Raúl focizni nem szokott, de szívesen lenne majd a Real Madrid edzője
Mint mondta az utóbbi időben egyébként is nagyon figyel az egészségére, sok táplálékkiegészítőt szed, és rendszeresen jár szűrővizsgálatokra a feleségével. Ami talán meglepő, hogy szabadidejében szívesen golfozik, futballozni viszont már egyáltalán nem szokott. Igaz, azért ezen a téren is akadt kivétel…
„Már szinte egyáltalán nem focizom, még alkalmi meccseken sem – árulta el a 2015-ben visszavonult, százkétszeres spanyol válogatott csatár. – Ugyanakkor nemrég volt lehetőségem pályára lépnem a Real Madrid legendáival a Bernabéu Stadionban, ahol lőttem is egy gólt. Még most is fantasztikus érzés volt betalálni abban az arénában.”
Ennek kapcsán természetesen az is szóba került, hogy a jövőben el tudja-e magát képzelni a nagy csapat kispadján. Bár a sajtóban időnként előkerült a neve az utóbbi években, eddig nem volt rá reális esély, hogy leüljön a királyiak kispadjára. Ő azonban hisz benne, hogy előbb-utóbb megadatik a lehetőség.
„Hat évig annál a klubnál dolgozhattam, amelyet az otthonomnak tekintek, és tudom, hogy ha elérkezik a megfelelő pillanat, akkor visszatérek még – folytatta. – De ez majd jön magától, csak türelmesnek kell lennem. Abban is biztos vagyok, hogy hamarosan adódik egy olyan lehetőség, ami motivál és kihívást jelent. De azt is élvezem, hogy tizenhét éves korom óta most először sok időt tölthetek a családommal, a barátaimmal, és van lehetőségünk utazni és új helyeket felfedezni. Ehhez pedig nem is kell túl messzire menni, mert Spanyolországban is sok szép hely van.”
A Castillánál eltöltött hat évéről elmondta, hogy nem tartozott a túl szigorú edzők közé, úgy érzi, ő is segített Gonzalo Garcíának abban, hogy beverekedje magát az első csapatban, de az is hozzátette, hogy nagyon nehéz sok áldozatot kell meghoznia annak, aki hasonló utat szeretne bejárni.
„Nagyon szép időszak volt, több olyan játékossal dolgozhattam együtt, aki már az élvonalban futballozik – folytatta. – A legutóbbi példa Gonzalo García, akinek úgy érzem én adtam meg az utolsó lökést ahhoz, hogy felkerüljön az első csapathoz. De a fiatalok nincsenek könnyű helyzetben, mert sok áldozatot meg kell hozniuk, ha profik akarnak lenni. Ez egy csodálatos kor, és hogyan mondhatnám azt egy tizennyolc-tizenkilenc éves srácnak, hogy ne menjen el bulizni? Menjen, csak ebben is meg kell találni az egyensúlyt. Edzőként az a legfontosabb, hogy biztassuk és támogassuk őket ebben az időszakban. És fontos szerepe van a mentális erőnek is. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember elérje a céljait. Ebben mindig Rafael Nadalt hozom példának, aki kiemelkedett ezen a téren, számomra ő a követendő példa.”
