Csapatépítés versus sztárok üldözése − miben rejlik a Barca sikere?

Előre elnézést kérek a Sevilla, az Atlético Madrid, a Villarreal, a Valencia és a „kisebb” spanyol csapatok szurkolóitól, hogy idényvisszapillantó írásom a Primera División két nagyágyújára, a Barcelonára és a Real Madridra fókuszál. Az elmúlt tíz idény eredményei azonban igazolják a két csapat dominanciáját: négy alkalommal a „királyi gárda”, háromszor pedig a katalán együttes végzett az élen 2000 óta.

Mondhatnánk, hogy nincsen semmi különleges a Barcelona 2008−09-es szezonban aratott sikerében, vagy azt, hogy az egy évvel korábban a katalánokat 18 ponttal megelőzve nyerő Real Madridnak nem kell szégyenkeznie az idei második hely miatt. Ám ennél jóval összetettebbek a spanyol bajnokság végeredményének okai.

REAL MADRID − ELEVE ELRENDELT KUDARC

Nem állítom, hogy tavaly nyáron nagy összegben fogadtam volna arra, hogy a Real Madridnak gyengén sikerül majd a 2008−09-es idénye, de utólag megvizsgálva már az átigazolási időszakban megpecsételődött a „királyiak” sorsa. Valószínűleg mindenki emlékszik arra a szappanoperára, ami Cristiano Ronaldo esetleges Realba igazolása körül folyt a holtszezonban (és kezdődött újra megint). A fővárosi klub vezetői mindent feltették a portugál sztár megszerzésére, majd elbuktak.

A legkomolyabb nyári igazolás így Rafael van der Vaart volt, miközben két brazil, Robinho és Júlio Baptista is távozott. Pedig a madridi vezetők már májusban azt ígérték, hogy a 2008-as Európa-bajnokság kezdetéig meglesznek a szükséges nyári erősítések. Ehhez képest a spanyol klubnál az átigazolási időszak utolsó pillanatáig kivártak, de ahelyett, hogy sikerült volna megszerezni bárkit is a hajrában, csak elengedni „sikerült” Robinhót.

Nagy kérdés, hogy ki a felelős az elszúrt átigazolási időszakért. A decemberben menesztett Bernd Schuster elbocsátása után hónapokkal úgy nyilatkozott, szívesen megvette volna David Villát, Cesc Fabregast vagy Daniel Alvest is Ronaldo helyett, de nem kapott rájuk pénzt a vezetőktől. Bevallom, én hiszek neki. Melyik edző ne örült volna nyáron például az újdonsült Európa-bajnok Villa érkezésének. Tény, akkoriban a Valencia támadója többször elmondta, hogy nem távozik csapatától, de biztosan lett volna az a pénz, amennyiért Madridba költözött volna.

Az átigazolási időszakot tehát Ramón Calderón elnök és Predrag Mijatovics sportigazgató rontotta el, akik Schuster menesztésével, valamint Lassana Diarra és Klaas-Jan Huntelaar téli megszerzésével (az összesen 56 percet játszó Julien Faubert átigazolását jobb nem említeni) megpróbálták oltani a tüzet, de a nagy menetelés Juande Ramosszal már későn kezdődött. A „királyiak” szurkolóinak jó hír, hogy már Calderón és Mijatovics sem dolgozik a madridi csapatnál, ám az már kevésbé, hogy előbbi morális válságba is sodorta a klubot, miután csalással fogadtatta el javaslatait a Real Madrid decemberi közgyűlésén.

Kérdés, mire lesz képes Florentino Pérez és „sleppje”. Nincs kétségem afelől, hogy az újdonsült elnök nagyszerű játékosokat igazol majd − Kakát talán már meg is szerezte −, de abban nem vagyok biztos, hogy Manuel Pellegrini igazi csapatot tud majd kovácsolni a sztárokból, pedig kemény kezű, komoly szakembernek tűnik. Talán ha olyan spanyol játékosokat (is) igazolnak, mint a nehéz anyagi helyzetben lévő Valencia játékosai, David Villa vagy David Silva, akkor a következő idényben megelőzhetik a Barcelonát.

BARCELONA − ÉSSZERŰ CSAPATÉPÍTES=BAJNOKI CÍM

Most tekintsük meg a másik oldalt, a BL-győzelem és spanyol Király-kupa-diadal mellett a Primera Divisiónt rekordot rekordra halmozva megnyerő Barcelona sikerének titkát. Josep Guardiola edzőként szinte a semmiből érkezve vette át a katalán csapat irányítását az utolsó két idényében már nem túl sikeres Frank Rijkaardtól. Igaz, a Barca korábbi nagyszerű játékosa a 2006−07-es szezonban feljutatta a fiókcsapatot a harmadosztályba.

Guardiola az első perctől kezdve megmutatta, hogy ki az úr a háznál, és már az első sajtótájékoztatói egyikén tudatta a nagyérdeművel: nyáron meg akar szabadulni Ronaldinhótól, Decótól és Samuel Eto’ótól. A három sztárjátékos közül végül a kameruni támadó a felkészülési időszakban meggyőzte edzőjét, hogy érdemes őt megtartani, és 34 gólt szerzett az elmúlt idényben. A nagytakarítás azonban folytatódott: távozott többek között Gianluca Zambrotta, Giovani dos Santos és Edmílson.

