– Látva a nyolc mérkőzésén mindössze egy játszmát elveszítő Lettország elleni döntőt az ezüstérem megszerzése volt a realitás?
– Igen – válaszolta az Ezüst Európa-ligában második helyen végző magyar férfi röplabda-válogatott szövetségi kapitánya, Nagy Péter. – Már a döntő első mérkőzése is megmutatta, hogy szintkülönbség van a két csapat között. Nem szoktam erről beszélni, és nincs is nagy jelentősége, de megnéztem volna, ha minden kezdőjátékosunk pályára léphet a finálé mindkét meccsén, hiszen a feladó-átló Bibók Balázs egyáltalán nem szerepelhetett sérülés miatt, míg a center Ambrus Bence csak a hazai találkozón segíthetett. Ettől függetlenül Kecskeméti Bálint és Boldizsár Péter is jól megoldotta a rá háruló nehéz feladatot. Péter tizenhét évesen megközelítőleg sem találkozott még ilyen feladattal, és jól helytállt, míg Bálint négyes ütőként játszott átlóban, tőle is nagyon sok pozitívumot láttam.
– Hogyan értékeli az elmúlt csaknem két hónapot és első kapitányi megméretését?
– Meglepő, de egyáltalán nem érzem magam fáradtnak, feltöltött a közös munka a srácokkal és a szakmai stábbal. Látszik, jó lesz a kijelölt út. Az is kiderült az első időszak végére, hogy mennyi mindenben fejlődhetünk, mennyi mindenben kell még előrelépnünk ahhoz, hogy magasabb szintre jussunk. Megvannak a sarkalatos pontok, a közösen eltöltött idő megmutatta, miben és hogyan tudunk fejlődni a jövőben.
– Miben kell?
– A nemzetközi középmezőny is bőven előttünk jár még. Nagyon sokszor említettem már, hogy vannak olyan fizikai képességek, amelyeket valamilyen szinten lehet fejleszteni, de mégiscsak adottságok. A lett csapat, ha nem is extrém módon, fizikailag erősebb nálunk. Ezt mi csak nagy precizitással és fegyelmezett alapjátékkal tudjuk kompenzálni, amire ez a mostani társaság képes is lehet, azonban ez hosszabb folyamat, mentalitásban és tudatosságban is szemléletváltás szükséges. A lettek fiatal és tapasztalatlan átlójának elképesztően nagy az emelkedése, a négyes ütőik közül az egyik, bár nem magas, dinamikus és gyors. Támadásban mi nem támaszkodhatunk ilyen paraméterekre, de ellensúlyozhatjuk úgy, hogy az ellenfél blokkjairól kipattanó labdákkal próbálkozunk, figyeljük, hogy melyik szituációban kell erőset ütni vagy éppen megelőzni egy-két ütést. Ha technikailag egyben vagyunk, és ehhez jó fizikum társul, csökkenthetők a szignifikáns különbségek.
– Mit tervez? Jövőre még nem kell Európa-bajnoki selejtezőt vívnia a válogatottnak, így újra az Ezüst Európa-liga lesz a fő megméretés.
– Az Ezüst Európa-liga mindenképpen benne lesz a programban, illetve szeretnénk nemzetközi felkészülési tornán is részt venni, mert minél több mérkőzésre lenne szükségünk, minél több olyan meccsre, mint a Lettország elleni két döntős találkozó vagy az osztrákokkal vívott két El-csoportkörös csata volt. Persze az sem gond, hogy gyengébb riválisokkal is találkoztunk, hiszen így minden kerettag játszhatott. Az építkezés a fontos, hogy minden játékosunk tapasztalatot szerezzen, de annyira új a keret, hogy ki kell alakulnia egy magnak és egy alapjátéknak, ehhez pedig kemény riválisokkal kell megküzdeni, hogy ilyen ingerek is érjék a válogatottat.
– Az erőviszonyokat figyelembe véve mennyire lehet valós cél, hogy a következő években a nőkhöz hasonlóan a férfiak is az Arany-divízióban szerepeljenek az El-ben?
– Ez az ellenfelektől is függ, hogy jövőre kik indulnak el. Az osztrákok idén szintén fiatalabb kerettel szerepeltek, de akad négy-öt nemzetközi viszonylatban is jelentős röplabdásuk, akik pihenőt kaptak erre a nyárra, azonban a közeljövőben lehet, hogy újra bevetik őket. Lehet realitása az Arany El-nek, kiderült, hogy a szisztémánk hosszú távon is működhet, bár ez most még nyilván feltételes mód. Arra lesz szükség, hogy a kerettagjaink idény közben a klubcsapataikban is folyamatosan fejlődjenek, nemcsak fizikailag, hanem technikailag és mentálisan is – akkor valós cél lehet, hogy jövőre megnyerjük az Ezüst-divíziót.
– Ezek szerint továbbra is kitart a fiatalítás mellett? Vagy előfordulhat, hogy jövőre olyan, az elmúlt években meghatározó szerepet betöltő kerettagok is visszatérjenek, mint például a pontgyáros Pádár Krisztián, Baróti Árpád vagy Gergye Roland?
– Ennek a felvetésnek öt hónappal ezelőtt volt létjogosultsága, amikor kihirdettem az első keretet. Kitartok a koncepció mellett, ez nem kérdéses. Következetes embernek gondolom magam, nem olyannak, aki ad hoc jelleggel dönt, aki mond valamit, aztán másnap már máshogy gondolja. Nem véletlenül hoztam meg ezt a döntést. A fináléban megmutatkozott a játékosok rutintalansága, az, hogy a kerettagok közül akadt, aki sohasem lépett pályára ilyen erősségű vetélytárs ellen, de ez nem baj. Hiszek abban, hogy ez a keret képes lesz elérni egy magasabb szintet, amihez természetesen nagy erőbefektetés és lemondás kell, az nem elég, hogy a jó társaságban mindenki jól érezze magát – év közben is kemény és tudatos munka kell a fiúktól. De azt mindenki láthatta, hogy egységes és jó csapatot alkottak a játékosok.
A FÉRFIVÁLOGATOTT EREDMÉNYEI AZ EZÜST EL-BEN
Csoportkör
Grúzia 3:0, 3:0
Ausztria 3:2, 3:0
Elődöntő
Ciprus 1:3, 3:1 – aranyszettel
Döntő
Lettország 1:3, 0:3