Aki minden héten látja, rá sem ismer – mi történt Luis Suárezzel?

Kezdjük a száraz tényekkel: Luis Suárez a jelenlegi szezonban minden sorozatot (bajnokság, Bajnokok Ligája, spanyol Szuperkupa) figyelembe véve 14 mérkőzésen három gólt szerzett és három gólpasszt adott, átlagosan 417 percenként talált be. Ennél láttunk már rosszabbat, de sokkal jobbat is, főleg, ha az előző idények számadataira pillantunk.

Az uruguayi a 2014–2015-ös évadban 141, a 2015–2016-osban 80, míg a legutóbbiban 116 percenként volt eredményes. Lehet azt mondani, hogy most még csak november elején járunk és van lehetősége javítani a mutatóján – ami igaz is –, de a különbség ettől még szembetűnő. A statisztikákkal foglalkozó Opta kimutatása szerint Suárez augusztus óta csak a ziccerei 18 százalékát váltotta gólra. Ezzel szemben például Paco Alcácer 50 százalékos, és 285 pályán töltött perccel is ugyanannyi gólnál jár, mint a dél-amerikai.

Kár ragozni, a számok is bizonyítják, hogy Suáreznek nem megy. Ernesto Valverde, a Barcelona vezetőedzője a Sevilla ellen 2–1-re megnyert bajnoki mérkőzést követően így nyilatkozott: „Mostanában nagyon sokat beszélünk róla, de elégedett vagyok vele. Vérbeli gólvágó. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem szerzett gólokat, a helyzetei megvannak, ami jó jel. Ahogy az is, hogy a csapat az ő találatai nélkül is nyer.”

Valverde ország-világ előtt nyilván nem fogja bírálni Suárezt, de a szavait nem lehet üres fecsegésnek tekinteni. Bízik az uruguayiban, aki a bajnokságot és a BL-t figyelembe véve csak egy meccset hagyott ki, amikor egészséges volt. (Az Eibar elleni 6–1-es siker során pihentette őt edzője.)

Suárez abból a szempontból szerencsés helyzetben van, hogy formán kívül játszva sem kell féltenie a helyét a csapatban. Egyrészt azért, mert a támadósorban bevethető játékosokról – gondolva itt Paco Alcácerre, Denis Suárezre vagy Gerard Deulofeura – többször is kiderült, hogy huzamosabb ideig nem tudnak kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtani. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egymást követik a jobb és a rosszabb meccseik. Másrészt vélhetően Lionel Messi sem venné jó néven, ha Valverde hosszabb távon leültetné a padra jó barátját. Az argentin egyébként állítólag annak sem örül, hogy a spanyol sajtó az utóbbi időben egyre gyakrabban emlegeti Antoine Griezmannt Suárez lehetséges utódjaként, ám ebbe most ne menjünk bele.

Suárez pozíciója valószínűleg Ousmane Dembélé decemberi-januári visszatérése után sem forog majd veszélyben, ám a Barca-drukkerek nagyon szeretnék már, ha megtalálná a góllövő cipőjét. De mégis mi okozhatja a gyengélkedést?

ÖNBIZALOMHIÁNY VAGY FRUSZTRÁLTSÁG?

A sok kihagyott helyzet természetesen nem tesz jót egy csatár lelkének, önbizalomhiányról azonban kicsit fura beszélni egy olyan játékosnál, aki profi pályafutása során már több mint 330 gólt szerzett. Suárez esetében talán inkább a frusztráltság a jó szó, ami az elpuskázott lehetőségek, a rossz megoldások után rendre előtör belőle. Gesztusaiból látszik, hogy nagyon akar és mindent megtesz a sikerért – ez mindig is jellemző volt rá –, ezért nagyon bosszantja, ha sikertelenek a megmozdulásai. Erre a legjobb példa a Las Palmas elleni zárt kapus meccs (3–0), melynek hajrájában a sokadik kihagyott helyzetét követően egyszerűen széttépte a mezét.

A szurkolók abban bíztak, hogy az Atlético Madrid elleni fejes góljával átszakad benne a gát, de később kiderült, hogy ez a találat nem jelentett megoldást a gondokra, hiszen azóta újabb öt meccs telt el Suárez-gól (és -gólpassz) nélkül. Pedig a Málaga ellen tényleg nem lett volna más feladata, mint öt méterről a kapuba passzolnia a labdát.

„Mielőtt Sergi Roberto átadása eljutott volna hozzám, már előre elnevettem magam, mert tudtam, hogy ott és abban a pillanatban nem fogok a kapuba találni” – emlékezett vissza Suárez az ordító helyzetre.

SUÁREZ ZICCERE 1:01-NÉL

Ebből is látszik, hogy a probléma összetettebb annál, mint hogy egyetlen találat meghozná az áttörést.

