Lamine Yamal: Megtisztelő, ha Lionel Messihez hasonlítanak

– Mennyire változott meg az élete az elmúlt egy évben?
– Már nem tudok úgy kimenni az utcára, mint régebben – mondta a Marcának adott interjúban a Golden Boy-díjas Lamine Yamal, az FC Barcelona 17 éves, Európa-bajnok szélsője. – Most már felismernek, így sokkal nehezebb eljutni bárhova. Nem tudok például csak úgy moziba menni a barátaimmal. Továbbá jókora izomtömeget is felszedtem. Összesen talán tíz kilót, de sokkal fontosabb, hogy jó erőben vagyok, és a pályán sem okoz problémát, hogy nem vagyok annyira vékony.

– Mit szól ahhoz, hogy bár még csak tizenhét éves, sokan már most Lionel Messihez hasonlítják, és a következő évtized legnagyobb ígéretének tartják?
– Megtisztelő, ha hozzá hasonlítanak, de én szeretném a saját utamat járni. Azt se felejtsük el, hogy Lionel Messi minden idők legjobb futballistája, én pedig csak most teszem meg az első lépéseket. Nemrégiben kezdődött el a felnőttkarrierem. Ezek az összehasonlítások nem szerencsések, időnként még rosszat is tesznek.

– Azért vannak példaképei?
– Persze, Messi mellett Neymart és Ronaldinhót is nagyon kedvelem. Főleg a játékstílusuk miatt. Szórakoztató, látványos futballt játszanak, én is valami hasonlóra törekszem.

– Sokan biztosra veszik, hogy néhány esztendőn belül aranylabdás lesz. Ez mennyire motiválja?
– Ez egyelőre nem igazán foglalkoztat. Vannak fontosabb célok, amelyeket szeretnék elérni. Ilyen a világbajnoki cím vagy a Bajnokok Ligája megnyerése. Az Aranylabda általában egyébként is annak a következménye, hogy ezeken a nagy tornákon kimagaslóan játszik valaki. Nyilvánvalóan fantasztikus lenne, ha megkapnám, de a csapatsikerek most sokkal jobban motiválnak.

– Kik segítenek abban, hogy a korai és gyors sikerek ellenére ne bízza el magát túlságosan?
– Elsősorban a családom és a barátaim, akik mindig mellettem vannak, és emlékeztetnek rá, melyek az igazán fontos értékek az életben. A trófeáim és az érmeim például a szüleim házában vannak. Megérdemlik, mert ők azok, akik mindig mindenben segítettek, és ott voltak, ha szükségem volt rájuk. Ha kapok egy díjat, azt mindig nekik adom, ezzel is kifejezve, mennyire hálás vagyok azért, amit értem tettek.

– Időnként elgondolkodik rajta, hogy ennyi idősen már mennyi mindent elért?
– Most csak a futballra és a játék élvezetére koncentrálok. Ám természetesen nem mindennapi érzés, hogy sokszor olyanok ellen lépek pályára, akik idősebbek, mint az édesapám.

– Hogyan látja magát öt év múlva?
– Remélem, akkor is a Barca játékosa leszek, mert ez életem klubja. És bízom benne, hogy addigra minden fontos trófeát megnyerek a csapattal, főleg a Bajnokok Ligáját, ami minden futballista egyik nagy álma.

Forrás: Marca