pruzzo a tekintélyét a pályán vívta ki magának a góljaival!

Egy idő után a legszebb dolgok is véget érnek, 1988-ban Pruzzo is búcsút vett a Rómától és eligazolt a Fiorentinába. De Firenzében már nagyon keveset játszott, alig 6 alkalommal volt kezdő és összesen egyetlen gólt szerzett. Ugye nem kell ideírni, hogy az egyetlen firenzei gólját ki ellen szerezte?

Pruzzo gól a Milan ellen. Tassoti és Maldini csak nézni tudták, miközben próbáltak rájönni, hogy mit rontottak el.

Azért azok kedvéért, akik esetleg még nem ismerik a Roma "szerencséjét" a volt játékosaival, röviden mégis leírom, hogy hogyan esett Pruzzo pályafutásának utolsó gólja. A Roma és a Fiorentina egyenlő pontszámmal zárták a bajnokságot és szükség volt még egy meccsre, hogy eldöntsék ki fog indulni a következő szezonban az UEFA kupában. A Fiorentinát akkoriban a Roma volt edzője, a svéd Eriksson irányította és a jelek szerint ő nagyon is tisztában volt, a Roma és a volt romanista játékosok természetellenes viszonyával, tehát fogta és meglepetésre berakta a csapatba az akkor már 34 éves Bombert.

A volt csapattársai a meccsen természetesen ugratták, ahogy ilyenkor szokás: "Jé, te még játszol? Azt hittem, hogy már visszavonultál.", meg "Csak óvatosan Bomber, a te korodban már vigyázni kell ebben a melegben." Pruzzo meg tényleg nem sok vizet zavart, mintha nem is ő lett volna, sokat mosolygott, a romanisták üvegeiből itta a vizet és kedélyesen beszélgetett meg viccelődött a volt csapattársakkal... Aztán egyszer csak megszerezte a meccs egyetlen sorsdöntő gólját, természetesen ezt is fejjel. Evvel a góllal belőtte a Fiorentinát az UEFA kupába, a Roma meg a következő szezonban a tévéből nézhette az európai kupameccseket.

Pruzzo, avagy a gólszerzés művészete.

De ez az incidens természetesen nem zavarta meg Pruzzo és a romanista szurkolók viszonyát, akik 2012-ben az első tizenegy között választották be a Bombert a Roma dicsőségcsarnokába. Nem lehet eléggé kiemelni Pruzzo jelentőségét a Roma történelmében. Összesen 240 alkalommal lépett pályára a Roma mezében és 106 gólt szerzett, ezzel minden idők legeredményesebb Roma játékosa volt a Serie A-ban, egészen a 2004/05-ös szezonig, amikor megelőzte őt egy bizonyos Francesco Totti. A teljesség kedvéért, Pruzzo a Rómával, a bajnokságon kívül még szerzett 12 gólt az európai kupákban és 20 gólt az olasz kupában, tehát a romanista góljainak a száma összesen 138.

Oszlopos tagja volt az 1982/83-as bajnokcsapatnak és ezen kívül a Rómával nyert 4 olasz kupát (1980, 1981, 1984 és 1986-ban). Összesen háromszor volt a Serie A gólkirálya, 1980/81-ben (18 gól), 1981/82-ben (15 gól) és 1985/86-ban (19 gól). Jellemző, hogy hiába lett 1986-ban gólkirály a 19 góljával, megint nem fért be a címvédő olasz válogatott keretébe a mexikói vb-re. Nem árt kontextusba helyezni Pruzzo gólkirályi címeit a 80-as évek olasz bajnokságaiban, például 86-ban Pruzzo mögött Rumenigge volt a második 13 góllal és Platini volt a harmadik 12 góllal, Maradona pedig már a dobogóra sem fért fel, a maga 11 góljával.

Az egyetlen firenzei szezonja után Pruzzo vissza is vonult az aktív labdarúgástól. Jóval később, 1998-tól kezdve, edzőként tevékenykedett alacsonyabb osztályokban, többek között a Viareggio, a Teramo és az Alessandria kispadjain. Edzőként még volt egy érdekes kalandja, egyszer 1 egész napig ő volt a Palermo edzője. Azért csak 1 napig, mert ekkor vette meg a szicíliai klubot a hírhedt edzőfaló Zamparini elnök úr, aki hozta magával az edzőjét a korábbi klubjából, a Veneziából. A Bomber volt Zamparini elnök úr első palermói áldozata!

A tekintélyes szakértő

Később még sportvezetőként tevékenykedett néhány alsóbb osztályú klubnál, közben rendszeresen szokott szerepelni szakértőként a római rádiókban és tévékben. Lehet vitatkozni a nézeteivel, de jó szokása szerint, ma sem szokott udvariaskodni, mindig ki szokta mondani a véleményét. Azért néha ő is tud szerényen nyilatkozni, például amikor egyszer Tottihoz hasonlították ezt találta mondani: "Totti maga a Roma. Én csak egy csatár voltam, aki tette a dolgát." Az lehet, de micsoda egy csatár volt!