Ludovic Magnin 2004 óta stabil tagja a svájci válogatottnak, megfordult Európa- és világbajnokságon is – annak ellenére, hogy németországi klubjaiban nem túl gyakran mondhatta magát alapembernek.

Alexander Frei 2004-ben robbant be a labdarúgás világába, s nemcsak a francia Stade Rennes-ben termelte megbízható ütemben a gólokat, hanem a válogatottban is - azóta is rajta áll vagy bukik a svájci nemzeti csapat, a Nati átütőereje.

Jakob “Kübi” Kuhn olyan a mai svájci válogatott élén, mint bölcs nagyapa unokái között – ám ennek a családi összefogásnak meg kell felelnie a rendező országra váró mindenkori hatalmas várakozásoknak.

Az olteni születésű török-svájci származású Inler a helyi kiscsapat után az FC Solothurnba igazolt, ahol 16 esztendősen bemutatkozhatott a profik között. Az FC Basel le is csapott rá, s a védekező középpályás itt forrotta ki magát, A felnőttek közé viszont nem fért be, de az Aarau lecsapott rá, majd két idény után 300 ezer euróért az FC Zürichhez igazolt.

Blaise Isetsima Nkufo a svájci futball talán legjobb szürke eminenciása, hiszen az afrikai származású támadó az elmúlt hat idényben – ha egészséges volt – mindig 12 gól fölött termelt a Bundesliga és az Eredivisie kiscsapataiban.

A Cape Verdén született fiatal futógép, Gelson Fernandes üstökösszerűen bukkant fel a svájci labdarúgásban, 21 esztendősen a Siontól több mint hatmillió euróért került a Manchester Cityhez, s nem sokkal később már a válogatottban is alapember lett.