Királyi összeomlás – Cselőtei Márk publicisztikája
Példátlan, ami a Real Madridnál zajlik az elmúlt hetekben, hónapokban. Természetes, hogy minden klubnál vannak mélypontok, hullámvölgyek, időszakok, amikor nem jön össze semmi, de amikor minden idők legsikeresebb európai topcsapatáról beszélünk, a legkisebb negatívumok is nagyító alá kerülnek, ezúttal pedig úgy tűnik, minden a madridiak ellen dolgozik, a kérdés csak az, hogyan és mikor lehet ebből felállni.
Mindig nehéz megtalálni egy problémacunami első hullámát, az első gondot, ami hozta magával a többit, de cikkünkben megkíséreljük végigvenni az összes eseményt, ami idáig vezetett. Ám előbb jöjjenek a tények: a Real Madrid a múlt idény első felében ugyan még megnyerte az európai Szuperkupát, majd a megszokott klubvilágbajnokság utódjaként szolgáló Interkontinentális Kupát, de a 2024–2025-ös évadban így is jelentős trófea nélkül maradt, hiszen a bajnokságot, a Király-kupát és a Bajnokok Ligáját sem tudta megszrezni. Ezt követte a múlt nyár, számos igazolással és Xabi Alonso kinevezésével, amit korszakváltásnak terveztek Madridban a Carlo Ancelotti-érát követően, csakhogy a tehetséges baszk szakember alig több mint fél évet húzott ki a csapat kispadján. A helyére Álvaro Arbeloa érkezett a Real Madrid utánpótlásából, de csodát ő sem tudott tenni, sőt: a kupában már az Albacete is túl nagy falatnak bizonyult, a Bajnokok Ligájában a Bayern München elleni negyeddöntő jelentette a végállomást, a bajnoki álmokról pedig a 35. fordulóban kellett matematikailag is lemondania a Real Madridnak, amikor – a történelem során először – a Barcelona egy el Clásicón (2–0) tette biztossá győzelmével a La Liga-címet. A sikertelenség persze csak a hullámvölgy egyik része, a Real Madrid öltözőjében sosem tapasztalt feszültség tombol, két kulcsember között verekedés tört ki, Kylian Mbappéval szemben petíciót indítottak a szurkolók, nagy kérdés, visszatér-e José Mourinho, miközben Florentino Pérez klubelnök egyre hajmeresztőbb nyilatkozatokkal haknizik a spanyol sajtóban. Hát, innen indulunk.
Örök kérdés, hogy lehet-e kizárólag világsztárokra építeni. Olyan játékosokra, akik elképesztően tehetségesek, posztjuk legjobbjai, valódi marketinggépezetként funkcionáló márkanevek, ám ezzel együtt nagy az egójuk, kényesek, problémásak, nehéz őket kordában tartani. A válasz a legtöbb esetben az, hogy nem, s mondhatnánk, hogy a Real Madrid Florentino Pérez klubelnök regnálása alatt minderre jó néhányszor rácáfolt már, és sorra nyerte a Bajnokok Ligája-címeket, de nem mindegy, milyen karakterek, vezérek vagy éppen vezetőedző vesz körül egy hasonló garnitúrát. Amikor az egókból van több, utóbbiakból kevesebb, akkor még a Real Madrid sem tud sikeres lenni, kitűnő példa erre a kétezres évek közepén látott „galaktikus” korszak. Valami hasonlóba lépett most bele a klub, amelyben ott futballozik Kylian Mbappé, Vinícius Júnior, Jude Bellingham, Trent Alexander-Arnold vagy éppen Federico Valverde, jó néhány a világ legnagyobb futballsztárjaiból, mégsem tud a pályán csapatként működni, nincs, aki az egészet összefogja, nincs, aki rendet tegyen az öltözőben, nincs, aki a rohanó futballtrendek mellett megértetné a játékosokkal, hogy manapság a siker érdekében bizony védekezni is muszáj, még a támadóknak is… Carlo Ancelotti nagyszerű ember volt erre a feladatra az elmúlt években, második madridi időszakában, már Cristiano Ronaldo nélkül is szállított két Bajnokok Ligája-címet, de azzal már ő sem tudott mit kezdeni, amikor Mbappé 2024 nyarán megérkezett, amivel végképp sztárnehézzé vált az öltöző. A francia termelte a gólokat zsákszámra, de a szervezettebb csapatok – mint például a BL-ben az Arsenal, vagy a bajnokságban a Barcelona – kihasználták a gyengeségeket. Ezért döntött úgy Florentino Pérez, hogy Xabi Alonso személyében fiatal, feltörekvő edzőhöz nyúl, aki nem mellesleg klublegenda is.
