A legenda nyomában – Kubala-sorozat, 7. rész

 

Aligha lenne máig tartóan töretlen a népszerűsége, ha emberi nagyság nem párosul a futballóriáshoz. Ahogy Puskás Ferenc, úgy Kubala László is híresen segítőkész, jólelkű ember volt, és miként Öcsi Madridban, ő Barcelonában tartotta mindig nyitva háza ajtaját a rászorulók, kiváltképp honfitársai előtt. Különösen az 1956 októberét követő vészterhes időkben. „A házunk mintha a magyar konzulátus lett volna – meséli fia, Carlos Kubala. – Mindenféle népek jöttek, akikről azt sem tudtuk, kicsodák, és apánk senkinek nem mondott nemet." Másik fia, ifjabb Kubala László pedig azt mondja a Magyarok a Barcáért című dokumentumfilmben: „Vagy negyven ember lakott nálunk, mind Magyarországról menekültek. Apám azt mondta, nekünk megvan mindenünk, miért ne adnánk másoknak is, hogy boldogulhassanak?" De nem csak a menekülteknek segített: amikor 1963-ban Papp László Madridban játszott Eb-címmeccset, Puskás és Kubala pénzért felbérelt statisztákat, hogy szurkoljanak a magyar bokszolónak. Vagy amikor Kocsis Sándornak érszűkület miatt levágták a lábfejét, maga Kubala vitte ki az ölé-ben a kórházból.

Ahogy másoktól, úgy önmagától sem tagadott meg semmit. Híresen nagy rajongója volt a nőknek és a jófajta nedűnek. Noha szerencsére nem ment rá a pályafutása és az élete az alkoholra, mint mondjuk George Bestnek, a játékán kevés nyomot hagyott az ital, ugyanakkor valóban gyakran nyúlt a pohár után. Rendszeresen jelennek meg a különböző futballmagazinokban, honlapokon összeállítások a legnagyobb italfogyasztó labdarúgókról, Kubala neve véletlenül sem szokott kimaradni a felsorolásból. Ahogy barcelonai edzője, Helenio Herrera is megjegyezte: „Kubala nagyon nagy futballista, de még nagyobb ivó." A nőket is habzsolta. A családjának mindent megadott, de ikonfestészet lenne azt állítani, hogy hűséges is volt feleségéhez. A kortársak elbeszélése szerint ha szórakozóhelyre ment, saját maga által felállított szabálya volt, hogy nő nélkül nem megy el onnan. Persze lehet ez mendemonda is, de ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy Barcelonáig két-háromszáz kilométert is utaztak nők csak azért, hogy lássák a szőke magyar gólvágót, könnyen el tudjuk képzelni, hogy Kubalának nem kellett sokat tennie, hogy a lába előtt heverjenek a szebbik nem legszebbjei. Még a sportolók körében is szemet szúrt daliás, már-már robusztus alkata, izomkolosszus volt, valóságos Herkules, miközben a legnépszerűbb sportág akkori legnagyobb sztárjaként tündökölt. Ahogy aranylabdás csapattársa, Luis Suárez fogalmazott: „Mindenki rajongott érte, nők, férfiak, gyerekek, idősek. A világ a lába előtt hevert. Imádták."

A filmipar is felfedezte a benne rejlő lehetőséget: 1954-ben főszerepet játszott Arturo Ruíz Castillo Los ases buscan la paz (Az ászok a békét keresik) című életrajzi filmjében, amelyben önmagát alakította, aztán 1970-ben a La técnica del fútbol (A futball technikája) című dokumentumfilmben bukkant fel, 1993-ban pedig egy tv-sorozatban, a La barberiában (A borbély).

A filmvászon mellett a „lant" is az ő dicsőségét zengte, versek, költemények ihletője lett. A leghíresebb Joan Manuel Serrat katalán költő 1989-es dala. „Pelé Pelé volt/Maradona csak úgy önmaga/Di Stéfano a ravaszság kútja//Tisztelet és dicsőség azoknak/kiknek hála futballunk/fénye naponta ragyoghat//Mindnek megvan a maga érdeme/kinek-kinek a sajátja/de nekem egyiké sem akkora/mint amit Kubala érdemel" – áll a költeményben.

Mindenhol szerették és tisztelték. Új-Guineában 1974-ben Kubala arc-képével ellátott bélyeggel köszöntötték az FC Barcelonát 75. születésnapján. A francia aranylabdás, későbbi UEFA- elnök Michel Platini egy ízben azt mondta, Kubala játékát látva döntötte el, hogy ő is futballista lesz. Természetesen Magyarország sem maradhat ki a sorból: a Vasas akadémiája 2011 decemberében vette fel Kubala László nevét, akinek szobrát, Kutas László alkotását 2012 júniusában leplezték le a Fáy utcai sporttelepen.

