A biciklicsel a múlté? Így változott C. Ronaldo játékstílusa

Vágólapra másolva!

2017.05.31. 14:16

Címkék

Kevesebbet rúg kapura, kevesebbet cselez és passzol, lassan már nem is bombáz távolról, de továbbra is rengeteg gólt szerez Cristiano Ronaldo, aki eredményesen változtatta meg a játékstílusát. Elemzés.

Cristiano Ronaldo hosszú évek óta a világ egyik legjobb (ízlés dolga, van, akinek a legjobb) futballistája. Négyszeres aranylabdás, nemrég spanyol bajnokságot nyert a Real Madriddal, amely ha szombaton legyűri a Juventust a cardiffi döntőben, a BL-történetének első címvédője lesz.

Ellenben az is tény, hogy Cristiano Ronaldo immár 32 esztendős, és láthatóan szép fokozatosan megváltozott a játéka. Tulajdonképpen az elképesztő ambíciójáról – kritikusai szerint egójáról is – ismert támadónak nem volt más választása, ha a csúcson akart maradni.

TESTHEZÁLLÓ MOZGOLÓDÁS
Egyáltalán nem ritka, hogy egy játékos posztot vált pályafutása során, ezt van, amikor a kényszer szüli, de az is előfordulhat, hogy egy futballista idősebb korára talál magának testhezállóbb posztot.
Ryan Giggs: A balszélsőként elhíresült játékos gyorsaságának megkopásával 35 éves korára beljebb húzódott, így aztán a 2009-es és a 2011-es BL-döntőben is inkább középen játszott kezdőként, méltán mondhatjuk, hogy nem is rosszul.
Dion Dublin: Oda-vissza utat járt be, pályafutása elején ugyan középső védő volt, de karrierjének nagy részét középcsatárként játszotta le, majd visszavonulása előtt ismét a védelem tengelyében kapott szerepet.
Gareth Bale: Talán még sokan emlékeznek arra is, hogy balhátvédként kezdte pályafutását, majd a Tottenhamben lett belőle balszélső, míg a Real Madridban többször szerepelt középen, ám általában (Cristiano Ronaldónak is „köszönhetően") a jobb oldalon játszik.
James Milner: Szintén kényszer szülte a pozícióváltását, az angol labdarúgó szélső vagy belső középpályásként volt ismert, de az elmúlt idényt balhátvédként futballozta végig a Liverpoolban.

Ha megnézzük a keretes írásunkban közölt statisztikákat, látjuk, hogy a klasszis szinte minden fontosabb szempontot tekintve rosszabbul teljesít korábbi önmagához képest.

Nemcsak kapura lövéseinek és passzainak száma csökken egyenletesen, hanem mostanra szinte alig cselez, és jóval kevesebbet ér a labdához meccsenként, mint korábban.

Mindeközben az a látszólag ellentmondásos helyzet állt elő, hogy gólátlaga korántsem mutat drasztikus visszaesést, mint egyéb mutatói. Eddig 45 tétmérkőzésen 40 gólt szerzett a szezonban, tehát ez legfeljebb „ronaldói" mércével tekinthető kevesebbnek, a futballisták túlnyomó többsége meg sem közelíti ezt az átlagot. Tulajdonképpen olyan szintre „esett" vissza, amely a többségnek még mindig elérhetetlen.

Eredményessége továbbra is világklasszis teljesítmény, ami annak köszönhető, hogy a megfelelően változtatta meg játékát. Már nem jellemző, hogy uralja a mérkőzéseket, ám továbbra is eldönti őket.

Azzal persze túlzottan leegyszerűsítenénk a helyzetet, ha azt mondanánk, Cristiano Ronaldo balszélsőből klasszikus középcsatár lett. Amikor egy mérkőzés előtt taktikai felállás szerint adják ki a csapatok kezdőit, a portugál rendszerint még mindig a támadóhármas bal oldalán van feltüntetve, de gyakorlatilag sokkal többször játszik klasszikus középcsatárként.

Úgy tűnik, játékában mostanra a hatékonyság a kulcsszó, nem az a cél, hogy mindig mindenhol ott legyen, hanem a legfontosabb pillanatban érkezzék oda, ahová kell.

Játékából lassan teljesen kikopnak a felesleges biciklicselek, nem verekszi át magát három védőn, ellenben maximálisan kihasználja remek helyzetfelismerését, rúgótechnikáját és emelkedését. Érdemes megnézni labda nélküli mozgását, sokszor van energiatakarékos üzemmódban (ezért a társainak kell több munkát végezniük), majd a tizenhatos környékén felgyorsít, és hirtelen irányváltásokkal igyekszik megzavarni, lerázni a védőket, úgy, hogy előnyösebb helyzetben vegye át a labdát.

