– Egy kis múltidézésre kérném. A Las Palmasnál…
– Nem is kell folytatnia! Dajka Lászlóra jó szívvel emlékszem vissza, nagyszerű volt együtt futballozni vele, fantasztikus csatár volt. Még szerencse, hogy csapattársak voltunk, és nem ellenem játszott. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, így pontosan tudom, milyen nézeteket vall a futballról, remek edzőnek tartom, és ezúton is a legjobbakat kívánom neki.
– És mi a véleménye Szalai Ádámról?
– Jó srác, a csatárom volt, amikor a Real Madrid Castillát irányítottam, de ennek már majdnem tíz éve. Figyelemmel követem, hogyan alakul a sorsa, és örülök, hogy megtalálta a helyét a Bundesligában, valamint a magyar válogatottban is jó teljesítményt nyújt, gólokat szerez.
– Ha már említette a magyar válogatottat: mennyit tud a magyar labdarúgásról?
– Magyarország futballmúltját, gazdag történelmét senkinek sem kell bemutatni, Spanyolországban pedig pláne nem. Lehet, hogy a jelen nem annyira derűs, mint a múlt, de érzékelhető a fejlődés. Figyelemmel követtem a válogatottat az Európa-bajnokságon, ahol nemcsak jól játszott, hanem jó eredményeket is elért.