Messitől Ronaldinhón át Riquelméig – 10 Barca-tízes

LIONEL MESSI

Előbb a 30-as, majd a 19-es számot viselte minden idők legkiválóbb Barca-futballistája, hogy aztán a jó barát Ronaldinho 2008-as távozását követően megörökölje a 10-es dresszt. Az egykori csapattársat tavaly – miután Messi hazavihette karrierje hatodik Aranylabdáját – meg is kérdezték arról, az argentint gondolja-e minden idők legnagyszerűbb futballistájának. Ronaldinho nem akart azonban állást foglalni: „Nem szeretem az összehasonlításokat, szörnyen nehéz eldönteni, ki minden idők legjobb játékosa. Mégiscsak ott van Pelé, Maradona, Ronaldo. Szóval azt nem állíthatom, hogy Messi a valaha volt legjobb, azt azonban igen, hogy korának ő a legkiválóbbika.” Ami azt illeti, Messi már 25 évesen azzal büszkélkedhetett, hogy ő szerezte a klub történetének legtöbb gólját, mára 600 fölé tornázta magát, csaknem 400-zal megelőzve a második Césart. De az a 34 trófea sem semmi, amit a Barca játékosaként megnyert.

RONALDINHO

„Nem, egy szó sem igaz abból, hogy azért hagytam el a Barcát, mert nem akartam Messit rossz útra terelni, nem kell mindent elhinni az újságoknak – nyilatkozta az angol szaklapnak, a Four Four Two-nak néhány évvel ezelőtt a barcelonai 10-est 2003 és 2008 között viselő brazil. – Sőt, mindig is igyekeztem jó példával járni előtte, valahogy úgy, amilyen Ronaldo volt nekem. Messi szerény, de fantasztikus futballista volt már akkor is, egy utcában laktunk, vele és a családjával is nagyon jó viszonyt ápoltam. Persze már akkor tudtam, hogy jobb játékos nálam.” Pedig hát egy kezünk elég arra, hogy megszámoljuk, ki mindenki tudta még azt a labdával, amit Ronaldinho – a véleményt Xavi is osztja, aki az elmúlt hónapban jegyezte meg, csak Messit emeli a brazil fölé, és őt is csak azért, mert folyamatosan képes igen magas szintű produkcióval kirukkolni, ami Ronaldinhóból egyedüliként hiányzott. Persze ha a futball ugyanolyan fontos lett volna neki, mint Messinek, talán a kiegyensúlyozottan pazar teljesítmény sem marad el, de hát a szórakozás, a lányok, az éjszakai bulik…

RIVALDO

Két szezonban, 2000 és 2002 között feszült a hátán a 10-es, pedig már 1997-ben leigazolta őt La Corunából a Barca. Csakhogy előbb a honfitárs Giovanni, majd Jari Litmanen birtokolta a karmestereknek kijáró számot. A 2000–2001-es szezonban eljött aztán Rivaldo ideje. Futballját tekintve jóval korábban persze: első Camp Nouban töltött szezonjában 19, a másodikban 24 bajnoki gólt vágott, mind a kétszer spanyol ezüstcipős lett, a Barca viszont aranyos: előbb dupláztak a katalánok (La Liga és Király-kupa), majd megvédték bajnoki címüket. A harmadik szezonban nem, ami – írnánk – a sikeredző Louis van Gaal állásába került, meglehet azonban, legalább annyira a Rivaldóval szembeni csörtéjén múlt a távozása. Újdonsült aranylabdásokat nem szokás kidobni a csapatból, 1999 decemberében mégis így történt, amikor Rivaldo a becses díj átvételének másnapján közölte mesterével, nem akar a pálya bal oldalán szerepelni, neki középen volna a helye. Van Gaal meg sosem volt az a lacafacázó típus, a brazil így kimaradt a Rayo elleni meccskeretből. Azt a csatát Van Gaal nyerte, miután Rivaldo később kénytelen volt bocsánatot kérni, a háborút viszont elvesztette. „Mindennap küszködtem azzal Barcelonában, hogy sikerüljön mindenkit meggyőznöm a futballfelfogásom helyességéről, különösen a játékosokat” – közölte távozóban, hogy két év múltán, visszatértekor Rivaldo mondjon búcsúbeszédet: „Van Gaal távozásom legfőbb oka. Nem szeretem, és biztos vagyok benne, ő sem engem.” Rivaldo megnyugtatására: sok-sok millióan viszont nagyon is kedvelték.