Ám sehol sem lehet olyan kultusza, mint imádott Barcelonájában. Még megélhette, hogy 1999-ben, a klub 100. születésnapján a pártoló tagok (sociók) szavazatai alapján őt választották az évszázad legjobb Barcelona-játékosának. Olyan csillagok szorultak mögé a névsorban, mint Johan Cruyff, Diego Maradona, Romário, Hriszto Sztoicskov, Rivaldo, Luís Figo... Ugyanebben az évben a spanyol újságírók is szavaztak minden idők legjobb spanyol vagy Spanyolországban futballozó játékosára, ezen a listán Kubala második lett Alfredo Di Stéfano mögött.

A Camp Nou előtt díszelgő monumentális bronzszobrát a stadion átadásának 52. évfordulóján, 2009. szeptember 24-én leplezték le, Montserrat García Rius szobrásznő kétméteres alkotása a szándékosan eltúlzott méretű combbal a lábát lövésre lendítő Kubaláról minden idők legjobban sikerült futballszobrainak egyike. Utcát is neveztek el róla a Camp Nou közelében (a korábbi Calle Numancia), és a klubtagok egy csoportja még nem mondott le róla, hogy egy szép napon a stadion is a magyar csatár nevét viselje. A Katalán Rádió 2008-ban életre hívta a „Kubala-gól" elnevezésű díjat, amelyet minden idény végén a spanyol bajnokság legszebb gólját szerző játékos kap meg, a spanyol kormány pedig 2003-ban posztumusz arany érdemrenddel tisztelgett előtte. Persze már életében is számtalan díjat, elismerést kapott a katalán városban, 1961-ben még az édesanyját is kitüntették „Isabel la Católica" kereszttel, hálából, hogy „ilyen nagyszerű fiút hozott a világra".

Talán a Barcelona napjainkban csúcsra járatott népszerűsége folytán is, de Kubala legendája nagyon is élő, akár úgy is mondhatnánk: ahogy Messiék sikerei révén a globalizált világ felfedezte az FC Barcelonát, mint brandet, úgy nőtt meg az érdeklődés a klub története, régi idők homályába vesző hősei iránt. Nem véletlen, hogy a klub mezszponzora, a Qatar Airways 2013-as látványos reklámfilmjében a dekázó Messi mögött a falon feltűnik egy Kubala-arcképet ábrázoló festmény, és az sem, hogy amikor 2010. szeptember 11-én Jimmy Jump, a katalán „belógóművész" beszaladt a pályára az Újpest–Ferencváros mérkőzésen, „Kubala forever" feliratú zászlót lengetett a kezében.

De Kubala maga is kellett ahhoz, hogy a Barcelona ma az legyen, ami. Ő is ringatta a bölcsőt, amelyben kikelt az előbb Johan Cruyff által rendszerré tett, majd Pep Guardiola révén tökéletesített Barca-stílus. Hiszen ennek a rövid, lapos passzokra, sok futásra, letámadásra épülő, kombinatív támadó szellemű játéknak az alapjait az általa vezetett ötvenes évekbeli csapat fektette le, és annak a futballnak a lényegét Kubala egész életműve során következetesen képviselte.

Először is játékosként a stílusával. Ő volt az első, akinél alapelv volt a labda megtartása, megbecsülése, ami a mai Barca-játék alapja is. Aztán játékosként az egyéniségével. Cruyff is az egyik elődjét, példaképét látta benne, aki inspirálta. Továbbá játékosként a sikereivel. „Kubala és a Barca játékát látva a katalánok büszkék lettek magukra, elhitték, hogy ők is érnek valamit – fogalmazott Josep Maldonado i Gili volt szenátor, katalán parlamenti képviselő. – Kubala jó eszköz volt a katalánság megéléséhez, akaratán kívül is felébresztette a katalán öntudatot." A legendás klubelnök, Josep Lluís Núnez pedig azt mondta: „Kubala emelte föl a Barcelonát."

Majd edzőként az újításaival. Ő volt az első, aki felismerte, hogy játékosokat sokkal érdemesebb nevelni, mint vásárolni, és megalapította a híres akadémia, a La Masía elődjét, amely alapul szolgált a Cruyff-iskolához is. És Guardiola is szokta emlegetni, hogy Cruyff mellett edzőként Kubala volt rá a legnagyobb hatással, aki az 1992-es barcelonai olimpián az edzője volt.

Az Alzheimer-kórban szenvedő Kubala László 2002. május 17-én hunyt el. A Barcelona tiszteletbeli elnöke, Nicolau Casaus így fogalmazott: „Kubala nemcsak a Barcelona első sztárja volt, hanem ő volt a Barcelona. Laszi halálával egy családtagot vesztettünk el, akinek a pótolhatatlansága miatt a Barca már sohasem lesz olyan, mint a múltban. Már csak azért sem, mert ő tette naggyá azt a Barcelonát, amelyet ma annyira tisztel a világ."