Góljai túlnyomó többsége már a tizenhatoson belül születik, míg első madridi idényében meccsenként átlagosan négyszer próbálkozott a tizenhatoson kívülről, ez a szám 1.7-re csökkent. Mára kiváló helyezkedése ugyanolyan fontos, mint mondjuk a rúgótechnikája.

CRISTIANO RONALDO IDÉNYENKÉNTI BAJNOKI STATISZTIKÁJA A REAL MADRIDBAN
Mérkőzésenként	09–10	10–11	11–12	12–13	13–14	14–15	15–16	16–17
Lövés, fejes	7.3	7.4	6.9	6.9	7.2	6.4	6.3	5.6
Csel	3.1	2.2	1.9	1.6	2.2	1.5	1.4	0.9
Passz	38.6	36.9	37.0	31.9	31.8	33.7	29.7	26.6
Labdaérintés	68.2	61.5	60.2	51.6	53.6	53.9	46.8	44
Bajnoki meccs/gól	29/26	34/40	38/46	34/34	30/31	35/48	36/35	29/25

Azt is érdemes megnézni, hogyan, honnan szerezte bajnoki góljait a mögöttünk hagyott idényben. A huszonötből hatot tizenegyesből rúgott, hármat szerzett a tizenhatoson kívülről (és az öt és felesen belülről, összesen tízet szerzett 11 méternél közelebbről), ebből egy volt szabadrúgás. Hatszor fejjel talált be, és mindössze hétszer fordult elő, hogy egynél többször ért a labdához gólja előtt. Ezekben az esetekben is általában csak kétszer, a legtöbbször lekezelte a labdát, aztán berúgta. Semmi cifrázás, semmi felesleges mozdulat.

GARY NEVILLE VÉLEMÉNYE
„Úgy vélem, hogy Cristiano Ronaldo középcsatárként nyújtja meg a pályafutását, már nem kell tizenegy-tizenkét kilométert futnia, elég hetet-nyolcat, és még úgy is szerez két gólt. Mostanra inkább villan egyet-egyet, ahelyett, hogy kilencven percig uralná a meccset. Többet van a tizenhatoson belül, tudja, hogy már nem futhat fel-alá a pálya teljes hosszában. Vérbeli gólszerző, kiváló lesipuskás lesz belőle.”

Ha már szó esett az energiatakarékosságról, érdemes megemlíteni, hogy Cristiano Ronaldo madridi pályafutása során sohasem hiányzott annyit „pihentetés" miatt, mint most.

„Közös döntés volt a megbeszéléseink alapján – mondta a madridiakat irányító Zinédine Zidane. – Néha kevesebbet kell játszania, nem azért, mert baj van az erőnlétével, hanem azért, mert a szezonhajrára csúcsformában akart érkezni. Sokat játszott idén, de előfordult, hogy azért maradt ki, hogy összeszedje magát. Persze nem csak erről az esztendőről van szó, az egész pályafutását kell nézni, rendszeresen hatvan-hetven meccsen játszott szezononként, időnként mindenkinek szusszannia kell egyet."

Ugyan a statisztikákat tekintve nincs nagy eltérés az idény első felében mutatott számok között, de a BL-ben jelentősen rákapcsolt a portugál. Míg a csoportkörben hat meccsen két gólt szerzett, a sorozat lényegi részében (tehát a kieséses szakaszban) ugyanennyi találkozón nyolcszor talált be.

A legnehezebb erőpróba azonban szombaton következik.

SZOKATLAN SZÉLSŐ
A Real Madrid BL-döntős ellenfelét erősítő Mario Mandzukic ebben az idényben kezdett új poszton szerepelni. Massimiliano Allegri szezon közben állt át a 4–2–3–1-es felállásra, amelyben a klasszikus középcsatár horvát a bal szélen kapott szerepet. Ugyan Mandzukic a bajnoki gólokat tekintve pályafutása leggyengébb idényét zárja, mégis rendkívül fontos láncszeme a csapatnak. Hogy miért? Mert bizonyította, gólok nélkül (azért tíz van már neki minden tétmérkőzést nézve) is hasznos játékos. A horvát átlagosan többször ér labdába, mint csatárként, remekül játszik össze a gyorsvonatként felfutó balhátvéd Alex Sandróval, területet nyit társainak, ha kell, keményen becsúszik, és az esetek többségében elképesztő fegyelmezettséggel fut vissza védekezni. Mivel nem tipikus szélsőről van szó, egyéb tulajdonságait is jól kamatoztatja az elsőre szokatlannak tűnő szerepkörben. Gyakorta játszik háttal a kapunak, és ha a Juventus-védők nagy nyomás alatt vannak, Gianluigi Buffon előszeretettel íveli fel neki a labdát. Mivel Mandzukic az átlagos szélső hátvédeknél magasabb, rendszerint megnyeri a légi párharcokat, és övé lesz a labda (a Real jobbhátvédje, Dani Carvajal majd' húsz centivel alacsonyabb). Erőfeszítéseit a klub nemrég szerződéshosszabbítással jutalmazta.