José Mourinho második eljövetele elég lesz a Barca trónfosztásához?

ALAVÉS

A klub jelenlegi helyzete: a Baszkföld kormányzati székhelyének számító Vitoria-Gasteizt képviselő klub zsinórban a negyedik élvonalbeli idényére készül, s az újoncidényben elért tizedik helyet leszámítva rendre a kiesés elleni harcban volt érdekelt – az, hogy mindezt a liga egyik legalacsonyabb büdzséjével sikerült elérni (az előző idényben a klub 60 millió eurós költségvetése a 15. volt a vonatkozó rangsorban), az mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény. Az Alavés egy klasszikus kicsapat, amely nem feszegeti pénzügyi lehetőségeinek a határait, de ezzel együtt a maga szintjén jó eredményeket tud szállítani.

Nyári jövés-menés: a nyári transzferidőszak eddigi legnagyobb eladását Víctor Parada révén produkálta a klub, a 24 éves balhátvédet (aki az előző idényben alapember volt a posztján, s 33 bajnokin három gólpasszt is kiosztott) ötmillió euró fejében vitte el a Szpartak Moszkva. A rutinos centert, Asier Villalibrét kölcsön után végleg megszerezte az újonc Racing, míg a Jon Guridi, Raúl Fernández páros ingyen távozott a Sevillához, illetve a Leganéshez. Az érkezők terén a 23 éves jobbszélső, Miguel Rodríguez tűnik a legnagyobb fogásnak; a holland Utrechtben berobbanó játékosért ötmillió eurót sem sajnált a klub a Transfermarkt szerint (ugyanezt a számot a Marca két és félmillióra teszi – a szerk.). Fontos vétel lehet még az argentin Nicolás Valentini, míg a finn Ville Koski a jól sikerült kölcsönidőszak után végleg az Alavéshoz szerződött a horvát Istrától.

Kiemelkedő játékos: az Alavés legértékesebb játékosa Antonio Blanco, aki a feljutás után csatlakozott a kék-fehérekhez, s egy Xabi Alonsóhoz hasonló mélységi irányítóként szabja meg a játék ritmusát. Rajta kívül fontos megemlíteni a Toni Martínez, Lucas Boyé csatárpárost is, akik közösen 25 gólt termeltek az előző évadban, s ez tette ki a csapat góljainak több mint felét.

Edző és játékstílus: a rutinos Quique Sánchez Flores márciusban ült le a baszk együttes kispadjára, miután elődje, az argentin Eduardo Coudet a River Plate mestere lett hazájában. A 61 éves Florest egy védekező felfogású szakemberként tartják számon, aki a szervezett labda elleni játékban, labdavesztés utáni gyors visszarendeződésben és a gyors, begyakorolt, kontrollált átmenetekben hisz. A három- illetve négyvédős felállásokat egyaránt alkalmazó szakember 12 meccs alatt 16 pontot szerezve a kiesést elkerülte az Alavésszel, de könnyen lehet, hogy egy rosszabb eredménysor után a klubvezetés megköszöni a munkáját.

Amiben a szurkolók bízhatnak: Antonio Sivera védései, a már említett Martínez, Boyé csatárkettős játékkapcsolata, valamint a Mendizorroza hangulata. Ha a hazai meccsek többségén sikerül elkerülni a vereséget, akkor az Alavés reális esélyekkel harcolhat a bennmaradásért.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: az idény közben kinevezett edző nyári szünet utáni visszaesése. A csapat Quique Sánchez Flores alatti pontátlagát (meccsenként 1.33) egy teljes idényre levetítve simán össze kellene jönnie a bennmaradásnak, de a helyzet az, hogy (cikkünk megírásakor) az Alavés a liga (piaci érték alapján) második leggyengébb keretével vág neki a bajnokságnak, tehát a tehetősebb csapatok ellen masszív felülteljesítésre van szükség, míg a közvetlen riválisok ellen legalább a hazai meccseket hozni kell, így könnyen lehet, hogy hosszú távon nem sikerül megismételni ezeket az eredményeket – s ilyesmire Flores pályafutása során már volt példa. 

Jóslatunk: az Alavés idén is a kiesés elleni harcban lesz érdekelt, s akárcsak idén májusban, a most kezdődő idényben is az utolsó fordulókban dől el a baszk kiscsapat sorsa.

ATHLETIC BILBAO

A klub jelenlegi helyzete: a nyolcszoros bajnok piros-fehérek az elmúlt években felszálló ágban voltak, ami a 2024-es Király-kupa-diadalban, illetve a 2025-ös negyedik helyezésben kulminálódott, amely BL-szereplést is ért a baszkoknak. Az előző idényben viszont a többfrontos küzdelem, valamint a kulcsemberek (pl. Nico Williams vagy Oihan Sancet) sérülései alaposan taccsra vágták az Athleticet, amely a kiesőhelyektől mindössze három pontra, a 12. pozícióban zárt – a kultikus vezetőedző, Ernesto Valverde pedig az idény végén elköszönt a klubtól.

Nyári jövés-menés: az Athletic közismert csapatépítési elvei miatt (vagyis hogy a klub csak baszk, illetve a régióban nevelkedő, vagy oda valamilyen módon kötődő játékosokat alkalmaz) érkezőket nem jegyezhettünk fel a nyári transzferidőszakban. A tartalékcsapattól Eder García került fel a felnőttekhez, de őt rögtön kölcsönadták a másodosztályú Córdobának. A kevés távozó közül Unai Gómez az egyik legnagyobb érték, akiért 4.5 millió eurót csengetett ki az olasz Udinese – hasonló összegért vitte el a kapus Julen Agirrezabalát a Racing Santander.

Kiemelkedő játékos: Nico Williams. Ha az Eb-, illetve vb-győztes szélső bevethető, akkor a bal szélen rendre komoly gondokat okoz az ellenfelek védelmének, gólerős és előkészítésben is jól teljesít. Más kérdés, hogy Valverde alatt nagyon tőle függött a csapat támadójátéka, így például az előző évadban többek között azért szerepelt rosszul a csapat, mert a sokszor sérült Williams hiányában nem tudtak mihez kezdeni az ellenfelek védelmével. 

Edző és játékstílus: a klub merészet húzott azzal, hogy az általában a régióhoz köthető (Ernesto Valverde, Gaizka Garitano), vagy épp argentin (Marcelo Bielsa, Eduardo Berizzo) edzők helyett Edin Terzic személyében (Jupp Heynckes után másodszor) egy németre bízta a csapatot, aki vezetőedzőként eddig csak a Borussia Dortmundot irányította. A 43 éves tréner számára a nyelvi akadályok mellett (már elkezdett spanyolul tanulni) a legfőbb kihívás az, hogy képes-e a játékstílusát a rendelkezésre álló kerethez szabni. A Terzic-féle BVB az évek során a Jürgen Klopp által inspirált, letámadásra épülő futballtól a labdabirtoklást preferáló játékon át a pragmatikus, kontrázásra hangolt harcmodorig sokféle felfogásban játszott már, s a német edző arról is ismert, hogy képes az aktuális ellenfélhez szabni együttese játékát ahelyett, hogy mereven ragaszkodna egy adott filozófiához. Terzic az egyenes kieséses sorozatokban is jól szerepel csapataival, ennek bizonyítéka a 2021-es Német Kupa-siker, illetve a két évvel ezelőtti BL-döntő. Az érem másik oldalán a 2023-as bajnoki hajrát említhetjük meg, amikor az elmúlt idők talán leggyengébb Bayern Münchenjével szemben az utolsó fordulóban bukta el a salátástálat a sárga-fekete alakulat.

Amiben a szurkolók bízhatnak: az Athletic Bilbao kifejezetten erős kezdőcsapattal rendelkezik (kapusposzton ráadásul Unai Simón mögött Álex Padilla minőségi alternatíva, de a Vivian, Laporte védőpáros, illetve a két Williams fivér és Gorka Guruzeta fémjelezte támadótrió is a liga élvonalába tatozik), s mivel ebben az idényben a baszkok nem érdekeltek az európai porondon, kisebb a kockázata a sérüléseknek is, nem beszélve a San Mamés pokoli hangulatáról, ahol a legnagyobb gigászok is meginoghatnak.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: egy-egy kulcsember kiesése komoly gondot okozhat, Nico Williams és Álvaro Djaló között például komoly minőségbeli különbséget fedezhetünk fel, de más posztokon is észrevehető, hogy a válogatott szintű kezdőjátékos mögött a kispadon nincs azonos minőségű alternatíva. Mindemellett az is előfordulhat, hogy a helyi nyelvet tanulni épp hogy elkezdő Edin Terzic nehezen találja meg a hangot spanyol ajkú kerettel, de erre azért nem fogadnánk nagy összegben.

