Női röpi: kiskorában csúfolták, a gyógyírt a röplabdázás jelentette Halla Grétának

– Két évvel ezelőtt nagy változás jött az életébe, hiszen egyedül felköltözött Budapestre, és a TFSE játékosa lett. Milyen a fővárosban?
– Azért is jöttem Budapestre, mert meg akartam magamat jobban ismerni. És ez nagyon jól sikerült. Imádok itt lenni, és nagyszerű csapathoz kerültem. Célom viszont, hogy egy nap külföldön játszhassak. Olaszország nagyon vonz, két-három éven belül szeretnék kimenni, de most nagyon jól érzem itt magam.

– 2017-ben, tizenöt évesen debütált az NB I-ben. Volt, hogy abba akarta hagyni a röplabdát. Mi segítette átvészelni a nehéz pillanatokat?
– Gödöllőn élhettem át először, hogy példakép lettem. Az egyik kislánnyal sokat beszélgettünk, és amikor hullámvölgybe kerültem, mindig erőt adott nekem. Már csak miatta sem hagyhattam abba. Példát kellett mutatnom.

– Mi a legkedvesebb emléke?
– Gödöllőn volt lehetőségem másodedzősködni a kicsiknél. Az egyikük aláíratta velem a mezemet, amit karácsonykor személyesen vittem el és adtam át neki. De volt olyan is, hogy anyukámat megkeresték, hogy egy labdát alá tudnék-e írni, és eljöttek a házunkhoz. Ezek mindig akkor történtek, amikor mélyebben voltam. Erőt adott.

– A sportkarrier mellett milyen célokat tűzött ki?
– Szeretnék egy civil és egy sporthoz köthető szakmát is. Mivel imádok festeni, illetve alkotni, ezért először el fogok végezni egy barista és mixer tanfolyamot, utána pedig egy edzői képzést is végigcsinálok.

– Látom, vannak tetoválásai. Mesélne róluk?
– Két tetoválásom van. A csuklómnál lévő egy közös tetkó a testvéreimmel, a „Sorelle” szót varrattuk fel, ami olaszul nővéreket jelent. Mindkettőjükkel, Petrával és Dorinával is nagyon jó, szoros kapcsolatot ápolok. Petrával a sport is összeköt minket, hiszen együtt röplabdázunk. Ebben az évben ráadásul még közelebb kerültünk egymáshoz, mivel csapattársak lettünk.

– A bal felkarján lévő mit jelképez?
– Ez hétfőn készült, és komoly története van. Kisgyermekkorom óta mindig itt fönt hordtam a hajgumit a suliban, és valamiért ebből erőt tudtam meríteni. Kicsiként nagyon sokat bántottak, állandóan csúfoltak. Ez jelképezte az erőt számomra. Amikor rajtam volt, mindig úgy éltem meg azokat a napokat, hogy nem bánthatnak. Sokkal erősebbnek éreztem magam lelkileg. Tizenkét éves koromban aztán elhatároztam, hogy mindenképpen fogok egy ilyen tetoválást csináltatni. Megtudtam egyébként, hogy egy ilyen egyenes vonal alapvetően egy hozzád közel álló személy halálát jelképezi, emiatt sokan megpróbáltak lebeszélni róla, de mondtam nekik, hogy megcsináltatom, mert számomra más jelentéssel bír.

– A vonalon kívül látom a karján a Napot, a Holdat és egy repülőt? Ezek mit szimbolizálnak?
– Van egy idézet, ami nagyon igaz rám. „A Nap figyeli, hogy mit csinálok, de a Hold tudja az összes titkomat.” Két évvel ezelőtt egy este elkövettem egy nagyon nagy hibát. Azt követően az Instagramot görgetve jött szembe velem ez az idézet. Úgy éreztem, hogy a sors akarta, hogy én ezt akkor meglássam. Azóta minden nap eszembe jut ez az idézet.A repülő a repülést szimbolizálja, amely mindig terápiás hatással volt rám. Imádok a felhők felett lenni, ott mindig napos, jó idő van. Nagy vágyam, hogy körbeutazzam a világot, más kultúrákat megismerjek. Napocska volt egyébként a jelem az oviban, így a gyermekkoromat is jelképezi, meg a személyiségemet is, mert vidám természetű vagyok. A Holdat pedig egyszerűen imádom nézni.Anyukám megkérdezte tőlem, hogy miért nem kívül van ez a három szimbólum? Azt feleltem neki, hogy azért, mert a tetoválásnak a lényege a vonal. Ha belenézek a tükörbe, a vonalat szeretném látni, mert az ad erőt nekem, az jelképezi az önmagamba való hitet. Meg hogy sokkal erősebb vagyok, mint azt sokan gondolják.

– Említette, hogy sokat bántották gyermekkorodban. Miért?
– A magasságom miatt és mert csúnya kislány voltam. Ezek miatt csúfoltak. Illetve tanulási nehézségeim is voltak, ezért le is butáztak. Nagyon sokat csúfoltak lényegében mindennel, ezért nem szerettem iskolába járni. Nem is találtunk olyan osztályt, ahol teljesen elfogadnak. Az általános iskolás éveimet traumaként éltem meg, a gimnáziumban viszont minden más lett. Oda imádtam járni, mert ott pozitívan álltak hozzám.

– A röplabdázás ilyenkor felvidította?
– Általánosban azért vártam a nap végét, hogy mehessek röpizni. Hazamentem, sírtam egyet, aztán indultam az edzésre. A sok sérelmet, ami napközben ért, ki tudtam ott adni magamból, le tudtam vezetni a feszültséget. A röplabda lényegében olyan volt nekem, mint egy terápia, ezért is szerettem annyira bele, és csinálom már lassan tizenhárom éve.

– Úgy tudom, szeret motivációs videókat nézni.
– Igen. A meccsek előtt a Minden héten háború című filmből szoktam megnézni egy részletet, illetve a sportpszichológusom tanácsára a Békés harcos útját is megnéztem, és imádom. Sok erőt merítek belőlük.

– Vannak példaképei vagy inkább mindenkiből kiragad valamit?
– Inkább az utóbbi, de felnézek Szakmáry Grétára, illetve Gödöllőn példaképem volt Széles Petra és Dégi Barbara. Rájuk is nagyon felnéztem, Barbitól például nagyon sok mindent tanultam, hiszen ő is átló volt. Petra abban motivált engem, hogy én is olyan jó csapatkapitány legyek, mint ő. Nagyon szeretek csapatkapitány lenni. Amolyan „anyamaci” típus vagyok. Ezt úgy kell érteni, hogy bármi sérelem éri a csapatot, a játékosokat, akkor én leszek az első, aki ugrik és megvédi őket. Nagyon szeretek motiválni a pályán, és mindig szívvel-lélekkel küzdök.

– Humorizálni is szeret játék közben.
– Az utóbbi időszakban lett ez rám jellemző. Sokáig nagyon rosszul éltem meg, ha rontottam, de az egyedüllét és önmagam megismerése után sikerült ebben is fejlődnöm. El kellett fogadjam, hogy mindenki hibázik. Rendben, elrontottam egyet, viszont akkor a következőt én akarom beütni, és tovább akarom segíteni a csapatot.