Az 50 éves Alberto Salomoni 1998-tól Németországban edzősködött, ahol tíz éven át a felnőtt női válogatottnál dolgozott másodedzőként és játékos-megfigyelőként, többek között olimpián, világ- és Európa-bajnokságon is járt az együttessel. A válogatott mellett a Frankfurt másodosztályú férfi csapatát is irányította, a női Bundesligában a Braunschweig, a Leverkusen, a Köpenicker Berlin és – mielőtt Magyarországra szerződött volna – a Potsdam edzője is volt. Hazájában a B1-ligás Casale Monferrato, a Firenze és az A1-ligás Chieri kispadján ült. 2016 nyarán a Ciprusra távozó korábbi női szövetségi kapitány, Hollósy László helyét vette át az NB I-es MTK-nál, a fővárosiakkal eddig várakozáson felül teljesítve az ötödik helyen áll a bajnokságban.
Megbízatása a magyar válogatottnál egyelőre erre az esztendőre szól, de a szakember és a szövetség is hosszú távú közös munkában gondolkodik. Salomonira nem akármilyen év vár, hiszen a válogatott május 30. és június 4. között Zágrábban világbajnoki selejtezőt vív, júliusban története során először szerepel a nemzetközi szövetség World Grand Prix-sorozatában, míg szeptember 20-tól az Európa-bajnokságon lép pályára. |
– Magától értetődő volt, hogy megpályázza a szövetségi kapitányi posztot?
– Már tavaly nyáron, amikor a szakosztály-igazgató Nyári Virágnak köszönhetően lehetőségem nyílt a magyarországi munkára az MTK-nál, úgy voltam vele, miért ne vágnék bele az új kalandba és próbálnám ki magam Magyarországon, hiszen Olaszországban jó véleménnyel vannak a magyar játékosokról, elég csak Horváth Dórát említeni – válaszolta a Nemzeti Sportnak Alberto Salomoni, aki csütörtökön írta alá szerződését a Magyar Röplabdaszövetségben, így a belga Jan De Brandt tavaly őszi távozása után az olasz szakember veszi át a magyar női röplabda-válogatott irányítását. – Bonyolult és nehéz feladat, nagy kihívás lesz, de örömmel vágok bele, ahogy a klubmunkába is bátran belevágtam tavaly nyáron az MTK-nál.
– A németországi évek után érte meglepetés hazánkban?
– Korábban hosszú éveken át dolgoztam egy idegen országban, gondoltam, miért ne tenném meg újra. Bevallom, az elején meglepődtem, mivel nagyon értékes játékosokat és embereket ismertem meg Magyarországon, akik szenvedéllyel teszik a dolgukat a sportágban.
– Mi maradt meg önben a leginkább?
– A tavaly őszi Európa-bajnoki pótselejtező Érden. Ahogy a szurkolók és a sportági szereplők megélték a meccset, az, hogy mindenki mennyire boldog volt, és ünnepelt a kvalifikáció kiharcolása után. Ezt nagyon jó volt látni!
– Mostantól már közvetlenül a pályán élhet át hasonló pillanatokat.
– Amikor Jan De Brandt nyilvánosságra hozta, hogy nem marad kapitány, rögtön felvetődött bennem, megpályázom a pozíciót. Elvégre hónapok óta itt dolgozom, kezdem megérteni, hogyan mennek itt a dolgok, milyen a mentalitás, mik a problémák, milyen a szövetség és a klubok kapcsolata – valljuk be, nem egyszerű a helyzet… – és így tovább. Korábban Olaszországban és Németországban is sok tapasztalatot szereztem, és bár korántsem tudok mindent, de a magyarországi viszonyokról már van képem. Szeretném folytatni azt a munkát, amelyet Jan De Brandt elkezdett, és talán új impulzust is hozhatok.
– Elődjével, a nemzeti csapatot egymás után kétszer is Európa-bajnokságra vezető, Európa-ligát is nyerő Jan De Brandttal beszélt, mielőtt pályázott?
– Jan De Brandt ajánlott engem az MTK vezetőinek figyelmébe tavaly nyáron. Így természetesen megkérdeztem őt is, hogy mit gondol, mi a véleménye, mit lehetne jobban csinálni, milyen problémákkal szembesült, mik voltak a pozitívumok, a negatívumok az itteni munkája során. Nagyon érdekes beszélgetés volt, hiszen jól ismerjük egymást Jannal, a német Bundesligában ellenfélként is találkoztunk. Őszintén remélem, hogy folytatni tudom azt a jó és építő munkát, amelyet ő elkezdett.
– Milyen tervet tett le a szövetség asztalára?
– A legfontosabb, hogy minden feltétel adva legyen, ami csak szükséges a munkánkhoz. A tervezés, a szolgáltatás, a szervezés terén is előre kell lépnünk, ami persze nem egyszerű. Fontos, hogy a szövetség és a klubok közötti viszony még jobb és konstruktívabb legyen, hiszen sem a klubok nem létezhetnek a szövetség nélkül, sem a szövetség a klubok nélkül. A válogatottnak pedig a magyar röplabda névjegykártyájának kell lennie. Az utánpótlás-válogatottnál is fejlesztéseket kell kezdeni egységes technikai rendszer alapján. Meg kell néznünk, hogyan dolgoznak Európa és a világ legerősebb sportági nagyhatalmainál. Azon kell dolgoznunk közösen, hogy a magyar bajnokság színvonala emelkedjen. Csak így érhetjük el, hogy az európai ranglistán jelenleg tizenhetedik válogatott fokozatosan közelítsen az első tízhez.
– Világbajnoki-selejtező, World Grand Prix és Európa-bajnokság – ezekben a sorozatokban szerepel a női válogatott az idén. Mekkora kerettel lehet helytállni ilyen terhelés mellett?
– Már összeállítottam egy névsort, de erről még korai lenne beszélni. Két részre szeretném osztani a társaságot, fiatalokra és olyanokra, akik nemzetközi szinten is kellően tapasztaltak, ami persze nem korfüggő. A két csoport különböző felkészülést végez, kettős munka kell, olyan, ami hamar, már az idén eredményeket hozhat, és egy olyan, ami hosszú távon lendítheti előre a magyar röplabdázást.
– A szakmai stáb is összeállt már?
– A magyar röplabdázásnak fiatal, sikerre éhes edzőkre van szüksége, akik új mentalitást honosíthatnak meg. Sok trénernek szeretnék lehetőséget adni rá, hogy a válogatott mellett dolgozzon a következő hónapokban, hogy beleszagolhassanak a nemzetközi meccsek légkörébe. A hazai segítő mellett nagyon fontos, hogy erőnléti edző és statisztikus is dolgozzon velünk.