A történelmet író hokikapitány csendesen, finom vacsorával és egy-két pohár jó magyar borral ünnepelt.

Gasparics Fanni: Nem is tudom az ünneplést pontosan visszaidézni, annyira extráziszerű élmény volt.

„Összetörtem, elvesztettem minden motivációmat, de ez a visszatérés pályafutásom egyik legszebb pillanata.”

„Annyira euforikus érzés még mindig! Ennyi szurkoló előtt játszani, hogy ennyi embert érdekeltek a meccseink...”

„A félidőben azt beszéltük: ha lehet, akkor tizennyolc góllal nyerjünk.”

„Pat Cortina kemény edző, sok időt fordít a mentális felkészülésre. Nehogy elvegye a rivaldafény a fókuszt.”

„Kicsit csalódottak vagyunk, de minden erőnkkel azon leszünk, hogy megszerezzük a bronzérmet.”

„A magyar szurkolók nagyszerűek, örülök, hogy a lányok mindezt átélhetik. Szükségünk van a támogatásukra.”

A BRSE centere nemcsak gazella alkatával hívja fel magára a figyelmet, hanem a bal kezét borító tetoválással is.

Bánhidi Bence: Tegnap volt egy kis szurkálódás, semmi extra, de azért egy kicsi mindig van.

„Minden csapatot a saját fegyverével győztünk le, bíztunk magunkban, nagyon akartuk ezt a sikert.”

Nagy Viktor: Szolidan ünnepeltünk, az energiáinkat a horvátok elleni meccsen adtuk ki.

A Rosztov-Don vezetőedzőjének magát kellett javítania, amikor jelen időben beszélt a Győrről.

Sárpátki: A harmadik harmadban óriásit játszottunk, majdnem kiharcoltuk a hosszabbítást.

Bartalis: Mindig jó ilyen nagy hokinemzetek ellen játszani, de különleges inkább a hazai közönség miatt volt.

Becze Tihamér: Rögösebb úton jutottunk a döntőbe, amink volt, kitettük a pályára, ennyi jött ki.