A nyolcvanas évek elején a Bilbao kétszer nyert bajnokságot, a Camp Nouba is címvédőként utazott, majd kapott ki 4–0-ra. A bajnok legyőzésének azonban senki nem tudott felhőtlenül örülni a hazai drukkerek közül, az 57. percben a „bilbaói mészáros” gúnynevet kiérdemlő Goikoetxea hátulról több ütemet késve, durván rácsúszott Maradona bokájára. Szó sem volt a labdáról, ez bizony vadászat volt a javából, méghozzá eredményes. Az argentin bal bokája eltört, és a szalagjai is súlyosan megsérültek.
Az esetről készített film a népszerű videomegosztón kétmillió fölötti nézettséget ért már el. A katalánok soha nem felejtik el hozzátenni, hogy ő ugyanaz az Andoni Goikoetxea, aki 1981-ben a San Mamésben súlyos sérülést okozott egy másik klasszisuknak, Bernd Schusternek, akinek későbbi teljesítményére döntő hatással volt az eset.
Miként Maradona pályafutására is. Az argentin kétidényes barcelonai kitérője nem volt mentes a zökkenőktől: első szezonjában négy hónapot hagyott ki betegség, majd utána majd' ugyanennyit sérülés miatt. Maradona csak a szezon végén térhetett vissza, az Athletic elleni Spanyol Kupa-döntőn már a pályán volt a Santiago Bernabéu Stadionban. A találkozót 1–0-ra nyerte meg a bilbaói együttes, ám nem emiatt, hanem a pályán kitört tömegverekedés miatt vonult be a futballtörténelembe ez a kupadöntő. A főkolomposok közül Maradona három hónapra szóló eltiltást kapott, de a nyáron végül maga mögött hagyta a számára szerencsétlennek bizonyuló Spanyolországot, és áttette székhelyét Olaszországba, egészen konkrétan Nápolyba, ahol legnagyobb európai sikereit elérte.
Röviden emlékezzünk meg a főszereplőkről: Maradona élete ma is a nyilvánosság előtt zajlik, nincs fontos – és kevésbé fontos – esemény a labdarúgásban, amelyről ne mondana véleményt. Az argentin válogatott szövetségi kapitányaként vett részt a 2010-es vb-n, majd dolgozott Ázsiában, de az emírségekbeli al-Waszltól is rá jellemző módon idő előtt távozott, nagyobb eredményt ott sem ért el.
A 39-szeres spanyol – és kétszeres baszk – válogatott Goikoetxea 1992 óta edzősködött hazájában, előbb korosztályos válogatottaknál, majd kluboknál dolgozott. Az 57 éves szakembert idén februárban nevezték ki Egyenlítői-Guinea szövetségi kapitányának.