A nyári igazolások kezdetben többnyire jól néztek ki a pályán, a csapat szervezettebb volt és többet védekezett, mint korábban, látszott, Alonso taktikai elvárásai kemény feladat elé állítják a sztárokat, de megteszik, amit tudnak, amíg jönnek az eredmények. A Real Madrid sorozatban 13 győzelemmel kezdte az idényt, s bár utána szaladt bele pofonokba, az októberi, Barcelona elleni el Clásicót is megnyerte (2–1), a tabella élén állt, úgy tűnt, minden szebbre fordul, pedig éppen ott, aznap tört el valami. Alonso lecserélte a második félidőben a visszazárásra fittyet hányó Vinícius Júniort, aki hatalmas hiszti közepette hagyta el a pályát, a sajtó pedig feltette a kérdést: mit kezd a helyzettel a baszk tréner? Nos, Alonso nagyjából úgy tett, mintha semmi sem történt volna, a vezetőség pedig nem állt ki mellette, sőt, Pérez inkább a brazil szélső pártját fogta, amitől az öltöző is úgy érezhette, a játékosok diktálnak. Szép lassan minden széthullott, Alonsónak egyre zsugorodott a tekintélye, elindultak a klikkesedések, s jöttek a gyengébb eredmények is. Végül a januári, Barca elleni vesztes Szuperkupa-döntő volt a baszk szakember utolsó meccse korábbi klubja élén. A döntés korainak, elhamarkodottnak tűnt akkor is, és tűnik most is, jóllehet, szétesett öltözővel vele sem sikerült volna jobban a mögöttünk hagyott tavasz.
Arbeloa megérkezett, s az azonnali kupakiesést követően lágysága kezdetben sikeresnek tűnt, jött néhány jobb eredmény, a BL-ben még a Manchester Cityt is kiejtette a Real Madrid a legjobb tizenhat között, de a tekintélyhiány előbb-utóbb ebben az esetben is gondokat kezdett el szülni. Az egyértelműen jobb csapat benyomását keltő Bayern München elleni BL-negyeddöntőben tisztességesen helytállt a Real Madrid, a visszavágó hajrájáig hosszabbításra álltak a felek (végül összesítésben 6–4 lett a bajoroknak), nem mondott tehát csődöt a csapat, Pérez klubelnök mégis az öltözőbe rohant a müncheni meccs után, s jól kiosztott mindenkit, hogy nem méltók a mezre. Ha van rossz pedagógia, az éppen ez. Ezt követően a bajnokság is kicsúszott a Real Madrid kezéből, a Barcelona nagyon elhúzott, a múlt heti el Clásicón pedig úgy nyert 2–0-ra, s tette biztossá bajnoki címét, hogy ha nagyon akar, vérfürdőt is rendezhetett volna.
Persze essen szó bővebben is az említett meccs előtti balhékról. Kylian Mbappé sérülten nem maradt a csapat körül, inkább nyaralni ment, a szurkolók megorroltak rá, s távozásra szólították fel egy petíció formájában, amit több mint 60 millió drukker írt alá – igaz, az jó kérdés, ebből mennyi volt valóban madridista. Ezt követően jött a még nagyobb csattanó, ugyanis két kulcsember, Aurélien Tchouaméni és Federico Valverde összekapott egymással edzésen, ami később tettlegességig fajult, az uruguayi elcsúszott, beverte a fejét (legalábbis a sztori szerint), s traumás agysérülést szenvedett. Más öltözőkben is előfordul hasonló, de Valdebebasban, a világ legsikeresebb csapatának edzőközpontjában ilyet még nem láttak. Ezek fényében persze nem volt meglepő, hogy a hiányzókkal tarkított Real Madrid nem tudta felvenni a kesztyűt a Barcával szemben, de jó pár nyári érkező esetében a hozzáállással is voltak gondok – ilyen Trent Alexander-Arnold vagy éppen Franco Mastantuono.
Két teljes idény tehát jelentős trófea nélkül, így áll a helyzet a Real Madridnál, az öltöző forrong, Vinícius és Mbappé egója egyre inkább úgy tűnik, nem fér meg egymás mellett – miközben a pályán egyikük sem védekezik –, a vezetőedző kiléte kérdéses, de egyre valószínűbbnek látszik, a szebb napokat is látott balhékirály, José Mourinho térhet vissza, miközben Florentino Pérez nyilatkozatai alapján úgy tűnik, az elnök szerint ő semmit sem csinált rosszul, csak így jött ki a lépés, a Barcelona pedig csal.
Nehéz innen felállni, de a Real Madrid esetében nem kérdés, hogy megtörténik-e. Az már inkább, hogy mikor…
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
