„A magyar szurkolók nagyszerűek, örülök, hogy a lányok mindezt átélhetik. Szükségünk van a támogatásukra.”

A BRSE centere nemcsak gazella alkatával hívja fel magára a figyelmet, hanem a bal kezét borító tetoválással is.

Bánhidi Bence: Tegnap volt egy kis szurkálódás, semmi extra, de azért egy kicsi mindig van.

„Minden csapatot a saját fegyverével győztünk le, bíztunk magunkban, nagyon akartuk ezt a sikert.”

Nagy Viktor: Szolidan ünnepeltünk, az energiáinkat a horvátok elleni meccsen adtuk ki.

A Rosztov-Don vezetőedzőjének magát kellett javítania, amikor jelen időben beszélt a Győrről.

Sárpátki: A harmadik harmadban óriásit játszottunk, majdnem kiharcoltuk a hosszabbítást.

Bartalis: Mindig jó ilyen nagy hokinemzetek ellen játszani, de különleges inkább a hazai közönség miatt volt.

Becze Tihamér: Rögösebb úton jutottunk a döntőbe, amink volt, kitettük a pályára, ennyi jött ki.

Pavuk Attila: Az MVP-trófea pedig nagyon magas polcra fog kerülni, valószínűleg a legmagasabbra.

„Öt csodálatos évet töltöttem itt, igazán otthon érzem magam. Nem lehet tudni, mit hoz a holnap…”

A Mol-Pick Szeged kapusa viszont maga helyett inkább a csapatot dicsérte a Wisla Plock elleni meccs után.

A spanyol balszélső a Sporting játékosaként tért vissza a Veszprém Arénába, a szurkolók a nevét skandálták.

Strlek: Mindegy, hogy kivel találkozunk a nyolc között, ugyanúgy kell játszanunk, mint a Sporting ellen.

„Aztán egy hónapig úgy jártam fel, hogy csak köszönt, de nem szólt hozzám.”

A Szeged–Veszprém sok hasznos tapasztalattal szolgált a BL-nyolcaddöntő előtt mindkét csapatnak.