Raúl, „a futball szerelmese” ezredes lett

Az al-Szadd – amelyhez Raúl tavaly nyáron csatlakozott a német Schalkét otthagyva – szombaton 3–1-re nyert az al-Rajjan ellen a Herceg-kupa elődöntőjében, s természetesen a 35 esztendős csatár is kivette a részét a sikerből (végig játszott), így letudta páratlan pályafutása ezredik tétmeccsét is. Nem mellesleg pedig a nemrég bebiztosított bajnoki cím mellé kupadöntőbe jutott jelenlegi klubjával.

Raúl ráadásul nem is időzíthetett volna jobban. Miközben ő ezredszer futott ki a pályára, szülővárosában, Madridban Atlético–Real derbit rendeztek. S hogy miért a jó időzítés? Raúl profi pályafutása első gólját épp egy fővárosi rangadón szerezte, a Santiago Bernabéu Stadionban, még 1994-ben. Azóta eltelt majdnem húsz év...

Jó eséllyel a spanyol futball kedvelőinek nem kell ezredszer is bemutatni Raúl és a Real Madrid történetét. Röviden azért annyit: ha a '90-es évek elején Jesús Gil, az Atlético akkori elnöke nem dönt úgy, hogy a „matracosok" akadémiáját bezáratja költségkímélő okok miatt, akkor Raúl tán soha nem lett volna a városi rivális „királyiak" játékosa, majd legendája.

De így történt, s 1994-ben már a Real tartalékcsapataiban bontogatta a szárnyait, majd ez év októberében a legnagyobbak között is bemutatkozhatott 17 évesen és 124 naposan. Szó szerint a legnagyobbak között, hisz az akkor még tini Raúl a híres Emilio Butragueno helyére állhatott be a La Romaredában – először a Realban.

„Látom, Raúl még mindig nagy szenvedéllyel áll a mérföldkövekhez – válaszolta a Marca megkeresésére Jorge Valdano, aki annak idején lehetőséget adott 'Raúl ezredesnek' a Realnál. – Elképesztően sokat bír. Olyan, mint egy spanyol kerékpáros: komoly, felelősségteljes és tehetséges. Egyszer azt mondtam, a vezetéknevei közé fel kéne vennie az »örökké« szót, ami arra utal, hogy időtől és helytől függetlenül képes a legmagasabb szinten teljesíteni."

„A futball iránti éhségét két dologgal tudom megmagyarázni. Először is a természeténél fogva emberileg és játékosként is ilyen, másrészt pedig a labdarúgás szerelmese. Nem látok más, ésszerű indokot" – tette hozzá az argentin szakember.

Raúl végül tizenhat profi idényt töltött el a Real Madridnál 2010-ig, a C- és B-csapatokat is figyelembe véve összesen 750 tétmeccsen ölthette magára a blancók mezét, s ezalatt 338-szor talált be, ebből 323-szor a Real első számú csapatában. Madridistaként hat bajnoki címet, négy spanyol Szuperkupát, három Bajnokok Ligáját, két Interkontinentális Kupát és egy európai Szuperkupát mondhatott magáénak számos egyéni elismerés mellett.

Három éve nyáron viszont a Real és Raúl útjai elváltak. Bár José Mourinho vezetőedző szerette volna maradásra bírni, a klublegenda nem akarta a kispadot koptatni, így Gelsenkirchenbe költözött és a Schalke dresszében folytatta. A búcsú a spanyol óriástól nem volt könnyű, Raúl megható szavai ma is élénken élnek a legelhivatottabb madridi drukkerek emlékeiben.

Hogy Raúl mennyire szerethető futballista, azt a Schalke és annak szurkolói is megmutatták két évvel később, amikor a sors úgy hozta, hogy Raúl elhagyja Európát, s új környezetben próbálja ki magát. A „királykékeknél" 98 tétmeccsen pályára lépő spanyolt felejthetetlen hangulatban búcsúztatta a gelsenkircheni aréna nézőserege, Raúl pedig gyermekei társaságában a pályáról köszönt el a Schalkétől, amellyel Német Kupát és hazai Szuperkupát is nyert.

Kétezer-tizenkettő óta pedig már Katarban, az al-Szaddban keresi a kenyerét, vagy mondjuk inkább úgy, hogy ott szerez örömet a szurkolóknak a góljaival, asszisztjaival, cseleivel és emberfeletti alázatával.