DIEGO MARADONA

Két szezont töltött gránátvörös-kékben (és persze 10-esben) a futball félistene, pedig ha az ellenfelek jobban tisztelik, vagy ha ő kevésbé forrófejű, esetleg ha klubja határozottabban kiáll mellette, jelenthette volna ugyanazt a Barcának a nyolcvanas-kilencvenes években, mint Messi az új évezredben. A bilbaói hentes, Andoni Goikoetxea azonban elintézte, hogy rövid életű legyen Maradona katalóniai karrierje. Pedig az akkor világrekordot jelentő 7.6 millió dollárért szerződtetett középpályás első idényében a Real ellen Király-kupa-győzelemhez segítette a Barcát, a szezonvégi el clásicón pedig úgy futballozott és szerzett egy olyan gólt, hogy a Bernabéu közönsége felállva tapsolta – a krónikák szerint a klubtörténetben először adózva így egy barcelonai játékos előtt. Hanem az új szezonban a bajnoki címvédő Athletic Bilbao vágóhídon nevelkedett védője úgy rúgta szét Maradona bokáját, hogy műtétre és három hónapos pihenőre kényszerült, elsőre édes bosszút állt: kevéssel visszatérése után a Barca az ő duplájával győzte le 2–1-re a Bilbaót. A két csapat aztán a kupadöntőben ismét összecsapott, amely előtt a baszkok a sajtóban, a meccsen a pályán osztották kőkeményen. Csoda, hogy ép bőrrel megúszta, ép ésszel viszont nem sikerült neki. Amikor az 1–0-s Athletic-győzelemmel végződő meccs lefújása után a baszkok tovább cukkolták, Maradonánál elgurult a gyógyszer: az egyik bilbaóit lefejelte, a másikat kíméletlenül arcon térdelte, aztán további kung-furúgásokat bemutatva igyekezett elégtételt venni, csapattársai segítségével. Mindezt a helyszínen figyelte a spanyol király, milliónyi futballdrukker a tv-képernyők előtt, a Barca a további bonyodalmakat elkerülendő újabb világrekordot jelentő összegért eladta inkább a Napolinak.

HRISZTO SZTOICSKOV

Az egykori Barca-szélső Lobo Carrasco mondta róla: „Úgy fut, mint Carl Lewis, úgy passzol, mint Ronald Koeman, és legalább úgy, ha nem jobban fejezi be az akciókat, mint Gary Lineker”. Ezt azért nevezhetjük dicséretnek, de hát Hriszto Szoicskov valóban univerzális futballista volt, egyszerre megtestesítve a 9-est és a 10-est. Ehhez képest a 8-ast hordta, egy évben azonban – az 1993–1994-es idényben – viselte a 10-est is. Két ütemben szórakoztatta a Camp Nou publikumát, az 1990 és 1995 közötti öt évvel írta be magát a történelemkönyvekbe: négy bajnoki cím és egy Aranylabda kísérte katalóniai uralkodását.

ROMÁRIO

Johan Cruyff a maga nyers modorában jelentette ki a Real Madrid elleni klasszikus zakót (0–5) követően: „Ha Romário nem boldog nálunk és haza akar menni, engem többé nem érdekel”. 1995 januárját írtuk, az ugyancsak kritizált Hriszto Sztoicskovot a France Football épp megválasztotta aranylabdásnak, a másfél évvel korábban szerződtetett, első idényében 30 bajnoki gólt szerző Romáriót a FIFA a világ legjobbjának, a fél évvel korábbi, Milantól elszenvedett BL-döntőbeli vereség feltehetőleg azonban gyógyíthatatlan sebeket ejtett. Romário ment is, haza a Flamengóba.

PEP GUARDIOLA

Sztoicskovhoz hasonlóan Guardiolát sem a tízeshez kötjük, az 1991–1992-es idényben azonban az övé volt, azaz 10-esben ölelhette magához a Sampdoria ellen megnyert első barcelonai BEK-serleget. Karmesteri kvalitásai alapján éppenséggel viselhette volna később is, ő azonban inkább 4-esben osztogatta el a labdákat. 11 felnőtt barcelonai szezonjában nyert hat bajnoki címet, de a csodás futballkarriert is sikerült edzőként túlszárnyalnia.

GHEORGHE HAGI

Romário távozása után a „Kárpátok Maradonája” csapott le a gazdátlan 10-esre, de hiába a kedvenc mezszám, sokat az sem segített. Johan Cruyff nem tekintett rá alapemberként, jóllehet az 1994-es világbajnokságon mutatott szuperfutballjával a holland mestert is sikerült meggyőznie. 51 meccs, 11 gól, egy spanyol Szuperkupa – ennyi jutott Haginak a Barcelonában. A „maradonák” rövid életűnek bizonyultak Katalóniában.

JARI LITMANEN

Az 1999–2000-es szezonban viselhette a barcelonai 10-est, aztán kénytelen volt Rivaldónak átadni. „Alkalmazkodnod kell az új kultúrához, amikor klubot váltasz, nem minden játékos képes erre” – mondta róla az őt Katalóniába csábító Louis van Gaal. Szó, mi szó, a sérülésektől gyötört finn nyomokban sem hasonlított arra a fantasztikus futballistára, aki az Ajaxban varázsolt. Másfél év után a Liverpoolba szerződött.

JUAN ROMÁN RIQUELME

Kevéssel azelőtt, hogy az FC Barcelonához igazolt volna, elrabolták egyik öccsét, váltságdíj fejében azonban elengedték. Emiatt is hagyta el a Bocát, megnyugvásra azonban a Camp Nouban sem lelt: Van Gaal nem különösebben kedvelte, gyakorta a szélen játszatta, egy szezon után tovább is állt a Villarrealba, sárga felszerelést öltve mutatta meg, a Barca egyik legnagyobb 10-ese lehetett volna, ha egy benne feltétel nélkül bízó trénerre talál Barcelonában.

A megjelent cikk a Képes Sportban is olvasható! További Képes Sport-os cikkekért kattintson a digitalstand.hu/kepessport oldalra!