Röplabda: Lépésről lépésre haladok – Mikuláss Koch Marcell

– Nemrég láttam egy fotót, amelyen apukája, Koch Róbert éppen Németországba utazott. Gondolom az ön egyik bajnoki mérkőzésére.
– Igen, többször kiutaztak a szüleim a meccseimre, igazából ahogy idejük engedi, meglátogatnak – mesélte lapunknak Mikuláss Koch Marcell, aki az idényt a német élvonalban szereplő TSV Unterhaching München együttesénél kezdte.

– Korábban három évadot játszott Ausztriában, érez még honvágyat?
– Kicsit még igen, mert amikor az UVC Holding Graznál játszottam, akkor a szüleimmel laktam együtt. Most már csak a távolból tudnak támogatni, ami az elején kicsit furcsa volt, pláne amikor láttam, hogy itt jóval komolyabb a közeg, de már kezdem megszokni.

– A Graznál töltött évei alatt apukája volt a vezetőedző. Furcsa volt?
– Néha igen, de megbeszéltük, hogy edzésen ő az edzőm, hazafelé viszont már „újra” az apukám. Soha nem volt ebből probléma. Természetesen mindig magasan volt a léc, de ennek köszönhetem a fejlődésemet. Már az akadémiai éveim alatt is ő volt a feladóedzőm, öt évet dolgoztunk együtt.

– Viszont a Münchent az a Bogdan Tanase irányítja, aki korábban a magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya volt. Őt ismerte már korábbról?
– Igen, de nem a nemzeti csapatból, hanem Ausztriából. Az előző idény végén azSK Zadruga Aich/Dob együttesél dolgozott, látta, hogyan játszom, ezért igazolt le csapatához, ahol a második évadot kezdte meg.

– Milyen a hangulat a csapaton belül?
– Nagyon jó, imádom a csapattársaimat, és szerintem ők is engem. (nevet) Együtt néztük a röplabda világbajnokságot és sokszor elmegyünk együtt ebédelni, összetartó fiatal a csapat. Terveztük, hogy az Oktoberfestre is elmegyünk, de a sok edzőmeccs miatt ez végül kimaradt. Három légiós erősíti a csapatot rajtam kívül, a finn és a svájci válogatott két nyitásfogadó játékosa, valamint tunéziai liberó, aki a második idényét tölti a csapatnál.

– Miért Németország?
– Három fő célom volt. Erősebb bajnokságban játszani, jó edzőm legyen, aki ért a feladókhoz, és hogy kezdő játékos legyek. Még ha nem is fogok minden mérkőzésen játszani, de megtanuljam, amit kell, és szokjam a terhelést. Rengeteg topjátékos érkezett idén Németországba, a bajnokság erős, gyors, tökéletes hely a fejlődéshez. Bogdan is, ahogy apukám, a legjobb feladóedzőtől Stelian Moculescutól tanult, nekem ez óriási előny, hogy ők tanítanak.

– Ha már szóba került a válogatott, meglepődve tapasztaltuk, hogy mindössze háromszor viselte a címeres mezt.
– Én már annak is nagyon örülök, hogy ennyiszer pályára léphettem a nemzeti együttesben. Még elég fiatal vagyok, ráadásul Magyar Bálint és Keen Cameron személyében nálam sokkal tapasztaltabbak játszanak a posztomon, de remélem, hogy az idényben sokat játszom majd a csapatomban, és akkor a jövőben segíthetem a válogatottat.

– Nagyon fiatalon igazolt az erős német élvonalba. Melyik bajnokság az álma?
– Mint minden röplabdázónak, nekem is az olasz első osztály az álmom, de apukám azt tanította, hogy lépésről lépésre haladjak és járjam végig a ranglétrát. Pár éven belül jó lenne eljutni a török vagy a francia bajnokságba, de sokat lehet fejlődni az olasz másodosztályban is. Csak ezután jöhet az A1!