Érdekes egyébként, hogy Suárez a szezonbeli három bajnoki gólját nem a szerencsének köszönheti, hanem olyan kíméletlenül értékesítette a ziccereit, mint a legszebb napjain. Az Espanyol ellen Dembélé kiszolgálását követően úgy lőtt a kapuba, hogy a kapus mozdulni sem tudott, a Girona ellen esélyt sem adott Gorka Iraizoznak, és Jan Oblak (Atlético Madrid) sem okolhatta magát azért, mert gólt fejelt neki a Barca kilencese. Hol ez a gyilkos ösztön a sok-sok kimaradt helyzetnél?

3. FORDULÓ, BARCELONA–ESPANYOL 5–0
90. PERC: SUÁREZ, 5–0 (A GÓL 1:22-NÉL)

6. FORDULÓ, GIRONA–BARCELONA 0–3
69. PERC: SUÁREZ, 0–3 (A GÓL 1:22-NÉL)

8. FORDULÓ, ATLÉTICO MADRID–BARCELONA 1–1
82. PERC: SUÁREZ, 1–1 (A GÓL 1:14-NÉL)

EGY TITOKZATOS SÉRÜLÉS LEHET A GOND?

Suárez a Real Madrid elleni spanyol Szuperkupa-párharc augusztus 16-i visszavágóján (0–2) térdsérülést szenvedett, melynek következtében több mint három hétig nem léphetett pályára, de a válogatott szünet miatt a Barcában csak két meccsről maradt le. A visszatérése után egy hónappal érkezett a hír, hogy az orvosok cisztát találtak a térdében, ami miatt a szakemberek úgy döntöttek, novemberben megműtik, az operáció után pedig körülbelül három hetet kell kihagynia.

Akkor kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy a beavatkozásra a válogatott szünet kezdetén, tehát e hét elején kerül sor, aztán október végén világossá vált, hogy Suárez nem fekszik kés alá. Az uruguayi szövetség a hivatalos honlapján arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a futballista kihagyja a soron következő felkészülési mérkőzéseket, mivel november 5-től egy héten át speciális program alapján készül a Barcelonánál.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Suárez ezen a héten semmilyen fizikai terhelést nem kap – kedden például homokban edzett –, mindeközben az orvosok folyamatosan figyelemmel követik az állapotát.

Hogy ezek az eljárások eredményre vezetnek-e, arra csak később kapunk választ, de az biztos, hogy Suáreznek nem jön rosszul a kéthetes pihenő.

SUÁREZ NEM SZÉLSŐ

A harmadik lehetséges magyarázat, ami miatt Suárez ebben az idényben eddig a várakozások alatt teljesít, azok Valverde taktikai elképzelései, bár az uruguayi ezzel nem ért egyet. A tréner változtatásai közül a legfontosabb, hogy az egyébként szabad kezet kapó Messi sokkal többször tűnik fel a pálya közepén, mint amikor Neymar is a csapatot erősítette.

A probléma abból fakad, hogy Suárez emiatt néha a bal szélre kényszerül. Nem ez a jellemző, de nem egyszer volt már rá példa a szezonban. Ilyenkor pedig általában kiderül, hogy ő nem szélső, és – David Villával ellentétben – nem is alkalmas arra, hogy megoldja ezt a szerepkört.

„A legkevésbé sem Valverde felelőssége, hogy elmaradnak tőlem a gólok. Nem az edző kért meg, hogy játsszak a bal oldalon, magamtól húzódtam ki a szélre, mert láttam, hogy ott nincs senki. Valverde tudja, mi a posztom és hol érzem jól magam a pályán. Nem taktikai okokból szoktam feltűnni a bal oldalon, hanem mert ott látok szabad területeket” – vállalta magára a felelősséget Suárez.

Az uruguayi klasszikus középcsatár, ahogy Valverde mondta, egy vérbeli gólvágó, aki a kapu előtt érzi jól magát, az erényeit a pálya szélén nem tudja kamatoztatni. Nagyon jól fedezi a labdát, jól helyezkedik, imád „brusztolni” a védőkkel és kiválóak a fizikai adottságai, ebből kifolyólag nehezen tudják megállítani. Viszont nem kifejezetten gyors és nem cselez jól, ami a szélsők talán legfőbb ismérve. Ez a taktikai húzás Pep Guardiola részéről Villánál működött, Suáreznél nem fog. Ezt valószínűleg Valverde is tudja, de játékosának is be kell látnia, hogy nem érdemes kihúzódnia az oldalvonal mellé.

A Barcelona vezetőedzőjének feladata, hogy megtalálja azt a formációt, amelyben Messi, Suárez és felépülése után Dembélé is a legjobbját tudja nyújtani.

Jelenleg azonban Barcelonában azzal is beérnék, ha viszontlátnák a régi Suárezt.