Röplabda: felavatták a BVSC-Zugló új csarnokát

Ezerkétszáznyolcvan négyzetméter alapterületű, modern röplabdacsarnokot kapott a BVSC-Zugló. A klub szombat délelőtti, Szőnyi úti telepén tartott avatóünnepségen Szatmáry Kristóf elnök elmondta, hogy a beruházás azért különleges, mert túlmutat a múlton, hiszen olyan területen valósult meg, amely sosem volt a BVSC-é. Az új csarnok helyén állt egykor a MÁV Építők műhelycsarnoka, ahol egykoron még vasúti kocsikat javítottak.

A múltidézéssel összekapcsolt csarnokavatón részt vett Dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella – ahogy mindenki ismeri: Gabi néni –, illetve a 265-szörös válogatott játékos, a BVSC női csapatának korábbi edzője, Tatár Mihály. Mindketten elégedettek voltak a március közepén rendezett Magyar Kupa-döntővel, végül a nőknél és a férfiaknál is azok diadalmaskodtak, akikre számítottak.

„Igazi közönségszórakoztató, színvonalasan megszervezett éremcsatákat láthattunk mindkét napon – kezdte élménybeszámolóját Misi bácsi. – A vasárnapi, férfi bronzmérkőzés kicsit gyengébbnek bizonyult, viszont a döntő nagyon szoros volt. Végül az a Pénzügyőr győzött, amelynek a győzelmére már előzetesen is számítottam.”

Gabi néni örül annak, hogy az eddigi nagyoknak nincs könnyű dolguk, hiszen meg kell küzdeniük a trófeákért. „Nagy öröm számomra, hogy az eddigi uralkodók mint a Békéscsaba és a Nyíregyháza mellett megerősödött a Vasas, a Balatonfüred és a Kaposvár is. Nincs mese, meg kell küzdeni azokért a kupákért.”

Az 1964-ben olimpiai hatodik helyezett, Tatár szerint bizakodik a BVSC feltámadásában. „Örülnék, ha a BVSC-nek sikerülne egy ütőképes együttest létrehoznia, amellyel előbb feljut a legfelsőbb osztályba, majd megnehezíti a nagyok dolgát.”

Az edzőként korábban kétszeres olimpiai negyedik Kotsis Attiláné arról beszélt, mely csapatot tartja a legjobbnak. „Ha a Vasas görög edzője marad az együttesnél, akkor a piros kékek rengeteg trófeát begyűjthetnek. A lányok sokat fejlődtek, ehhez azonban szükség volt egy profi tréner szaktudására is... Ugyanakkor azt nagyon sajnálom – folytatta Gabi néni –, hogy egyre több külföldi edző dolgozik Magyarországon. Holott itthon egy ideig nagyszerű edzőképzés folyt és a magyar trénerek mentek külföldre, nemcsak a játékosok.”

A Prima Primissima díjas, világbajnoki hatodik (Moszkva, 1952) mesteredző a beszélgetés mellett sokat mesélt arról, mitől lesz valaki jó edző, hogyan kell már kisgyermekkorban megtanítani a röplabdázás elemeit. „Nagyok sok játék és mozgás segítségével rengeteg technikai elemet meg lehet tanítani a kisgyerekeknek. Nem szabad előre megmondani nekik, ki melyik poszton játsszon, mindenkinek mindent meg kell tanulnia! Szomorúan látom, hogy felnőtt mérkőzéseken sok játékos választ sablon megoldásokat. Én utálom ezeket. Néha olyan labdákat ütnek a sarokból, amelyet 93 évesen még én is simán lesáncolok.”

Mindkét legenda kiemelte, hogy folyamatosan fejlődik és erősödik mind a férfi, mind a női bajnokság hazánkban. „A javulásban nagy szerepe van a külföldi játékosoknak is, de szerencsére a magyarokat sem érheti panasz. Lassan talán visszakerül a magyar férfi röplabdázás a méltó helyére” – mondta Tatár Mihály.

A kemény stílusáról ismert Gabi néni is érvelt a Magyarországon légióskodó röplabdázók mellett és ellen. „Sok gyermek azért nem kerül be a felnőtt keretbe, mert középszerű külföldieket igazolnak a klubok, csak azért, hogy a csapatoknak meglegyen a megfelelő létszáma. Legyen mindössze egy vagy kettő, de azok kimagasló szintűek, hiszen tőlük a többiek is tanulhatnak. Hiszen a rossz külföldi játékosoktól mit tanul az ember…”