Nem volt kétséges, Guardiola jól kidolgozott terv alapján építette újra a két sikertelen idényt záró együttest, és erre összesen 90 millió eurót kapott Joan Laporta elnöktől és a klub vezetőitől. Olyan futballistákat vásárolt, mint Daniel Alves, Seydou Keita, Alekszander Hleb, Martín Cáceres vagy Gerard Piqué. Talán az utóbbi, a Manchester Unitedtól 5 millió euró ellenében visszatérő védő volt a legjobb befektetés − aki tavasszal góllal mutatkozott be a nagyválogatottban −, de Hlebet leszámítva mindegyik új szerzemény jó szezont tudhat maga mögött. Nem is lepődött meg senki, hogy a már ősszel nagyszerű menetelésbe kezdő Barcelona télen egyetlen fillért sem költött új futballistára.

Ha összehasonlítjuk a már bemutatott Real Madrid nyári és téli átigazolásait a Barcelona tudatos csapatépítésével, akkor arra jutunk, hogy a katalánok mindössze 15 millió euróval költöttek többet, mint a „királyi gárda”. Azt hiszem, nyugodtan állíthatjuk, nyereséges volt a befektetés.

Persze a katalánoknál már megvolt a kiváló alapanyag, amelyre építeni lehetett. Jelen esetben nem Lionel Messire gondolok, aki természetesen az egyik legjobbja volt a katalánoknak, és összesen 38 góllal járult hozzá a sikeres idényhez. Nekem leginkább mégis a Barca középpályája tetszett. Hihetetlen az, amit Xavi és Andrés Iniesta művel. Az Európa-bajnok spanyol válogatottban már bizonyítottak, de a katalán együttesben is fantasztikus munkát végeztek. Szerintem ezt legjobban a Manchester United ellen megnyert BL-döntő mutatja, amelyen például a legjobbnak választott Xavi 93 százalékos (!) pontossággal passzolt, és úgy tartották meg Iniestával középen a labdát, hogy az angol együttes játékosai egyszerűen tehetetlenek voltak az első kapott gól után. Persze ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, a spanyol sajtóban többször is a selecciónhoz hasonlították a Barcelona történetének egyik legjobb csapatát.

És a jövő építése már elkezdődött Katalóniában. Josep Guardiola idén sem cécózik sokat. Kicsit kegyetlennek éreztem a mestert, amikor kiderült, hogy a BL-döntőben szintén jó teljesítményt nyújtó Sylvinhóval öt év után nem hosszabbít, ám ha azt nézzük, hogy a brazil védő már 35 éves, akkor érthető a tréner döntése. Ami talán még meglepőbb, hogy Eto’o ismét nem kívánt személy lett a csapatnál, hiába lett a bajnokságban az együttes házi gólkirálya. De a kameruni esetében is igazolható Guardiola döntése, mivel Eto’o finoman szólva nem tartozik a könnyen kezelhető futballisták közé, márpedig Barcelonában mindent a csapategységnek rendelnek alá, és ez megalapozhatja a sikert a következő idényre is.

A NAGYOK ÁRNYÉKÁBAN

Bár a cikk elején azt írtam, nem vagyok egyik spanyol csapat szurkolója sem, mégis be kell vallanom, hogy az idény elején annak szorítottam, hogy a megerősödött keretű Atlético Madridnak legyen esélye megszorongatni a két nagycsapatot. Csalódnom kellett, a madridiak még a Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik helyről is majdnem lemaradtak. Nem is lepődött meg senki Javier Aguirre vezetőedző leváltásán, akinek a helyére a csapatot a következő idényben is vezető Abel Resino került. Kellemes meglepetés(?) volt viszont Diego Forlán tavaszi idényben nyújtott teljesítménye. A gólkirályi címet 32 találatával megszerző uruguayi támadónak sokat köszönhet az Atlético a BL-indulás szempontjából.

Elismerésre méltó a nyáron több kulcsfontosságú játékosát elengedni kényszerülő Sevilla harmadik helyezése a ligában, valamint minden tiszteletet megérdemel a Valencia, amely a klub szörnyű anyagi helyzete ellenére az Európa-liga-indulást érő hatodik helyen zárt. Igaz, aligha tudja megtartani sztárjait: David Villát és David Silvát.

NAGY IZGALMAK A TÁBLÁZAT ALJÁN

A spanyol bajnokság 2008−09-es idényében a Barcelona győzelme hamar nyilvánvalóvá vált, de rendkívül izgalmasan alakult a kiesés elől menekülő csapatok sorsa. Az utolsó fordulóig kiélezett harcból a Vadócz Krisztiánt is foglalkoztató Osasunát szeretném kiemelni, amely két fordulóval a szezon vége előtt még kilátástalan helyzetben volt: kieső helyen tanyázott, és a Real Madriddal, valamint a Barcelonával kellett összecsapnia. Ám sikerült megnyernie a nagycsapatok számára már tét nélküli meccseket, míg riválisai hibáztak, így az együttest az idény közben átvevő José Antonio Camacho bennmaradt a csapattal. Vadócz ezeken a találkozókon már nem kapott szerepet. A két gólig jutó magyar légiós nem tudott a pamplonai együttes alapemberévé válni, de talán jövőre több szerepet kap a továbbra is élvonalbeli Osasunában.