Női röpi: Mindig harcosnak és küzdőnek tartottam magam – Szakmáry Gréta

– Januárban mondta a Nemzeti Sportnak, hogy gyerekkori álma az olasz bajnokságban játszani. És most tessék...
– Ki ne szeretne az A1-ben játszani – mondta nevetve Szakmáry Gréta, aki a következő idényt az olasz Cuneo Granda Volleyban kezdi el. – Mégiscsak a legnívósabb bajnokságról beszélünk, amelyben a játékosok szem előtt vannak, így jobban felfigyelhetnek rájuk az erős csapatok.

– Visszafogottan vette tudomásul a hírt vagy ugrált örömében?
– Szolidan örültem. Kaptam már korábban néhány ajánlatot az olasz élvonalból, de mert alacsonyabban rangsorolt együttesektől érkeztek, menedzseremmel, Constantino Tontarellivel egyeztetve úgy döntöttem akkor, hogy a német Schwerinnél maradok. Később ez jó döntésnek bizonyult, hiszen – a lépcsőfokokat bejárva – így tudtam utána a török Aydinban játszani, majd a következő évadtól a Cuneóhoz igazolni.

– Gondolom, a török együttesnél nem örültek, hogy elmegy.
– Szerették volna, ha maradok, ami fontos visszaigazolás volt nekem. Több időt szoktam eltölteni egy csapatnál, így volt a Békéscsaba, a Nyíregyháza, a Gödöllő, majd a Schwerin esetében is, viszont harmincévesen már mindent számításba kell vennem. Szeretném a jövőmet építeni, és amennyit tudok, kihozni a pályafutásomból. Jelentkeztem Dél-Koreába is, ahol már az félsikernek számított, hogy draftoltak, de a menedzserem azt is felvetette, hogy Brazíliába is mehetnék, viszont nem ismerem az ottani bajnokságot, ezért Olaszországot választottam.

– Hogyan került az előző kiírást a hetedik helyen záró északolasz csapathoz?
– Január 31-én befejeződött az átigazolás első része, már akkor elkezdték a tárgyalásokat a klubok. Ilyenkor az együttesek először a nagy játékosokat próbálják elhalászni. A Cuneo új edzővel, Luciano Pedullával kezdi el a következő bajnokságot, aki korábban a román női válogatottat irányította. Az olasz mester követte a pályafutásomat, és miután aláírt az új csapatához, szólt, hogy mindenképpen számít rám. Nagyon jó olyan együtteshez menni, amelyben kulcsjátékosként számolnak velem.

– Törökországi csapattársával, az amerikai Anna Stevensonnal együtt igazoltak a Cuneóhoz. Közös elhatározás volt?
– Ő írt alá korábban, azonban engem hamarabb megkerestek már az olaszok. Ettől függetlenül jó érzés, hogy biztosan lesz olyan az együttesben, akit már ismerek, viszont annak is örülök, hogy csapattársam lesz a francia, Bajnokok Ligája-győztes Lucille Gicquel is.

– A 2020–2021-es kiírásban a Szent Benedeknél játszó Milka Sztijepics is játszott egy évet a Cuneóban. Beszélt vele a tapasztalatokról?
– Igen, még az Extraliga harmadik helyért zajló párharcának utolsó mérkőzésére mentem el Balatonfüredre, és a találkozó után mesélt Milka az olasz csapatról. Azt mondta, hogy szeretett ott játszani, és magáról a klubról és az edzésmunkáról is csak jókat hallottam tőle. Ekkor már biztos voltam benne, hogy jó helyre kerülök.

– Amikor márciusban a Challenge-kupa elődöntőjében találkozott a Scandicci másodedzőjével, Kántor Sándorral, hívta az olasz bajnokságba?
– Amikor 2020-ban a Schwerinnel a BL-ben játszottunk, már akkor szóba került, hogy az A1-be igazolhatnék, de inkább szakmáztunk, a különböző játékelemekről beszélgettünk.

– „Technika, tapasztalat, karizma” – ezt írta önről az új klubja a honlapon, amikor bejelentették, hogy náluk folytatja. Szívet melengető szavak...
– Kérdezték, milyen típusú játékos vagyok – esetleg pontgyáros? Mivel a röplabdában nem számítok magas játékosnak, ezért azt mondtam magamról, hogy technikás vagyok, aki folyamatosan próbálja megoldani a kialakult helyzeteket a pályán. Mindig is harcosnak és küzdőnek tartottam magam, és szeretek segíteni a többieknek is.

– Mikor költözik Olaszországba?
– Egyeztettem leendő edzőmmel, Lucianóval, aki már kérdezte, mennyi pihenőre lesz szükségem, hogy úgy tudják szervezni az edzőtábort és a felkészülési mérkőzéseket. Mondtam neki, hogy az Eb-selejtező után, szeptemberben csatlakozom a csapathoz.

– Várja már?
– Persze, de még messze van... Mindig a jelenre koncentrálok. Először pihenek, a párommal leköltöztem a Balatonra, itt próbálok meg kikapcsolódni, aztán következik az Eb-selejtező, és csak utána jöhet a Cuneo.