Jóslatunk: a kettős terhelés kiesésével ismét adott a lehetőség egy újabb sikeres idényre. Az erős alapcsapat és az ambíciózus vezetőedző adott, így szinte biztos, hogy odaérnek az európai kupaporondot érő helyekre, s ha a szerencse is melléjük áll, akkor a BL-kvalifikáció sem elképzelhetetlen.

ATLÉTICO MADRID

A klub jelenlegi helyzete: a fővárosi klub Diego Simeone érkezése óta egyszer sem végzett a negyediknél rosszabb helyen, ráadásul kétszer a Real Madrid, Barcelona kettős bajnoki váltógazdaságát is meg tudta törni – más kérdés, hogy a 2021-es bajnoki cím óta a bronzéremnél jobb eredmény nem jött össze a piros-fehéreknek. Az elmúlt négy évben kétszer a dobogóról is lecsúsztak (a Girona, illetve legutóbb a Villarreal furakodott be eléjük), de az vitathatatlan, hogy a liga jelenlegi harmadik számú nagyágyújaként rendre ott vannak a Bajnokok Ligájában, s bármilyen sorozatban ott lehetnek a végjátékban.

Nyári jövés-menés: több húzónév is távozott a transzferidőszakban, így például a klubikon Antoine Griezmann (Orlando), valamint Clément Lenglet (Benfica) és Thiago Almada (River Plate) is máshol kezdi meg az új évadot (nem beszélve Matteo Ruggeriről) – utóbbiért 20 millió eurót fizetett argentin klubja. A „matracosok” eddigi legnagyobb fogásának a mostani piacon a 80 millió euróért szerződtetett Li Kang In, Morten Hjulmand kettős tűnik: a dél-koreai szélső kétszeres BL-győztesként érkezett Párizsból, míg a dán szűrő a Sportingból lógott ki fölfelé. Fontos vétel Alejandro Grimaldo is, a friss világbajnok, kiváló rúgótechnikájú balbekk a Leverkusentől jött 22 millió euróért.

Kiemelkedő játékos: ha sikerül megtartani és az esze is a helyén van, akkor Julián Álvarez idén is kulcsembere lehet az Atléticónak. Az argentin csatár előző idénye felemás volt, a bajnokságban csak nyolc gólt tudott felmutatni, ellenben a Bajnokok Ligájában 15 meccsen 10 találatot jegyzett, s nagy szerepe volt abban, hogy csapata az elődöntőig menetelt.

Edző és játékstílus: hova lettek azok az idők, amikor Diego Simeone a pragmatikus, defenzív, az ellenfél játékát megfojtó futball felkent apostola volt? Az argentin tréner az elmúlt években elmozdult a támadóbb szellemű, labdabirtoklást preferáló harcmodor felé – más kérdés, hogy ha valaki a klub identitásává tesz egy adott stílust, nehéz lesz ezt később kigyomlálni a játékosokból, még akkor is, ha ez az adott edző fejlődésének része. Az Atleti identitáskeresése az előző idény eredményein is rajta hagyta a nyomát, s ezt végül a Villarreal használta ki, megszerezve a bronzérmet a fővárosiak orra elől.

Amiben a szurkolók bízhatnak: a keret minősége vitathatatlan, és Simeone olyan edző, akiért nemcsak a játékosok mennek tűzbe, hanem a szurkolók is imádják. Ha sikerül levetkőzni az elmúlt évadban látott bizonytalanságot, akkor egy jókora adag szerencsével a két óriás levesébe is beleköphet az Atleti.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: a nyári szünet során a Julián Álvarez-féle átigazolási sagától volt hangos a sajtó. A Barcelona által csábított játékos sajtóhírek szerint nagyon szeretne Katalóniába igazolni, de a klub hallani sem akar legnagyobb sztárja elvesztéséről, s mivel 2030-ig élő szerződése van, Álvarez vélhetően maradni fog, már csak azért is, mert a bajnoki címvédőnek figyelnie kell a pénzügyeire. A nagy kérdés tehát az, hogy az argentin képes lesz-e az átigazolási hercehurcát és csalódottságát maga mögött hagyni, amikor az idény elkezdődik, és mindenki tőle (valamint Sörlothtól és a többiektől) várja majd a gólokat.

Jóslatunk: vélhetően nem most fog megszületni Diego Simeone harmadik bajnoki címe az Atlético Madrid edzőjeként, de komoly meglepetés lenne, ha az Atleti lemaradna a legjobb négy hely valamelyikéről. Az előző idényben a Villarreal befurakodott a matracosok elé – szerintünk ez most nem fog megismétlődni, már csak a sorminta miatt sem.

BARCELONA

A klub jelenlegi helyzete: nem is olyan régen még a csődöt emlegették a klub háza táján, de a visszatérő, s azóta újra is választott Joan Laporta klubelnök (noha sokan nem hittek benne) rendet tett a Barcánál, s ez az eredményeken is meglátszott. Noha a Bajnokok Ligájában immár 11 éve nem tudnak felérni a csúcsra, a katalánok zsinórban a harmadik bajnoki elsőségüket célozzák meg. 

Nyári jövés-menés: igazán komoly veszteség egyelőre nem érte a klubot, igaz, Robert Lewandowski góljait pótolni kell, Marcus Rashford személyében pedig egy remek kiegészítő ember távozott. A védelemből Ronald Araújót a Liverpool vette kölcsön, míg Ferran Torres a PSG-be tart (cikkünk megírásakor a transzfert még nem jelentették be). Az egykor többre hivatott Ansu Fati végleg a Monaco játékosa lett, s két kapus is távozott Marc-André ter Stegen és Inaki Pena személyében. Az érkezők közül Anthony Gordon a jobb szélen Raphinhának adhat konkurenciát, míg Karim Adeyemi legfőbb feladata Lamine Yamal tehermentesítése lesz. Könnyen lehet, hogy a közeljövőben Rodri is csatlakozhat a katalánokhoz, de cikkünk elkészültéig a transzfert nem sikerült nyélbe ütni. 

Kiemelkedő játékos: noha sérülései miatt Lamine Yamal tavaszi szezonja nem alakult ideálisan, alapembere volt a nyáron világbajnokságot nyerő spanyol válogatottnak – igaz, nem ő volt a De la Fuente-féle csapat kiemelkedő játékosa sem. Ha a még mindig csak 19 éves jobbszélső feltöltődve tér vissza a pihenőjéről és hamar formába lendül, nehéz lesz megállítani a katalán gyorsvonatot.

Edző és játékstílus: Hansi Flick két évvel ezelőtti kinevezése a bajnoki szereplés szempontjából telitalálatnak bizonyult, a német edző remekül ötvözte a hazájából hozott rohanós, letámadásra épülő stílust a katalán klub kultúrájában gyökerező, labdabirtoklásra építő pozíciós játékkal. Ennek a harcmodornak ugyan megvannak a gyengéi (legyen szó a magasra tolt védelmi vonal átjátszhatóságáról vagy a nagy energiaigényről), a minőségi fölény és a mentális erő (elég az elmúlt két idényben látott fordításokra gondolni) akkor is képesek megteremteni a különbséget, amikor az ellenfél már tudja, hogyan kell játszania a Barca ellen.

Amiben a szurkolók bízhatnak: Lamine Yamal formába lendülése az egész csapatot is magával húzhatja, s a támadópotenciál még úgy is óriási, hogy a keretben jelenleg csak egy klasszikus centert találunk. Mindezt egy bivalyerős középpálya támogatja meg, s ez a védelem hiányosságait is képes palástolni.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: egy-egy kulcsember (pl. Yamal) kidőlése már korábban is okozott hullámvölgyet, de fontos megjegyezni, hogy az előző idény hajráját a 19 éves kiválóság nélkül is jól menedzselte a csapat, és sikeresen megvédte címét. Alapvetően a többfrontos harc az, ami hosszabb távon gondokat okozhat, így kifejezetten fontos lesz a rotáció, főleg akkor, amikor egy negyedik kalapos ellenfél jön szembe a Bajnokok Ligájában.

Jóslatunk: talán nem okozunk meglepetést azzal, ha azt mondjuk, hogy a Barcelona a La Liga új idényének első számú esélyese, már ami a bajnoki címet illeti. A nagy rivális Real Madriddal várhatóan ezúttal is ádáz csata dúl majd az elsőségért, de megnézve a két klubnál uralkodó állapotokat, a címvédő tűnik favoritnak. 

CELTA VIGO

A klub jelenlegi helyzete: a galíciai klub 14 éve megszakítás nélkül az élvonal tagja, s az elmúlt szűk másfél évtizedben voltak hullámhegyek (El-elődöntő 2017-ben) és hullámvölgyek (két 17. hely 2019-ben, illetve 2020-ban) is a klub életében. Az elmúlt két idényben ismét felszálló ágba került a világoskék együttes, s a 2025-ös hetedik hely után idén a hatodik pozícióban zárták a bajnokságot Aspasék, s nem sok választotta el őket a BL-szereplést érő ötödik helytől – mindezt úgy, hogy az El-ben a legjobb nyolc közé meneteltek.

