Strandröplabda: szünetelteti pályafutását a legjobb magyar

Tavaly a Magyar Röplabdaszövetség kiemelt párosként támogatta felkészülésüket – világhírű brazil edzőt szerződtetve melléjük – azzal a céllal, hogy kvalifikálják magukat a 2028-as Los Angeles-i olimpiára. Ennek (is) köszönhetően első magyar strandröplabdapárosként nyertek Közép-európai Liga (MEVZA)-tornát és szereztek érmet world tour versenyen. Azonban Hajós Artúr az év elején a Pénzügyőr teremcsapatában tűnt fel, s nevét hiába kerestük a strandröplabda ob első és második fordulójának nevezettjei között…

– Mi történt, hogy ilyen hirtelen, huszonhárom évesen befejezte a strandröplabdázást?     
– Szeretnék először a feltett kérdésre reagálni: nem fejeződött be a strandröplabda-pályafutásom, csak jelenleg szünetel – válaszolta a Nemzeti Sportnak Hajós Artúr. – Sok tényező közrejátszott a döntésemben. Szeptemberben nagyon kimerítő és fárasztó idény zárult le. Gerincproblémával küszködöm, Bencének (Stréli, Hajós állandó partnere – a szerk.) térdsérülése volt, úgyhogy szükségünk volt a regenerálódásra, hosszabb mentális pihenőre. Januárig volt időm átgondolni a történteket, és határozottan megfogalmazódtak bennem azok a feltételek, amelyek szükségesek lennének a további sikeres működéshez.

– Gondolom, hogy ezek az igények a röplabdaszövetséggel kapcsolatosak.     
– Igen. Sajnos ezekben a kérdésekben nem volt teljes az összhang köztem és a szövetség között, én pedig akkor azt mondtam, hogy így nem tudom vállalni tovább a felkészülést. Az edzésekkel azonban nem akartam leállni, így jött képbe a Pénzügyőr teremcsapata. Szorított az átigazolási időszak január 31-i zárása, ezért döntenem kellett, és a Pénzügyőrt választottam. Kitűnő közösségbe kerültem, és nagyon hálás vagyok azért, hogy befogadott. De a szövetséggel sem váltunk el rossz szájízzel…

– Ez most azt jelenti, hogy feladta az olimpiai álmokat?     
– Nem adtam fel, de reálisan fel kellett mérnem, hogy azok a célok, amelyeket elvártak tőlem, illetve közösen kitűztünk magunk elé, ezen az úton nem elérhetők.

– Érdekes amit mond, hiszen az önök korosztályos vetélytársai közül például az ifjúsági olimpiát megnyerő svéd David Ahman és Jonatan Hellvig már felnőtt Európa-bajnokok, és ott lesznek az olimpián. Hol maradtak le tőlük a fejlődésben?     
– Ez nekem is sokszor megfordult a fejemben, hiszen a hozzájuk hasonló párosokkal akkoriban rendre pariban voltunk, le is győztük őket. Ma a svédek már egyértelműen a felnőtt élcsapatok közé tartoznak. Minden sportolónak más ritmusú a fejlődése, vannak, akik hamarabb, mások lassabban érnek be, ez is lehet az oka a különbségnek. De nyilván a nemzeti válogatottak felkészülési feltételeiben is vannak különbségek. Az elmúlt években nagyon sokat utaztam, rengeteg külföldi edzőtáborban részt vettem, így van rálátásom, hogy más országokban milyen körülmények között készülnek a válogatottak. Csak egy példa a téli felkészülés témájában: Magyarországon nincs olyan minőségű fedett létesítmény, ahol profi felkészülést lehet végezni.

– A múlt hétvégén rajtolt a strandröplabda országos bajnokság, s sem az első, sem  a második fordulóban nem olvashatjuk a nevét a nevezési listán. Láthatjuk önt idén még homokon? Ezt azért kérdezem, mert az eseményt felvezető sajtótájékoztatón korábbi párja, Stréli Bence titokzatosan azt mondta, hogy azt még nem árulja el, hogy a döntőben kivel fog indulni, és persze mindenkiben azonnal az ön neve vetődött fel…     
– Diplomatikusan erre azt tudom válaszolni, hogy sem megerősíteni, sem pedig cáfolni nem tudom. Bencével nagyon jó barátok vagyunk, úgyhogy egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy visszatérjek a döntőre, de ezt még nem döntöttem el, úgyhogy őszintén mondom, még fogalmam sincs.

– És hosszú távon vannak még tervei a strandröplabdával?     
– Semmiképpen sem akarok eltűnni a sportágból, Bencével együtt olyan mennyiségű és minőségű munkát végeztünk, olyan sok nemzetközi tapasztalatot szereztünk, hogy kár lenne, ha veszendőbe mennének. Nagyon szívesen átadnám őket, szeretném segíteni a sportág hazai fejlődését akár játékosként, edzőként vagy tanácsadóként. Remélem, az eddig szerzett tapasztalataimat a szövetség is értékesnek találja, ha igen, nyitott vagyok a közös munka folytatására. A következő néhány évre egyébként nagyon határozott elképzeléseim vannak, ezekről viszont most még nem akarok beszélni. De azt biztosan mondhatom, hogy nem fogok elszakadni a strandröplabdától.