„Egyszer azt álmodtam, hogy hazámban, a Fülöp-szigeteken elmentem a falum futballpályájára. Egyenesen az öltözőbe siettem azt feltételezve, hogy az egyik csapattársam ott vár rám, de nem volt ott csupán egy cipős doboz. Amikor kinyitottam, megláttam benne Neymar stoplis cipőjét. Hihetetlenül meglepődtem, majd kimentem a pályára játszani. Amikor odaértem, Neymar várt rám. Egészen estig játszottunk, majd Neymar mondta, hogy mennie kell, és hogy mindez csak álom volt. Azonban amikor felébredtem, úgy éreztem, mintha ez valóban megtörtént volna. Fájt a lábam a futástól és fáradt voltam” - idézett az esszéből az FC Barcelona Alapítványa. „Egyszer azt álmodtam, hogy hazámban, a Fülöp-szigeteken elmentem a falum futballpályájára. Egyenesen az öltözőbe siettem azt feltételezve, hogy az egyik csapattársam ott vár rám, de nem volt ott csupán egy cipős doboz. Amikor kinyitottam, megláttam benne Neymar stoplis cipőjét. Hihetetlenül meglepődtem, majd kimentem a pályára játszani. Amikor odaértem, Neymar várt rám. Egészen estig játszottunk, majd Neymar mondta, hogy mennie kell, és hogy mindez csak álom volt. Azonban amikor felébredtem, úgy éreztem, mintha ez valóban megtörtént volna. Fájt a lábam a futástól és fáradt voltam” - idézett az esszéből az FC Barcelona Alapítványa.
Úgy tartja a mondás, hogy aki keményen dolgozik, annak az álma valóra válhat. Leanna a kategóriájában megnyerte az irodalmi pályázatot, a történet pedig eljutott Neymarhoz, aki gondolkodás nélkül elküldte a lánynak a dedikált cipőjét.
Egyszerű gesztus volt a Barca braziljától, de ez a fiatal lány soha nem fogja elfelejteni.