Nyári jövés-menés: a transzferidőszak legnagyobb vesztesége vigói oldalon Óscar Mingueza, aki ingyen távozott a Kl-győztes Crystal Palace-hoz, míg az argentin Franco Cervi visszatért hazájába a Rosario Centralhoz. Érkezők szintjén Aleix Febas és Javi Galán is a rutint képviseli a középpályán, illetve a védelem bal oldalán. A hátsó alakzatba érkezett a Leverkusenből Abdoulaye Faye kölcsönbe, de kölcsönbe jött kapusposzton Altay Bayindir is – a Manchester Unitedben tartalékkapusként szerepet kapó török az előző idényben remek produkcióval előrukkoló Ionut Radunak nyújthat konkurenciát.

Kiemelkedő játékos: a balszélsőként és támadó középpályásként is bevethető Williot Swedberg az ötödik idényére készül a Celtában, s az elmúlt években fokozatosan vált fiatal tehetségből a vigóiak meghatározó játékosává. A 22 éves svéd remekül támadja a területeket, kiváló első érintése van és kifejezetten jól és gyorsan tud dönteni kiélezett helyzetekben. Labda nélküli mozgása miatt Thomas Müllerhez, míg játékintelligenciája és szervezőkészsége miatt Donny van de Beekhez hasonlították. Egy éve a Stuttgart és a PSV Eindhoven is hasztalan próbálta elcsábítani Vigóból, s Swedberg láthatóan remekül érzi magát Claudio Giráldez csapatában.

Edző és játékstílus: amikor a Celta 2024 márciusában ajtót mutatott Rafa Beníteznek, kevesen gondolták, hogy a tartalékcsapat éléről előreléptetett Claudio Giráldez kinevezése ekkora telitalálat lesz – jó eredmények ide vagy oda, a felnőtt futball mégiscsak más kávéház, mondhatta az egyszeri szurkoló. A fiatal, helyi kötődésű szakember viszont mindenkire rácáfolt, s első fél idényében a 13. helyre kormányozta be a kinevezésekor még a kiesés elől menekülő klubot, majd ezt követően a hetedik, illetve a hatodik helyig vezette a Celtát. A 38 éves Giráldez a kiscsapatokra jellemző reaktív futball helyett egy kezdeményező, támadó szellemű felfogást honosított meg csapatánál, amelyet a pozíciós játék, a szűk területen adott pontos passzok jellemeznek. Labdavesztés esetén az azonnali agresszív visszatámadás a Celta legnagyobb fegyvere, míg az előző idényben kapott gólok magas száma azt mutatja, hogy a védelem továbbra is a vigóiak Achilles-sarkának számít.

Amiben a szurkolók bízhatnak: a Celta remekül szerepel ellenséges környezetben, az előző idényben idegenben 31 pontot gyűjtött, csupán hat ponttal elmaradva az éllovas Barcelona, Real Madrid párostól.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: a viszonylag gyenge lábakon álló védelem mellett a hazai formán is javítani kell, az előző évadban ugyanis csupán hat meccset nyertek meg a saját közönségük előtt (a 19-ből), s csupán a sereghajtóként kieső Oviedo gyűjtött náluk kevesebb pontot hazai környezetben. Ha szintet akar lépni a Celta, akkor nem veszíthet ilyen sok pontot a Balaídosban. 

Jóslatunk: ha az előző idényben 14 gólt szerző Borja Iglesias az új idényben is hasonló mennyiségben termeli a gólokat, s Sergio Carreira képes pótolni a távozó Minguezát, akkor a Giráldez-csapat ismét az európai kupaporondért harcolhat. Noha a Celta helyezései emelkedő sormintát mutattak az előző két idényben, a BL-kvalifikáció extrém túlteljesítés lenne a keret erősségéből kiindulva.

DEPORTIVO LA CORUNA

A klub jelenlegi helyzete: a legutóbbi, 2018-as kiesés óta sok mindent megélt a Depor, előbb kis híján csődbement, majd a legfőbb hitelező Abanca (a klubnak is otthont adó A Coruna városában székelő bank) lett az új tulajdonos, megszüntetve az addigi elnöki rendszert. A csapat közben 2020-ban a másodosztályból is kiesett, majd a puszta szerencsének köszönhette, hogy a spanyol alsóbb osztályok átszervezése során nem sorolták még egy szinttel lejjebb. A harmadosztályú pokoljárásnak 2024-ben lett vége, s míg a visszatérés után a 15. lett újoncként a másodosztályban, idén már ezüstérmesként jutott vissza az élvonalba.

Nyári jövés-menés: igazán komoly veszteséget nem könyvelhettek el a transzferidőszakban a galíciaiak, néhány peremember ingyen távozott alsóbb osztályú csapatokhoz, s csupán Luis Chacónért fizetett pénzt a Valladolid. A klub mindeközben igyekezett kevés pénzért okosan igazolni, jött négy fiatal, nagy potenciállal rendelkező játékos (Gijselhart, Asp Jensen, Amatucci, Ede), míg a rutint az élvonalból kieső Mallorca kapusa, Leo Román, a Romától kölcsönvett Angelino, illetve a Marseille-ből érkező veterán csatár, Pierre-Emerick Aubameyang képviseli.

Kiemelkedő játékos: a klub legnagyobb értéke Yeremay Hernández, akit az évek során többször is megpróbáltak megszerezni topligás vagy BL-részvevő klubok, de a kanári-szigeteki szélső kitartott a kék-fehérek mellett, s az előző évadban 22 kanadai pontot termelve vezette élvonalba a Deport. A 170 centiméter magas, jobblábas balszélső remekül cselez, jól egy-az-egyezik, s kreatív játékával bontja meg az ellenfelek védelmét.

Edző és játékstílus: Antonio Hidalgo 2025 nyarán vette át a csapat irányítását, s noha erre kevés dolog utalt (Hidalgo ezt megelőzően a Sevilla harmadosztályú tartalékcsapatát, illetve az Huescát mentette meg a kieséstől), ehhez képest pragmatikus játékfelfogása oda vezetett, hogy 42  meccsen mindössze 44 gólt kapott csapata, ráadásul (a Las Palmasszal holtversenyben) ők jegyezték fel a legkevesebb vereséget az előző idényben, szám szerint kilencet. Ha kompakt, jól szervezett védekezésre és pontrúgásokra épülő játékfelfogás jó helyzetkihasználással párosul az élvonalban is, akkor a szebb napokat is látott Deportivo kellemes meglepetést okozhat.

Amiben a szurkolók bízhatnak: Yeremay Hernández kreativitása mellett Aubameyang gyilkos ösztönére is támaszkodhat a galíciai szurkolótábor, amely várhatóan remek hangulatot teremt majd az impozáns Riazor Stadionban.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: az osztályváltás még egy ilyen patinás csapat számára sem egyszerű feladat, így fontos, hogy a lelkesedés dacára ne szaladjanak bele egy sor vereségbe az idény elején, hiszen ahogyan azt az előző idényben az Oviedo példájából láthattuk, egy rossz széria könnyen negatív spirálba taszíthatja a klubot.

Jóslatunk: az egykoron Super Depor néven is ismert klub papíron a legerősebb keretet tudhatja magáénak a három újonc közül, így megelőlegezzük nekik a bizalmat, s noha az európai porondhoz nem lesz közük, a középmezőnyben végeznek majd.

ELCHE

A klub jelenlegi helyzete: az élvonalba 2025-ben visszatérő Elche újoncként mindenkit meglepett bátor támadófutballjával, s az idény első felét jobbára a tabella felsőházában töltötte. Az idény második felében aztán a lufi kipukkadt, de ezzel együtt a csapat megkapaszkodott az élvonalban – más kérdés, hogy Eder Sarabia vezetőedző ennek dacára a távozás mellett döntött. 

Nyári jövés-menés: az előző évadban berobbanó spanyol-uruguayi centert, Álvaro Rodríguezt 25 millióért happolta el a Bournemouth, Aleix Febast a Celta, míg André Silvát a Porto csábította el. Csatárposztra a hórihorgas Fer Nino érkezett a másodosztályú Burgostól, míg tavasszal a Romától kölcsönvett Buba Sangaré végleg aláírt a klubbal. A védelembe Víctor Chust érkezett a Cádiztól, míg a középpályára az Atlético Madrid tehetségét, Javi Morcillót sikerült szerződtetni. További sikernek mondható, hogy sikerült kölcsönvenni a Brigthontól a csatársor mögött bevethető Facundo Buonanottét. 

Kiemelkedő játékos: David Affengruber két éve csatlakozott a csapathoz, s a modern belső védő archetípusa: bekk létére jól bánik a labdával, nyomás alatt is jól cipeli azt, s a vonalak között is jól passzol. Védekezésben a helyezkedést és a megelőzést preferálja, de a fizikai adottságait sem fél használni a párharcok során.

