Enisz Bardit a magyar bajnokság készítette fel a La Ligára

– Mikor hitték el, hogy bent maradnak?
– Miután a Barcelona legyőzte idegenben a Deportivót – válaszolta lapunknak Enisz Bardi, a Levante 22 esztendős macedóniai középpályása, aki tavaly nyáron igazolt az Újpesttől a La Ligába. – Miután áprilisban legyőztük a Bilbaót és a Sevillát, nagy lépést tettünk élvonalbeli tagságunk megőrzése felé, de csak azután lélegezhettünk fel, hogy meghúzták alattunk a vonalat.

– A bentmaradás szempontjából kulcsfontosságú, Bilbao elleni három egyes győzelemből két góllal vette ki a részét, mindkétszer szabadrúgásból talált a kapuba.
– Az első előtt a tizenhatos bal oldalánál tettem le a labdát, láttam, hogy a kapus beadásra számít, és teljesen üresen hagyja a kapu jobb oldalát. Meg kellett próbálnom. Szerencsére sikerült meglepnem, és később a második tekerésem után is a hálóban kötött ki a labda.

– Ha beívelés helyett kapura csavarja a labdát, de célt téveszt, a beadásra váró társak leszedik a fejét?
– Dehogy. Azért tekerem kapura a labdát, mert gólt akarok szerezni, és segíteni a csapatot. Spanyolországban nem divat, hogy leszidjuk a másikat, ha jót akar a csapatnak. Egyébként is a társaim jelezték, hogy az említett szituációnál lőjek kapura. Vannak begyakorolt figuráink, tudom, kinek hova kell helyezkednie a szabadrúgásoknál. Ehhez képest azt láttam, hogy a többiek nem állnak a helyükön, és azt mutogatják, hogy lőjek kapura. Ezek után nyugodtan próbálkozhattam.

– Gyakorolja a szabadrúgásokat?
– Két-három naponta az edzések után. A szabadrúgás az egyik legnagyobb fegyverem, igyekszem tökéletesíteni a technikámat.

– A magyar együtteseket gyakran kritizálják kishitűségük miatt. A kiesés ellen küzdő Levante labdarúgójaként mire alapozták, hogy legyőzhetik a BL-negyeddöntőig jutó Sevillát?
– Spanyolországban belém nevelték, hogy a kilencven perc alatt bármi megtörténhet. Ha keményen dolgozunk, megfelelően felkészülünk és mindent beleadunk, egy meccsen a Barcelona vagy a Real Madrid is legyőzhető. Ehhez tökéletesen kell futballozni, de sikerülhet – a La Ligában ez a mentalitás. Ezért nem foglalkoztunk azzal, meddig jutott a Sevilla a nemzetközi porondon. Ugyanúgy készültünk, mint a többi meccsre. Amikor megéreztük, hogy lehet keresnivalónk, úgy futballoztunk, mintha az idény utolsó bajnokiját játszanánk. Mindent beleadtunk, ennek köszönhetően kettő egyre nyertünk.

– A kiesés ellen küzdő csapat minden héten a győzelemért lép pályára. Mitől marad meg a hitük, ha egymás után négyszer kikapnak?
– A kulcs a bizalom. Bízni kell a csapattársakban, a szakmai stábban és az elvégzett munkában. Lehet, hogy sorozatban négyszer maradunk pont nélkül, de akkor arra kell gondolni, a munkának később lesz eredménye. Mi sem adtuk fel, a sanyarú február után márciusban és áprilisban hatszor nyertünk, a Bilbaót és a Sevillát is legyőztük. Ez csak akkor lehetséges, ha megtartjuk a hitet.

– Hol végezne a Levante a magyar élvonalban?
– Nehéz erre válaszolni. Mondhatjuk, hogy itt nagyobb a tempó, képzettebbek a játékosok, ám mivel az NB I-ben nem lennénk rákényszerítve erre az iramra, lehet, hogy idővel felvennénk a magyar ritmust, és beleszürkülnénk a mezőnybe. Viszont nem szeretném kritizálni a magyar bajnokságot, engem az készített fel a La Ligára.

– Valenciában felismerik az utcán?
– Engem is meglepett, de akkor is odajöttek hozzám, amikor kiszorultam a kezdőből. A futballban hamar elfelejtik a múltat. Ha valaki kispadra kerül, senkit sem érdekel, hogy két héttel korábban győztes gólt lőtt. Ennek ellenére többször megállítottak az utcán, hogy ne adjam fel, mert szükség van rám a pályán. Ez erőt adott.

– Miért került kispadra? A szakmai stáb nem szereti a macedón játékosokat?
– Ilyesmiről szó sincs. Decemberben, a Sevilla ellen döntetlenre végződő meccs előtt megsérült a térdem, a csapat pontokat szerzett, a vezetőedző pedig szerkezetet váltott. A négy–négy–kettes felállásban nekem nem jutott hely. Elfogadtam a döntést. Azt mondta, legyek türelmes, mert idővel megadják a lehetőséget. Továbbra is keményen dolgoztam, és amikor megkaptam az esélyt, éltem vele. Azóta megint a kezdőben számolnak velem.

– A Levanténál beleszólnak az öltözködésébe, a közösségimédia-használatába vagy abba, hogy mikor megy haza esténként? Elvégre a pályán kívül is a klubot képviseli.
– Nem szólnak bele. Az a filozófia, hogy ha a játékos nem tudja kontrollálni önmagát, a klub is képtelen lesz rá. Mindannyian profik vagyunk, élvezzük, hogy a La Ligában futballozhatunk. Senki sem akarja kockáztatni a karrierjét azzal, hogy éjszakai életet él vagy botrányokba keveredik. Nekem a spanyol élvonal volt az álmom, és mindent megteszek, hogy minél tovább itt maradhassak.