Mendoza és társai a költségvetés és a számlák tanulmányozása után osztottak, s még inkább szoroztak. Ezek után megállapították, hogy a madridi klub jelentős összeggel tartozik bankoknak, játékosoknak, más csapatoknak, egyéb sportszervezeteknek és beszállítóknak, valamint járulékokkal is elmaradása van. A tetemes adósságállomány mellett eleve fenntartásaik vannak a Santiago Bernabéu Stadion tervezett, 400 millió eurós átépítésével kapcsolatban. Mendoza szerint a Lorenzo Sanztól átvett elnöki örökség részeként Pérez megduplázta az adósságállományt.
Mindez a június 30-a előtt lekönyvelt adatokra vonatkozik, ebben például a Gareth Bale-ért kifizetett százmillió euró – azt Mendoza egyenesen felháborítónak nevezte – nincs is benne. Mindezt ugye öt évre, tehát jelen állás szerint csak a walesi szélső megvétele önmagában évente 20 millióval növeli majd a kiadási oldalt. Nem is beszélve a pluszban jelentkező fizetéséről.
Optimizmusra adhat okot ugyanakkor, hogy a bevételek hatalmasak. Az elmúlt évtizedben 12 százalékkal lett több a Real Madrid bevétele, bár a legutóbbi vizsgált esztendőben a növekedés már csak az 1 százalékot érte el. Ez betudható természetesen a gazdasági világválság kellemetlen hozadékának, miközben a kiadások tovább nőttek, és a Real Madrid abban is világelső. Mendoza félelmei szerint amíg régen a bankoknak elég volt garanciaként a Real Madrid tradíciója, most a klub fizetőképességét megkérdőjelezve egy-egy szerződést extra opciókkal terhelhetnek meg, amelyekre normális körülmények között nem lenne szükség.
Mesut Özil és Gonzalo Higuaín nyári eladása mögött gazdasági okok keresendők, így hoztak némi egyensúlyt. Mendoza számításai szerint csak Kaká 120 millió euróba volt a madridiaknak, ennyit fizettek ugyanis a brazilért, illetve a brazilnak összesen. A Milanhoz visszatérő középpályás összesen 120 mérkőzést játszott a Realban, meccsenként tehát egymillió euróba került a foglalkoztatása. Mendoza szerint Pérez 800 millió eurót költött játékosvásárlásra, újkori vezetése eredménye egy bajnoki cím és egy Spanyol Kupa-győzelem, tehát ez a fajta pénzügyi modell nem kellően hatékony.
Mendoza azt mondja: amennyiben a tartozás kezelhetetlenné válik, elkerülhetetlen lesz a tőkebevonás. Megoldást jelenthetne a bújtatott állami támogatás, ami a stadionprojekt révén kerülne be a klub kasszájába – a 430 millió eurós tétel már korábban is témát szolgáltatott a spanyol fővárosban. A kritikus szerint soknak tűnik az a 31, a klubnál magas beosztásban lévő vezető is, akiknek fizetése átlagosan 270 ezer euró évente.