Edző és játékstílus: a 41 éves Martín Anselminek ez a második európai munkája (korábban a Portót irányította), s a játékstílus tekintetében a klub nem tér el az Eder Sarabia által kijelölt úttól: az új tréner is a labdabirtoklásra épülő, pozíciós játékra esküszik. A 3-4-3-as felállást preferáló Anselmi a korábbi csapatainál látottak alapján nagy hangsúlyt helyez a mélységi elfutások és a félterületek kihasználására,valamint a csatárokra nem csupán befejezőként tekint, hanem bevonja őket a támadásépítésbe is.

Amiben a szurkolók bízhatnak: a csapatnak az edzőváltás ellenére nem kell megtanulnia egy másik taktikai hadrendet, továbbra is három belső védős szerkezetben játszanak majd. Az Elche az előző évadban hazai pályán a liga hatodik legjobbja volt meccsenként 1.84 szerzett ponttal, így ha idén is sikerül erődöt csinálni a Martínez Valero Stadionból, akkor a csapat hívei joggal bízhatnak a bennmaradásban.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: az előző idényben sokakat meglepő csapat számos alapembere távozott a nyáron, így nagy kérdés, hogy a helyükre igazolt játékosok képesek beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. Különösen igaz ez Fer Ninóra, aki André Silva 10 gólját, illetve Álvaro Rodríguez 12 kanadai pontját hivatott pótolni. További gond volt Sarabia alatt az idegenbeli forma, az Elche ugyanis a liga legrosszabb csapata volt idegenben, mindössze egy győzelemmel.

Jóslatunk: az előző idény első felében látott menetelés sokakra jó hatást gyakorolt, s a csapat legjobbjait annak rendje és módja szerint el is happolták a tehetősebb klubok. Ezt meglátásunk szerint csak hellyel-közzel sikerült pótolni, így az Elche végig a kiesés ellen fog harcolni, s a tavalyi feljutás jelentette eufória elmúlásával sokkal nehezebb dolga lesz, mint egy éve ilyenkor. A csapat profiljához illő edző szerződtetése ezzel együtt jó pont, így hiba lenne teljesen leírni a zöld csíkosokat.

ESPANYOL

A klub jelenlegi helyzete: Barcelona kék-fehér csapata 2024-ben, egyéves szünet után tért vissza az élvonalba, miután a rájátszás döntőjében jobbnak bizonyult az Oviedónál. A katalán együttes ezt követően előbb a 14., majd a 11. helyen végzett így fejlődő tendenciát mutatva készülhet zsinórban harmadik első osztályú idényére.

Nyári jövés-menés: a klub játékosok sorát engedte el kölcsönbe, s az érkezők között is a kölcsönbe érkező futballisták dominálnak: a brazil szűrő, Gabriel Moscardo a PSG-től, míg a holland válogatott balbekk, Quindilischy Hartman a Burnleytől érkezett, a belső védő Unai Núnezt pedig a Celta adta kölcsön a „papagájoknak”.

Kiemelkedő játékos: a holland Quindilischy Hartman egy dinamikus, modern balbekk, aki az előző évadban megjárt a Premier League darálóját, s most az Espanyolnál próbál – kölcsönben – maradandót alkotni. A 24 éves játékos erősségei közé tartoznak a felfutások, a passzjáték valamint a sebesség is. Hartman játékát elsősorban a labdát birtokló csapatok tudják a legjobban hasznosítani (ilyen volt az Arne Slot-féle Feyenoord), így jó kérdés, hogyan fog illeszkedni az Espanyol defenzív játékfelfogásához.

Edző és játékstílus: a feljutást abszolváló Manolo González alapvetően a szervezett, defenzív játékra épít, amelyben nincs helye elhamarkodott indításnak és feleslegesen vállalt kockázatnak. Az elmúlt két évadban a klub vezérkara a hosszabb hullámvölgyek és rossz szériák során is kitartott mellette, s ennek meg is lett az eredménye egy-egy bennmaradás formájában.

Amiben a szurkolók bízhatnak: González egy karakán csapatot épített Barcelonában, amely ellen kellemetlen játszani, s a liga nyolcadik legjobb együttese volt idegenben az előző évadban. Ha Marko Dmitrovics továbbra is hozza magabiztos teljesítményét a kapuban, akkor van ok a reményre a katalán főváros kék-fehér felében.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: a gólszerzés nem tartozott az Espanyol erősségei közé, így hiába szívós a védelem, ha a kapu előtt ez nem párosul érdemi teljesítménnyel. 

Jóslatunk: az új idényben sem lesz egyszerű az Espanyol helyzete. Manolo González ugyan a védelmet minden alkalommal megszervezi, a valódi gólszerző hiánya az eredményeken is megérződik majd, s a csapat az utolsó fordulókig érintett lesz a kiesés elleni küzdelemben.

GETAFE

A klub jelenlegi helyzete: a Getafe CF – egyéves másodosztályú kitérő után – kilenc éve jutott vissza a La Ligába, ahol azóta stabil szereplő. José Bordalás irányításával azonnal adaptálódott az első osztályhoz, újoncként rögtön a nyolcadik lett, a második idényében pedig az eddigi legsikeresebb szereplését produkálva az ötödik helyen végzett, ezzel kivívta az Európa-liga-szereplést, ahol aztán egészen a nyolcaddöntőig menetelt. A 2020–2021-es kiírásban azonban csak a 15. helyen zártak, Bordalás elhagyta az együttest, amely mélyebb krízisbe került, ezért 2023 nyarán a klubvezetőség visszahívta a trénert. Irányításával a madridiak elkerülték a kiesést, a májusában véget ért 2025–2026-os idényben pedig ismét nagy sikert értek el, a 7. helyezés Konferencialiga-indulást ért (a gárda augusztus végén a playoffkörben a csoportkörbe jutásért küzdhet), úgy, hogy a spanyol élvonalban a játékosok piaci értékét tekintve a harmadik leggyengébb volt és kevesebb gólt lőtt, mint ahány bajnokit játszott.

Nyári jövés-menés: a legfontosabb egy szerződéshosszabbítás: bár úgy volt, hogy José Bordalás szerződése lejártával távozik a klubtól, végül mégis sikerült megállapodnia a feleknek, így további két évig ő irányítja a Getafét, pedig a Sevilla, az Espanyol és az Osasuna is igényt tartott volna a munkájára. Érzékeny veszteség a kreatív középpályás, Luis Milla távozása, aki hatmillió euróért a Como játékosa lett, továbbá a Getafe mezét az argentin River Platére cserélte a védekező középpályás, Mauro Arambarri (érte hárommilliót kapott a madridi klub). Az angol Aston Villától kölcsönkapott jobbhátvéd, Andrés García, a belga válogatott Orel Mangala és a csapatban kölcsönben már korábban megforduló Ramón Terrats az új Getafe alappillérei lehetnek, és pozitívum, hogy – jelentős pénzösszegért cserébe – a tavaszi kölcsönjáték után végleg az együttesben folytatja Martín Satriano, Zaid Romero és Mario Martín. A klub pedig csütörtökön bejelentette a Mallorcától 500 ezer euróért érkező kolumbiai hátvéd, Johan Mojica átigazolását és a klubhoz két és fél év után az angol Bournemouthtól visszatérő török támadó, Enes Ünal szerződtetését (érte csak akkor kell utólag 1.5 millió eurót fizetni, ha a Getafe bent marad).

Kiemelkedő játékos: Borja Mayoral. A 29 éves, Real Madrid-nevelésű támadónak a 2023–2024-es idénye volt a legjobb, amikor 31 mérkőzésen 17 gólt szerzett a La Ligában, aztán azonban súlyos térdsérülést szenvedett, sőt, az előző idényben is gyötörték különböző nyavalyák, így ekkor mindössze 16 bajnokin játszhatott és négy gólt szerzett egy gólpassz mellett. Még egy év van hátra a szerződéséből, és a Marcának adott nyári interjújában kifejtette, hogy reméli, az előttünk álló kiírásban visszatér korábbi formájához.

Edző és játékstílus: nemcsak Spanyolországban, hanem „messze földön” is híres a José Bordalás-féle játékstílus, amelyet hosszú évek óta alkalmaz – és bármennyire is unszimpatikus sokaknak ez az antifutball, az esetek döntő többségében eredményes. Az által irányított Getafe alapvetően védekező felfogású, nagy taktikai fegyelemmel rendelkezik, s a keménység, illetve az agresszív letámadás mellett az ellenfelek játékának megfojtása, lendületének megtörése a célja; mindezt az is bizonyítja, hogy évek óta a Getafe követi el az egyik legtöbb szabálytalanságot és kapja a legtöbb sárga, illetve piros lapot. A támadójáték pedig igencsak „minimalista”: bár gyors támadásokat vezetnek, az előző idényben a madridiak szerezték a legkevesebb gólt (mindössze 32-t), ennek ellenére hatékony, hiszen sok mérkőzést meg tudtak nyerni egy góllal. Nem várható, hogy változás lesz a következő szezonban mindezekben, és a Bordalás által favorizált 4–4–2-es felállás is maradhat.

