Sergio Ramos 177. alkalommal lépett pályára a spanyol labdarúgó-válogatott színeiben a Svájc ellen 1–1-es döntetlenre végződő Nemzetek Ligája-mérkőzésen. Ezzel válogatottsági rekorder lett az öreg kontinensen, ugyanakkor a találkozón két tizenegyest is kihagyott – habitusára jellemző, egy pillanatig sem habozott, hibája után odaállt a második büntetőhöz is.
Ha van spanyol álom, akkor Ramos a megtestesítője. Szülei egy panelház ablakából szóltak le a futballozó Sergiónak, ha haza akarták hívni, s mint annyi más későbbi világklasszis, hamis igazolással kezdett játszani. A Sevilla FC hamar kiszúrta magának, durva volt, mint a pokróc, edzésen a saját csapattársát is lerúgta. Malonyai Péter publicisztikájában olvashatnak néhány „ütőemberről”, nos, Ramos is ilyennek indult – mi több, jobb „bunkóként” kezdte. Florentino Pérezzel kapcsolatban mindenkinek az jut az eszébe, hogy a Real Madrid elnöke Luís Figo, Zinédine Zidane, a brazil Ronaldo, David Beckham, később Kaká, majd Cristiano Ronaldo megszerzésével rendre világsztárt csalogatott a Realba – azt már kevesebben tudják, hogy az akkor 19 éves Ramost is ő vette meg 2005-ben potom 27 millió euróért, ezzel ő lett a harmadik legdrágábban igazolt tizenéves futballista. Noha játéka letisztult, sohasem ment a szomszédba egy kis keménykedésért. Amikor 2010-ben a Real 5–0-ra kikapott a Barcelonától, előbb felrúgta Lionel Messit, majd Carles Puyol ellen elkövetett szabálytalanságáért ki is állították – nemcsak játéktudásban követte nagy elődjét, Fernando Hierrót, hanem a kiállításokban is...
Mégis azt mondom, ilyen védő kell a védelem tengelyébe: remekül fejel, tekintélye van, ha kell, odacsap, nagy harcos és még gólerős is. Ahogyan a válogatott korábbi szövetségi kapitánya, Vicente del Bosque mondta róla: „Ő az a játékos, akire minden csapatnak szüksége van.” Nem mellékesen világ- és Európa-bajnok.
Noha a labdarúgás csapatsport, a spanyol védő megcélozhatja az egyiptomi középpályás, Ahmed Hasszan 184 válogatott mérkőzéses csúcsát.
Mit lehet ehhez hozzátenni?
Vamos, Ramos!
Gyerünk, Ramos!