Barcelona–Real Madrid, 2. felvonás. Úgy illett hát a csapatoknak, hogy ott folytassák, ahol az első mérkőzésen abbahagyták. Tehát már az első tíz percben ugyanolyan jelenetek zajlottak le, mint a madridi bajnoki utolsó pillanataiban: torzsalkodás, reklamálás, szolid csihi-puhi.
Ahogy kifüstöltek a fejek, szép lassan futballozni is nekiláttak a felek, bár a reflektorok elsötétülése esetén aligha kellett volna messze menni feszültségért: az energiaelvezetést szemvillámlással gyakorolták a játékosok, miközben a játékvezető tehetetlenül próbálta fékezni az indulatokat.18 év, 1993 után nyert ismét Király-kupát a Real, ez a 18. elsősége a sorozatban. |
A Real Madrid legutóbbi 54 olyan találkozóját megnyerte spanyol földön, amelyen az első gólt ő szerezte. |
A legutóbbi öt el clásicon öt Real Madrid-játékos kapott piros lapot. |
A 2010–2011-es Király-kupa-sorozat gólkirálya Cristiano Ronaldo és Lionel Messi lett, hét-hét góllal. |
Cristiano Ronaldo 42. gólját szerezte az idényben, ezzel beállította korábbi szezoncsúcsát. |
Ruud van Nistelrooyt (2006–2007) követően Ronaldo szerzett két egymást követő el clásicón gólt. |
José Mourinho 2003 óta minden évben nyert aktuális csapatával valamilyen trófeát. |
Mourinho 10 nagy kupadöntőjéből kilencet megnyert, csupán a 2004-es Portugál Kupa fináléját veszítette el csapatát. |
A fővárosiak képtelenek voltak mit kezdeni a stabil fallal, és Cristiano Ronaldo gyorsasága – illetve Carles Puyol hiánya – jól érvényesült a kontráknál, bár a portugál legnagyobb helyzeténél is a helyén volt José Manuel Pinto. A Real ennek ellenére megszerezhette volna a vezetést, de a félidő hajrájában Pepe fejesénél a kapufa nem a fehérmezesekkel volt.
A második játékrész viszont Barca-helyzettel kezdődött, és inkább a katalánok szájíze szerint alakult – a gólt leszámítva. Igaz, már azt is meglepő lehet a mai Guardiola-csapattal kapcsolatban leírni, hogy a gránátvörös-kékek első helyzetére egészen az 51. percig várni kellett, Pedro lőtt fölé.
A szélső a továbbiakban is aktív maradt: az állandósuló katalán fölény közepette a 69. percben ő volt az, aki betalált a madridi kapuba – les miatt jogosan annullálták a gólt –, majd pár perccel később szintén ő volt az, akinek lövésénél Iker Casillas a nap addigi legnagyobb védését volt kénytelen bemutatni.
A két hadvezér is érezhette, nem biztos, hogy eldől a találkozó a rendes játékidő alatt, hiszen egészen a 70. percig kellett várni az első cserére, Emmanuel Adebayor érkezett Mesut Özil helyére.
A 90. percben aztán Pinto is bizonyította, hogy az egész szezonban fenntartott látszattal ellentétben a Barcelona második számú kapusának is tudni kell vetődni, a 35 éves hálóőr hatalmas védéssel járult hozzá a ráadáshoz, és hallgattatott el alighanem minden élcelődőt, aki felesleges pénzkidobásnak vélte éves fizetését.
A hosszabbításban ismét a Realé volt az első lehetőség, Xabi Alonso indította Ronaldót, aki 97 perccel a lábában is lefutott három védőt, ám 17 méterről nem sokkal a jobb alsó sarok mellé helyezett. Hat perccel később azonban már rezgett a háló, méghozzá mintaszerű akció után: Marcelo játszott össze Ángel Di Maríával, az argentin adott be, Cristiano Ronaldo pedig Adriano mellől a fellegekbe emelkedve a léc alá fejelt. 0–1!
Guardiola Ibrahim Afellay és Seydou Keita beállításával próbált meg újat húzni a hátrányban, ettől kezdve azonban José Mourinho csapata kezében volt a mérkőzés, a portugál tréner csapatai pedig innen legfeljebb helyzetet szoktak elhibázni (Adebayor és Ronaldo megtette az utolsó percekben), mérkőzést már nem: a Real Madrid 2008 májusa után nyert ismét a Barcelona ellen.
„Ez egy nagyon fontos trófea volt számunkra. Ez volt a cél, amiért egész szezonban küzdöttünk, és elértük. Ráadásul a Barcelona ellen tettük, amely kiválóan játszott a második félidőben – mondta Cristiano Ronaldo, aki Mourinhóban látta a siker titkát. – Mourinho a fő sikerkovács, győztes szellemet adott át nekünk. Most már tudjuk, hogy miként kell nyerni, és ez a fő.” |
„Gratulálok a Real Madridnak! – mondta a meccs után Pep Guardiola. – Most az a feladatunk, hogy előre tekintsünk. Biztos vagyok benne, hogy a játékosaim fel fognak állni a kudarc után, így kell történnie, mert rengeteget foglalkoznak ezzel a játékkal. Természetesen mindig jobb győzni, mint veszíteni, de most az a feladatunk, hogy felemelkedjünk. Minden csapat annyira játszik, amennyire hagyják, de egy vereség után bármit mondok, kifogásnak hangzik, szóval most az egyetlen dolog, amit tehetek, hogy gratulálok a madridiaknak!” |
1905, 1906, 1907, 1908, 1917, 1934, 1936, 1946, 1947, 1962, 1970, 1974, 1975, 1980, 1982, 1989, 1993, 2011 |
DÖNTŐ |
BARCELONA–REAL MADRID 0–1 (0–0, 0–0, 0–1) |
Mestalla, Valencia. V: Undiano Mallenco |
BARCELONA: Pinto – D. Alves, Mascherano, Piqué, Adriano – Xavi, Busquets (Keita, 108.), Iniesta – Pedro, Messi, Villa (Afellay, 105.) |
REAL MADRID: Casillas – Arbeloa, Sergio Ramos, Carvalho (Garay, 120.), Marcelo – Khedira (Granero, 104.), Pepe, Xabi Alonso – Di María, C. Ronaldo, Özil (Adebayor, 70.) |
Gólszerző: C. Ronaldo (103.) |
Kiállítva: Di María (121.) |