Amiben a szurkolók bízhatnak: a taktikai fegyelmezettség és a védekezés erőssége. A madridiak mindössze 38 gólt kaptak az előző bajnokságban (ez éppen egygólos átlag), és ha tartani tudják magukat a Bordalás által meghatározott szilárd taktikai alapelvekhez, akkor nem lesznek problémáik. Emellett a drukkerek abban továbbra is bízhatnak, hogy elöl a csatárok csak találnak mindig egy-két gólt...

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: a kettős terhelés. Nagy kérdés, hogy ha a Getafe sikerrel veszi a Konferencialiga playoffkörét, akkor hogyan fog három fronton is helytállni. A hagyományosan szűk keret miatt az erőforrásokat Bordalásnak nagyon jól kell majd el- és beosztania, hogy mindhárom sorozatban jól szerepeljen.

Jóslatunk: az előző idény 7. helyéhez képest visszaesés várható, de a csapat középmezőnybeli tagságát várhatóan nem fenyegeti veszély, még akkor sem, ha több fronton kell helytállnia. (FÜZESI BÁLINT)

LEVANTE

A klub jelenlegi helyzete: a valenciai klub 2025-ben három év másodosztályú szereplés után jutott vissza az élvonalba, s sokáig úgy tűnt, hogy csak átszállójegyet váltottak a La Ligába. Decemberben aztán a klubvezetés kinevezte a portugál Luís Castrót a kispadra, aki 22  meccsen 32 pontot gyűjtött, s egy remek tavaszi hajrával benntartotta csapatát – dacára annak, hogy kinevezésekor az az utolsó helyen vesztegelt. 

Nyári jövés-menés: a csapat tavaszi feltámadásának egyik főszereplője a vezetőedző mellett Carlos Espí volt, aki 11 góllal zárta bajnokságot – a fiatal csatárt a Real Madrid vitte el 25 millió euróért. Távozott a veterán José Luis Morales, a kölcsönjátékosok (szám szerint négy) visszatértek anyaklubjukhoz, s búcsút mondott több peremember is. A távozó Espí pótlásaként az ifi BL-ben villogó belga tehetség, Yanis Musuayi érkezett hárommillió euróért a Bruges-től, míg a rutinos bekk, Aissza Mandi ingyen érkezett Lille-ből. A tavalyi kölcsönjáték után hasonló formátumban tért vissza Vigóból Hugo Sotelo.

Kiemelkedő játékos: Karl Etta Eyong a csapat második legjobb góllövője volt az előző idényben Carlos Espí mögött, s 34 tétmeccsen 11 kanadai pontot termelt. A kameruni válogatott támadó jól helyezkedik, labda nélkül is kiválóan mozog, s 181 centiméteres magasságához képest meglepően jól fejel. Amennyiben a transzferidőszak hátralevő részében senki nem szerződteti (a klub 30 millió euróért árulja), úgy a 22 éves csatár fontos fegyver lehet Luís Castro arzenáljában.

Edző és játékstílus: a 46 éves szakember rendszerint 4–1–4–1-es felállásban küldi pályára csapatait, s a túléléshez szükséges pragmatizmust proaktív, vertikális támadójátékkal ötvözi. Csapata türelmesen járatja a labdát, de sokkal közvetlenebb módon támadja a labdát a hasonló felfogású együtteseknél. Labda nélkül a Castro-csapat tagjai együtt szenvednek, s masszív, nehezen áttörhető védekezéssel támasztják meg a modern támadójátékot.

Amiben a szurkolók bízhatnak: a kapuban Mathew Ryan rendre biztos pontnak számít, s védéseivel nagy szerepet játszott a Levante bennmaradásában. Bravúrjaira ezúttal is szükség lesz. 

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: noha a már említett Etta Eyong az idény első három hónapjában alaposan berobbant, október vége után mindössze egy gólt szerzett, s volt egy 20 meccses góltalansági szériája is. Ha a kameruni nem talál vissza a legjobb formájához (s nem sikerül Carlos Espí kieső góljait pótolni), akkor komoly gondokkal nézhet szembe a csapat.

Jóslatunk: Luís Castro (aki a Benficával az UEFA Ifjúsági ligát, valamint az U20-as Interkontinentális Kupát is megnyerte) remekül ért a fiatal játékosok felfuttatásához, s neki köszönhetjük az időközben már Madridban futballozó Carlos Espít is. Ebben bízva megkockáztatjuk, hogy a 19 éves Yanis Musuayi beválik a csatársorban, s a Levantének ezúttal nem kell egy látványos tavaszi feltámadás a bennmaradáshoz.

MÁLAGA

A klub jelenlegi helyzete: a dél-spanyolországi klub a Deportivóhoz hasonlóan nyolcéves szünet után tér vissza az élvonalba úgy, hogy két éve még a harmadosztályú rájátszásból jutott fel a második vonalba. Az idén júniusi feljutás stílszerűen újfent a rájátszáson keresztül jött össze (két éve a Tarragona, idén az Almería rovására), s ezzel minden előzetes várakozást felülírtak.

Nyári jövés-menés: a transzferidőszak során eddig hatan távoztak az andalúz csapatból (közülük Luismi visszavonult), s a legnagyobb csapás talán a jelentős élvonalbeli rutinnal rendelkező Darko Brasanac elvesztése. A klub átigazolási lehetőségeit alapjaiban határozta meg a klub gyenge lábakon álló anyagi helyzete, így az érkezők terén  elsősorban kölcsönjátékosokat jegyezhetünk fel (közülük többen is a málagai akadémia neveltjei), míg ketten a saját utánpótlásból kerültek fel, de eddig egyik átigazolás sem képviselt óriási minőségbeli ugrást. Juan Cruz, José Salinas és Fernando Calero ugyan jó iparosok a bajnokság szintjén, de a keret gerincét az a csapat adja, amely kihívta a feljutást.

Kiemelkedő játékos: a Málaga keretéből magasan a középcsatár, Chupe (becsületes nevén Carlos Ruiz Rubio) emelkedik ki. A 21 éves csatár 185 centiméteres magassága ellenére rendkívül agilis, s rendkívül magabiztos befejező a 16-oson belül, emellett kiváló ütemben fut be az ellenfelek védelme mögé. Az előző idényben Chupe 24 góllal a második helyen zárt a másodosztály góllövőlistáján,  s minden sorozatot figyelembe véve 45 meccsen 31 kanadai pontot gyűjtött.

Edző és játékstílus: a 43 éves Juan Funes tavaly novemberében a tartalékcsapat éléről került át a Málaga felnőttcsapatának kispadjára, s elsősorban nem a taktikája, hanem a játékosokkal ápolt kapcsolata miatt tartják kivételes szakembernek. A korábban tanárként dolgozó fiatalabb korábban megjárta az andalúz labdarúgás alsóbb osztályait, s kreativitását a játékosok fejlesztésében is kamatoztatja. Az őt ismerők szerint Funes komoly figyelmet fordít a játékosok holisztikus fejlesztésére, valamint a fiatalok tanulmányi előmenetelére is, míg a meccsek előtt vicces motivációs videókkal tüzeli fel az övéit – a módszer működött, hiszen a Funes-féle Málaga meccsenként két pontot szerezve menetelt a rájátszásba, majd onnan az élvonalba.

Amiben a szurkolók bízhatnak: a csapategység és Funes karizmája mellett Chupe gólérzékenysége jelentheti a Málaga erősségét. Nem szabad lebecsülni a málagai akadémia növendékeit sem; a klub utánpótlása méltán híres a kiemelkedő fiatalok kineveléséről. Ha sikerül kiszolgálni Chupét az élvonalban is, akkor a Málagának nyolc év szünet után is lehet keresnivalója az legmagasabb szinten.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: a legnagyobb erősség egyben hátrány is, hiszen a keret zöme a másodosztályban is együtt játszott, s a nyár folyamán igazán komoly erősítések nem érkeztek. Könnyen lehet, hogy Funes mester minden varázslata kevés lesz, ha a játékosok zöme nem üti meg az élvonal szintjét. 

Jóslatunk: a Málaga papíron messze a leggyengébb kerettel vág neki a bajnokságnak, s a feljutást is a másodosztály hatodik legértékesebb keretével abszolválta. Bár a csapat egységes és az edző is karizmatikus (nem beszélve a La Rosaleda fergeteges hangulatáról), szerintünk mindez kevés lesz az üdvösséghez, s a csapat egy idény után visszacsúszik a második vonalba.

