Tíz évvel ezelőtt hunyt el Alfredo Di Stéfano, a Real Madrid legendás labdarúgója

A Real Madrid kiválósága, Alfredo Di Stéfano 1926. július 4-én született az argentin fővárosban, Buenos Airesben. Argentínában a River Plate-ben és a Huracánban futballozott, majd 1949-ben az argentínai játékossztrájk miatt a kolumbiai Millonarioshoz igazolt. Di Stéfano dél-amerikai pályafutása során három kolumbiai és két argentin bajnokságot nyert, illetve kétszer volt kolumbiai gólkirály és egyszer argentin gólkirály. A legnagyobb sikere, hogy 1947-ben az argentin válogatottal Copa Américát nyert. Di Stéfano az argentin mellett a kolumbiai válogatott mezét is magára öltötte a karrierje alatt – emlékeztetett a Puskás Intézet.

A „Szőke nyíl” 1953-ban szerződött a Real Madridhoz, amelyet 1964-ig erősített. A legendás játékos a madridi együttessel nyolcszor volt spanyol bajnok, ötször nyert Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK), illetve egy-egy alkalommal emelhette magasba a spanyol kupát és az Interkontinentális Kupát. Di Stefano öt BEK-döntőben is gólt szerzett. 1956-ban a francia Reims ellen a 14. percben volt eredményes (így hozzá fűződik az első BEK-finalista gól a Real Madrid történetében). Egy évvel később az olasz Fiorentina kapuját büntetőből vette be, 1958-ban a szintén olasz AC Milan ellen talált be. 1959-ben ismét a Reims szurkolóit bosszantotta. Az 1960-as BEK-döntőben, amelyen Puskás négy gólig jutott (ez máig rekord), Di Stéfano három találatot szerzett a nyugatnémet Eintracht Frankfurt ellen. Az argentin-spanyol játékos Puskással a legeredményesebb (hét góllal) labdarúgónak számít a BEK-döntőket tekintve a „királyi gárda” történelmében. Di Stéfano kétszer BEK-ezüstérmes is volt, 1962-ben és 1964-ben. Utóbbi mérkőzés az utolsó találkozója volt a Real Madridban. A legenda a csapat színeiben 396 mérkőzésen 308 gólt szerzett – írja a puskasintezet.hu.

Di Stéfano a teljesítményével kétszer érdemelte ki az Aranylabdát: 1957-ben és 1959-ben. Harminc évvel később pedig megkapta a szuper aranylabdát (egyedül a futballtörténelemben), a France Football magazin 30 éves évfordulója alkalmából a díjat akkor az elmúlt három évtized legjobb játékosának ítélte oda (csak európai játékosok jöhetett szóba, tehát Pelé és Diego Maradona nem). Az ötszörös spanyol gólkirály az 1964-es BEK-döntő elveszítése után összeveszett a Real Madrid legendás elnökével, Santiago Bernabéu Yestével, ezért az Espanyolhoz igazolt. Az aktív játékot két évvel később ott fejezte be.

Di Stefano a spanyol válogatottban 1957-től 1961-ig 31 mérkőzésen 23 gólt ért el, azonban a spanyol válogatottal sosem játszott világbajnokságon. Bár az 1962-es vb-n Puskás Ferenccel közösen a keret tagja volt, de a chilei tornán sérülése miatt nem lépett pályára. Sokan Di Stéfanót úgy emlegetik, mint a legjobb játékost, aki nem játszott vb-n.

Di Stéfano a visszavonulása után vezetőedzőként dolgozott az Elche, a Boca Juniors, a Valencia, a Sporting Lisszabon, a Rayo Vallecano, a Castellón, a River Plate, s „természetesen” a Real Madrid együtteseinél. Edzői karrierje során argentin bajnokságot és kupát nyert, a Valenciával 1971-ben spanyol bajnok volt, 1980-ban pedig Kupagyőztesek Európa-kupa-győzelmet (KEK) ünnepelhetett. A „királyi gárdát” két ízben irányította (1982–1984, 1990–1991), a madridi klubbal vezetőedzőként Spanyol Szuperkupát nyert. A Real Madrid tiszteletbeli elnökének 2000-ben választották meg, a pozíciót 2014. július 7-ig haláláig töltötte be. Di Stéfano tíz évvel ezelőtt még megélte a Real Madrid történetének 10. BEK/BL-diadalát, ami után nem sokkal 88 éves korában hunyt el Madridban.

Alfredo Di Stéfano halálának évfordulójáról a Real Madrid honlapja is megemlékezett.

Puskás és Di Stéfano barátsága az idő és a távolság próbáját is kiállta

2000-ben az idős Di Stéfano meglátogatta beteg barátját Magyarországon. A találkozó után Puskás Ferencné így nyilatkozott a magyar sajtónak: „Életem talán legszebb, felejthetetlen pillanata volt, amikor a férjem és a mi drága barátunk, Alfredo megölelték egymást a kórházban. Amancio és Alfredo budapesti látogatása megerősítette bennem a hitet, hogy vannak igazi barátaink, vannak, akik nagyon szeretnek bennünket.”  A „Szőke nyíl” 2006-ban részt vett Puskás Ferenc temetésén, akitől így búcsúzott: „Többet veszítettem, mint egy barátot.”  A legendás páros 1958 és 1964 között erősítette együtt a Real Madridot. A félelmetes duóval a spanyol sztáralakulat négyszer nyert bajnokságot, egyszer kupát és háromszor hódította el a BEK-serleget, valamint az első ízben kiírt Interkontinentális Kupát a Penarol ellen. (A gól nélküli uruguayi meccs után Madridban a spanyol csapat 5:1-re győzött, Puskás a 2. és a 8. percben talált be, Di Stéfano a 3. percben szerzett gólt).