OSASUNA 

A klub jelenlegi helyzete: 2019-ben jutott vissza a La Ligába az Osasuna, amely azóta stabil szereplőnek tekinthető. A klub történelmébe beírta magát Jagoba Arrasate, aki 2018 és 2024 között hat idényen át irányította az együttest, s a szurkolók maradéktalanul elégedettek lehettek a munkásságával. Kiesési gondja akkortájt egyszer sem volt a navarraiaknak, sőt, 2023-ban bejutottak a Király-kupa döntőjébe, ahol azonban a Real Madrid jobbnak bizonyult, viszont az idény végén a csapat a 7. helyen végezve bejutott a Konferencia-liga selejtezőjébe. Arrasate távozása után egy évre Vicente Moreno kapta meg a kormányrudat, s bár hiába szerepelt sikeresen az együttes (a 9. helyen végzett) a 2024–2025-ös kiírásban, a tréner nem hosszabbított szerződést a klubbal. Így tavaly nyáron a Mirandéstől érkező olasz Alessio Lisci vette át a csapatot, amely ballépésnek bizonyult, hiszen hiába szerepelt sokáig a középmezőnyben a gárda, a hajrá tragikusan sikerült, az utolsó öt bajnokit kivétel nélkül elveszítette és az utolsó fordulóban csak az Elche pontszerzése miatt maradt bent (a 17. helyen végezve). A klubvezetők ezután azonnal Lisci menesztése mellett döntöttek (az olasz azóta a görög PAOK trénere lett), helyette pedig Luis Miguel Ramis érkezett. A csapat fő célja, hogy újra stabilizálja a helyét a középmezőnyben.

Nyári jövés-menés: az alapemberek közül ketten távoztak, a friss világbajnok szélső, Victor Munoz, aki 40 millió euróért Szoboszlai Dominik csapattársa lett a Liverpoolnál (igaz, a pamplonaiak csak az összeg felét kapják meg, a másik fele a játékos korábbi klubját, a Real Madridot illeti), illetve a balhátvéd Javi Galán, aki fél év után a Celta Vigo játékosa lett. További két védő, Juan Cruz és Iker Benito is elhagyta a klubot, viszont érkezők is vannak. A másodosztályú Sporting Gijon színeiben az előző idényben 16 gólt szerző szélsőért, Jonathan Dubasinért 4+1 millió eurót fizettek, a védelembe pedig ketten jöttek, a Getafét elhagyó Diego Rico és a svéd Göteborgtól hárommillióért érkező ghánai Rockson Yeboah. 

Kiemelkedő játékos: Ante Budimir. Bár az elnyűhetetlen center már 35 éves, megbízhatóan termel és a szurkolók továbbra is bízhatnak a góljaiban. A horvát csatár 2021 nyarán az akkor (is) kieső Mallorcától nyolcmillió euróért érkezett és azóta szinte minden létező rekordot megdöntött már klubon belül a találatok számát tekintve – az előző három idényben összesen 55 gólt szerzett a La Ligában (17, 21 és 17 eloszlásban). Különösen fejjel veszélyes, találatai jelentős százalékát szerzi így, viszont ritkán lő gólt a tizenhatoson kívülről. Szerződése jövő nyárig érvényes, a klub már most hosszabbítana vele; a játékos azonban még nem döntött a folytatásról.

Edző és játékstílus: az 56 éves spanyol tréner, Luis Miguel Ramis idén nyáron a másodosztályú Burgost hagyta el a pamplonaiak kedvéért és ez az első élvonalbeli szerepvállalása edzői karrierje során. Mivel középhátvéd volt, nagy hangsúlyt fektet csapatainál a stabil védekezésre (nem véletlen, hogy a Burgos az előző idényben 42 bajnokin mindössze 33 (!) gólt kapott), illetve a szervezettségre és a gyors ellentámadásokra. Az Osasunát egyébként is hagyományosan jellemzi az ellenfelek letámadása, emellett fő fegyverük még az erőteljes szélsőjáték; átlagban az egyik legtöbb beadás mérkőzésenként évek óta a pamplonaiaktól érkezik. 

Amiben a szurkolók bízhatnak: az El Sadar, mint erődítmény. Az Osasuna hagyományosan saját közönsége előtt, a szurkolók támogatásától vezérelve szerepel jól, nem egyszer a sztárcsapatokat is „elkapja”. Továbbá Budimir góljaihoz kellenek a remek beadások, amelyek Munoz távozása ellenére biztosítva lesznek, hiszen Rubén García, Kike Barja és Raúl Moro mellett Dubasin is a szélsőjátékban jó.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: az első számú jobbhátvéd, Valentin Rosier hosszabb időre kidőlt a sorból sérülés miatt, s mivel jelenleg nincs helyettese, azon a poszton gondjai adódhatnak a csapatnak (persze még igazolhat a klub). Emellett a kulcsjátékosok többsége már harminc éven felül van, s ha beüt egy nem várt sérüléshullám, akkor a pótlásukat nehéz megoldani. 

Jóslatunk: az Osasuna várhatóan visszatér a stabil középmezőnybe. Ha Budimir továbbra is megbízhatóan szállítja a góljait, továbbá vezetőedzője filozófiája miatt az eddigieknél kevesebb gólt fog kapni, nem lesznek kiesési gondjai. (FÜZESI BÁLINT)

RACING SANTANDER 

A klub jelenlegi helyzete: a Racing Santander nem kevesebb mint 14 év után tér vissza La Ligába és ezen időszak alatt élte át története legsötétebb szakmai és anyagi válságát. A kantábriaiak a 2012-es kiesésük után a következő idényben egyből kiestek a másodosztályból is, s bár a harmadik ligából egyből visszajutottak, ismét csak egy szezon jutott nekik az akkori Segunda Divisiónban. 2015-től kezdve aztán négy évet (!) töltöttek el a harmadik ligában, a visszajutás csak a 2019–2020-as kiírásban sikerült – fájdalom, akkor is csak egy évre... A másodosztály stabil tagjainak 2022 óta mondhatják magukat, a klub és a csapat fejlődési pályája akkor indult el. A szisztematikus építkezés eredményeként már a 2024–2025-ös kiírásban is jó esélyük volt a feljutásra a másodosztályból (akkor azonban a rájátszásban elvéreztek a Mirandés ellen), idén nyáron viszont bajnokként váltottak osztályt.

Nyári jövés-menés: a legnagyobb név az érkezők sorában a 35 esztendős Sergio Canalesé, aki több mint tíz év után tér vissza a Santanderhez; a rutinos középpályás tavaly nyáron a Betistől igazolt Mexikóba, a Monterreyhez, ahol a jelek szerint nem jöttek be a számításai. A klub kapusposztra az Athletic Bilbaótól ötmillió euróért megszerezte Julen Agirrezabalát, míg a nagyszakállú támadó, Asier Villalibre egymillióért végleg a kantábriaiak játékosa lett. A Juventustól szintúgy egymillióért érkező Facundo González és az ingyen szerződtetett Pedro Felipe a védelmet erősítheti, a 21 éves kölcsönbe érkező marokkói Yassir Zabiri a támadósorban nyújthat segítséget. A távozók közül csak a szlovák Slovan Bratislavához távozó szélső, Suleiman Camara volt többé-kevésbé stabil játékosnak tekinthető.

Kiemelkedő játékos: Andrés Martin. A 27 éves szélső támadó az aranyérmet nyerő csapatban 23 találattal gólkirály lett, emellett kiosztott kilenc gólpasszt is. Martin 2023 nyarán a Rayo Vallecanótól érkezett, először kölcsönbe, majd egy évvel később kétmillió euróért végleg; a klub zehát remek vásárt csinált vele. Bár a támadónak triplája az előző idényben nem volt a La Liga 2-ben, ötször is duplázott, s a klubnál mindenki bízik benne, hogy ezt a formáját az élvonalban is tudja tartani.

Edző és játékstílus: 2022 decemberében nevezték ki José Alberto Lópezt vezetőedzőnek, s azóta gyakorlatilag állandó a fejlődés, az együttes a 42 éves tréner irányításával évről évre lépegetett előre. A 4–2–3–1-es felállás állandónak tekinthető; ez támadásban három támadó szerepeltetését jelenti, a szélsőjáték erőteljessége sok gólt eredményezett. A La Liga 2-ben a csapat játékát – például az NB I-es a Pakséhoz hasonlóan – a „több gólt szerezni, mint kapni” elv jellemezte, nem véletlen, hogy a Racing szerezte a legtöbb gólt (mégpedig 91-et!), amely bőven kettő feletti meccsenkénti átlag. 

Amiben a szurkolók bízhatnak: szinte teljesen egyben maradt a másodosztályt megnyerő keret, kulcsember nem távozott és minden csapatrészbe sikerült minőségi játékost szerződtetni. 

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: a védelem helyzete. A La Ligában, főleg a kiesés ellen küzdő csapatoknál kulcskérdés a védekezés, amely a második ligában sem volt a gárda erőssége, ebben a szegmensben tehát feltétlenül javulniuk kell; kérdés, hogy az oda érkező külföldiek hogyan és milyen gyorsan tudnak adaptálódni a spanyol bajnoksághoz.

Jóslatunk: az biztos, hogy nem lesz könnyű dolga a Santandernek, de ha a másodosztályban mutatott lendületes és „játszós” futballt sikerül átmenteni, továbbá Canales igazi vezérré válik, akkor sikerülhet a bennmaradás. (FÜZESI BÁLINT)

RAYO VALLECANO 

A klub jelenlegi helyzete: a spanyol főváros munkásnegyedében székelő csapat zsinórban a hatodik élvonalbeli idényét kezdi el, s az elmúlt két idényben rendre a nyolcadik helyen végzett, s májusban a Konferencialiga döntőjében is pályára lépett – a trófeát végül az angol Crystal Palace vihette haza. Az idény végén a csapat új sikerkorszakát elhozó Inigo Pérez távozott a kispadról, a helyét Benat San José vette át.

Nyári jövés-menés: a Rayo Kl-döntős sikercsapatából többen is távoztak, így például a tartalékkapus Morro, a védelemben bevethető Mumin és Espino is ingyen távozott, míg Óscar Trejo 38 évesen visszavonult. A klub számára nagy sikert jelent Pep Chavarría eladása, akiért 19 millió eurót csengetett ki a Chelsea. Az érkezők között eddig három belső védőt és egy szélsőt  jegyezhetünk fel: Nobel Mendy a Betistől (de őt tovább is adták a Hull Citynek 23.4 millió euróért), míg Jozhua Vertrouwd a másodosztályú Castellóntól érkezett, Marash Kumbullát pedig a Roma adta kölcsön a vallecasiaknak. Friss igazolás a grúz Giorgi Csitaisvili, akit ingyen szereztek meg a Dinamo Kijevtől.

Kiemelkedő játékos: a csapat egyik legizgalmasabb játékosa Andrei Ratiu, akit a liga egyik leggyorsabb játékosaként tartanak számon. A román válogatott jobbhátvéd szédületes tempóval robog végig a pályán, jól cselez és bátran vállalja a párharcokat. Különösen az átmenetekben és a magas intenzitásra épülő játékban érzi otthon magát.

Edző és játékstílus: a vallecasi klub egy játékfelfogásában elődjéhez, Inigo Pérezhez hasonló szemléletű trénert ültetett le a kispadra Benat San José személyében. Marad így a 4–2–3–1-es hadrend, az intenzív játék és a proaktív, vertikális támadásépítés. Maga San José hazájában csak a másodosztályú Eibart irányította a felnőttek között, ellenben külföldön sikerei is akadtak: Bolíviában a Bolívarral, míg Chilében az Universidad Católicával nyert bajnoki címet.

Amiben a szurkolók bízhatnak: a keretben óriási változás nem történt, míg a vezetőség azt a hibát nem követte el, hogy a távozó edző helyére egy markánsan más felfogást képviselő trénert ültetett (nem úgy, mint amikor Andoni Iraola helyét Francisco vette át néhány éve). A csapat magja így együtt maradt, s drasztikus változásokra sem kell számítani a játékstílus terén.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: a Rayo meccseinek otthont adó Vallecas Stadion olyannyira lerobbant, hogy az önkormányzat határozatlan időre felfüggesztette a klub használati engedélyét, hogy elkezdődhessen a stadion felújítása. A Rayo így várhatóan a Leganés otthonául szolgáló Butarque Stadionba lesz kénytelen átköltözni, s ez negatív hatással lehet a csapat hazai eredményeire.

Jóslatunk: az Inigo Pérezzel a kispadon látott sikereket várhatóan nem ismétli meg a Rayo, de a keret még így is túl erős ahhoz, hogy kiesési gondjai legyenek. Miután az európai szereplés okozta kettős terheléssel sem kell számolni, a vallecasiak szerintünk a középmezőnyben végeznek majd, valahol a 9–13. hely környékén.

REAL BETIS

A klub jelenlegi helyzete: a sevillai klub Manuel Pellegrini 2020-as kinevezése után stabil felsőházi csapattá nőtte ki magát, amely rendszeresen ott van az Európai kupaporondon is. A zöld-fehérek 2025-ben Konferencialiga-döntőt játszottak, míg idén az ötödik helyezéssel a Bajnokok Ligájába is bejutottak, s ez a chilei tréner munkájának a csúcsát jelentette a csapat élén.

Nyári jövés-menés: az andalúz együttes több rutinos játékosától is búcsút vett, így többek között a Ricardo Rodríguez, Cédric Bakambu, Chimy Ávila, Pau López kvartettet sem látjuk már zöld-fehérben. Sergi Altimiráért a Sporting CP közel 20 millió eurót fizetett, míg Nobel Mendy játékjogáért 3.5 milliót adott a Rayo Vallecano. Érkezők terén cikkünk megírásáig három új arcot könyvelhettünk el. Az uruguayi szűrő, Facundo Bernal a Fluminensétől, míg a balbekk Fran García a Real Madridtól érkezett, miközben a tartalékkapus Diego Condét a Villarrealtól vette kölcsön a klub.

Kiemelkedő játékos: a marokkói válogatott Abde Ezzalzuli játékjogát három éve vette meg a klub a Barcelonától, a technikás balszélső pedig azóta alapembere csapatának. A 24 éves labdarúgó kivételes formában játszotta végig az előző évadot, s 43 tétmeccsen 28 kanadai pontot termelt. 

Edző és játékstílus: a 72 esztendős Pellegrini a mezőny legidősebb trénere, s Diego Simeone után ő ül leghosszabb ideje ugyanazon klub kispadján. A rendkívüli rutinnal felvértezett chilei edző csapata a labdabirtoklást és a gördülékeny támadásépítést részesíti előnyben, míg a támadóharmadban a játékosok kreativitása és összjátéka dönt. Pellegrini atipikus edző a mai modern futballban: a mindenre kiterjedő, mindent kontrolláló taktikai rendszerek helyett szabad kezet ad kreatív támadóinak.

Amiben a szurkolók bízhatnak: ha valami jellemző volt a Betisre az évek során az a konzisztencia és a látványos támadófutball. A sevillai zöld-fehérek meccsein általában közönségszórakoztató csatákat láthatunk, míg maga a csapat idényről idényre 60 (plusz-mínusz három pont) pontot gyűjtött az elmúlt években, s ezzel rendre kvalifikálta magát

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: ha valamint fel lehet róni a Betisnek, az talán a védelem viszonylagos gyengesége. Az andalúz gárda sok gólt rúg, de sokat is kap, s ez néhanapján fájdalmasan kijön – ilyen volt például a 2025-ös Kl-döntő, ahol a Pellegrini-csapat 1–0-s előnyről kapott négy gólt, de máskor is volt már példa arra, hogy egy nagyágyú szórja meg az andalúzokat. 

Jóslatunk: 60 pont, sok rúgott gól, pozitív gólkülönbség, 5–7. hely. Az elmúlt években ezt az eredményt megbízhatóan szállítják – miért most lenne ez másképp?!

REAL MADRID

A klub jelenlegi helyzete: a rekordbajnok zsinórban a második trófea nélküli idényét zárta idén tavasszal, így a kritikák kereszttüzében előrehozott választást tartó (és azt meg is nyerő) Florentino Pérez klubelnök úgy döntött, hogy visszanyúl a közel másfél évtizeddel ezelőtti sikerekhez, s José Mourinhót ültette le a kispadra abban a reményben, hogy a portugál edző vezetésével a csapat visszaül a spanyol futball trónjára. 

Nyári jövés-menés: a fővárosi klub ingyen engedte el a Dani Ceballos, Dani Carvajal, David Alaba triumvirátust, míg Franco Mastantuono a Fiorentinához került kölcsönbe. Számos saját nevelésű játékosán is túladott a Real, közülük a legtöbb pénzt Gonzalo Garcíáért kapta – egészen pontosan 40 millió eurót a Fulhamtől. A nyári transzferidőszak legnagyobb madridi vétele a jobbszélső Yan Diomande lett, aki 125 millió euróért érkezett az RB Leipzigtől, míg a balbekk Marc Cucurelláért 55 milliót csengetett ki a klub a Chelsea-nek. Olcsó, de jó fogásnak tűnik Denzel Dumfries és Carlos Espí, míg az Ibrahima Konaté, Bernardo Silva kettőst ingyen szerezték meg.

Kiemelkedő játékos: ha volt valamilyen pozitívum az előző idényben a madridi drukkerek számára, az Kylian Mbappé. A francia klasszis 25 góllal elnyerte a bajnokság gólkirályának járó Pichichi-díjat (31 meccsen 30 kanadai pontot termelt a La Ligában), míg minden sorozatot figyelembe véve 44 meccsen 49 kanadai pontot (ebből 42 gól, 7 gólpassz) szorgoskodott össze. Brutális mutatók, függetlenül attól, hogy a csapatnak a trófeák terén semmi nem jött össze.

Edző és játékstílus: ha azt mondjuk, hogy José Mourinho és Real Madrid, akkor sokak előtt felsejlik a 2010–2013 közötti királyi gárda, amely az egész kontinens legjobban kontrázó csapata volt, s 2012-ben 100 pontot szerezve lett bajnok, megtörve a Guardiola-féle Barcelona hegemóniáját. Azóta eltelt több mint tíz év, Mourinho pedig legutóbb 2015-ben nyert bajnoki címet, még a Chelsea élén. A szakmai konszenzus szerint a portugál tréner és játékfilozófiája fölött eljárt az idő, s ugyan egy-egy trófeát még megnyert itt-ott (az MU-val Európa-ligát, a Romával Konferencialigát), végül – a Benfica kivételével – minden klubjától vaskos végkielégítéssel küldték el, legyen szó a Tottenhamről vagy a Fenerbahcéról. Egy efféle, jobbára lejtmenetben töltött tíz év után mindenkit meglepett a Real Madrid döntése, de láttunk már ilyet: 2021-ben Carlo Ancelottit az Everton kispadjáról hívta vissza a klub, s két BL-cím, illetve bajnoki arany lett az eredménye. Arra tehát nem vennénk mérget, hogy José Mourinho ismét régi fényében fog tündökölni, de ha van olyan klub, ahol ez megtörténhet, akkor az a Real Madrid.

Amiben a szurkolók bízhatnak: a királyi gárda továbbra is bivalyerős csatársorral várja ellenfeleit, ráadásul most már egy olyan ember nyargalhat a jobb szélen Diomande személyében, akinek tényleg ez a posztja, s nem csak oda lett vezényelve. Mourinho konfrontatív stílusa csökkentheti a játékosokra nehezedő nyomást azzal, hogy saját maga kezd keresztes háborúba a sajtóval és a játékvezetőkkel. A védelem alapos vérfrissítésen esett át, míg a kapuban továbbra is a világ egyik legjobbja áll Thibaut Courtois személyében.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: talán nem túlzás azt mondani, hogy a Real Madrid öltözője egy időzített bombaként funkcionál, s az aktuális edzőnek az az (egyik) feladata, hogy egyensúlyban tartsa a játékosok egóit, nem beszélve Pérez elnök elvárásairól. Az előző két évad egyik tanulsága az volt, hogy Kylian Mbappé és Vinícius Júnior egyszerre a pályán inkább hátrány, mint előny – de a klubelnök nem adott túl a problémás brazilon, hanem új szerződést, és csillagászati gázsit adott neki. Hogy ez jó döntés volt-e, az a következő években derül ki.

Jóslatunk: Florentino Péreznek megvolt a lehetősége, hogy megoldja a szurkolói népharaghoz vezető konfliktusokat a klubon belül (ilyen például Vinícius és Mbappé „két dudás egy csárdában” típusú helyzete), ám a 79 éves klubvezér ehelyett a kispadra ültette Mourinhót, hátha gatyába rázza a Xabi Alonsót megbuktató társaságot, miközben kitartott a sajátos, megalomán kerettervezés mellett, s nem tömte be a középpályán két éve tátongó, Toni Kroos formájú lyukat sem. S hogy elég lesz-e a Special One második eljövetele a bajnoki elsőséghez? Szerintünk nem, de a Real Madrid a végsőkig ott lesz a Barcelona nyomában, s Mourinhónak hála mozgalmas el Clásicóknak nézhetünk elébe, eredménytől függetlenül. 

REAL SOCIEDAD

A klub jelenlegi helyzete: Imanol Alguacil távozásával egy korszak ért véget San Sebastiánban, s ugyan adta magát az utánpótlásból felhozott Sergio Francisco kinevezése, a 47 éves trénerből nem lett Claudio Giráldez. A baszk együttes ugyanis pocsékul kezdett az előző idényben, s a kiesőzónából még kikecmergett, a decemberi hullámvölgy Francisco menesztését hozta maga után. Utódja az amerikai Pellegrino Matarazzo lett, aki (dacára egy nyolcmeccses nyeretlenségi szériának az idény legvégén) a 10. helyre hozta be a kék-fehéreket, s mindezt megfejelte a Király-kupa megnyerésével.

Nyári jövés-menés: a mezőny többi tagjához képest a kék-fehér klub nem volt valami aktív (eddig) a transzferpiacon. A Király-kupa-győztes csapatból Brais Méndezért a Columbus Crew fizetett hatmillió eurót, míg a két belső védő, Aritz Elustondo és Carlos Fernández egyaránt ingyen távozott – előbbi a görög PAOK-hoz, utóbbi Oviedóba igazolt.

Kiemelkedő játékos: Mikel Oyarzabal felfelé lógott ki a csapatból az előző évadban, s 40 tétmeccsen 22 kanadai pontot termelt, majd mindezt megfejelte egy jól sikerült vb-vel is, ahol öt góllal volt húzóembere a végső győzelemig menetelő gárdának.

Edző és játékstílus: a 48 éves Matarazzo elődeihez képest egy pragmatikusabb játékfelfogást honosított meg a csapatnál, magas letámadással, gyors átmenetekkel és agresszívabb hozzáállással. Az amerikai-olasz tréner kirángatta a csapatot a gödörből, s ugyan a bajnokságban a középmezőnyben végeztek, a Király-kupa megnyerése így is biztosította számukra az európai kupaszereplést.

Amiben a szurkolók bízhatnak: Matarazzóval a kispadon a Real Sociedad sok gólt szerzett, de sokat is kapott – egy biztos, hogy a drukkerek nem fognak unatkozni a baszk csapat mérkőzésein. Pozitívum még, hogy az edző szereti az ellenfelekre szabni csapata harcmodorát, így nem kell majd azt nézni, hogy a kék-fehérek eredménytelenül próbálják megvalósítani ugyanazt a felfogást újra és újra.  

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: a csapat védelme a tavalyi edzőváltás után sem lett sokkal jobb (Matarazzóval a kispadon 26 meccsen 48 gólt kaptak), így ha a támadósor nem fog ki jó napot, akkor komoly gondok is kialakulhatnak.

Jóslatunk: az előző évad első felében látott vesszőfutás szerintünk elmarad, de vélhetően nem most fog visszatérni a BL-be a San Sebastián-i együttes. Ezzel együtt a keret erős, így meglepődnénk, ha nem érnének oda az egyik európai kupainduló hely valamelyikére. 

SEVILLA 

A klub jelenlegi helyzete: továbbra sem rózsás a Sevilla helyzete. A csapat az elmúlt húsz évben hétszer diadalmaskodott az UEFA-kupában és utódjában, az Európa-ligában, legutóbb 2023-ban, ami nem is volt olyan régen. A klub helyzete azóta azonban gyökeresen megváltozott, súlyos anyagi válságba kerültek a sevillaiak, akik az előző idényben a legkisebb bérkerettel rendelkeztek a La Ligában. Sokáig a bennmaradás sem volt biztos, de végül ezt a tavaszi szezonban érkező Luis García Plazával sikerült kiharcolni (a 13. helyen végzett a gárda). Május közepén aztán arról szóltak a hírek, hogy a csapat korábbi játékosa, Sergio Ramos a Five Eleven Capital befektetési csoport élén mintegy 450 millió euróért megvenné az adósságban fuldokló klub többségi részvénycsomagját, azonban a hónap végén Ramosék új ajánlatot mutattak be, jóval kisebb vételárral, és inkább a tőkeemelésre fókuszáltak volna. Ezt nem fogadta el a klub és egyoldalúan lezárta a tárgyalásokat. Nyáron így csak az lehetett a célja, hogy megteremtse a következő idény szereplésének feltételeit és a játékoskeretet úgy alakítsa át, hogy minden kritériumnak (szakmai, anyagi) megfeleljen.

Nyári jövés-menés: az eladások játszották a fő szerepet, hiszen a klubnak komoly bevételekre van szüksége. A csapat egyik legjobbja, Akor Adams 16 millió euróért az olasz élvonal újoncához, a Veneziához szerződött, míg a saját nevelésű Juanlu Sánchez az angol Bournemouthhoz igazolt 11 millió euró ellenében. Djibril Sow négymillió euróért a Genoa játékosa lett, továbbá ingyen távozott a rutint jelentő magból a VB-n nagyot hibázó norvég kapus, Örjan Nyland, a védő Tanguy Nianzou és Nemanja Gudelj, a középpályás Joan Jordán, az egyaránt támadó Adnan Januzaj, Neil Maupay és Alexis Sánchez, illetve a visszavonuló hátvéd, César Azpilicueta. A szexuális erőszak miatt elítélt Rafa Mir Görögországba, az Arisz Szalonikihez „menekült”. Kapusposztra érkezett a Real Madridtól a tehetséges Fran González egymillió euróért, továbbá a középpályás Jon Guridi az Alavéstől, a védő Juan Iglesias a Getafétól, a szintúgy hátvéd Arouna Sangante a Le Havre-tól és a balbekk Julio Díaz az Atletico Madridtól szintúgy egymillióért. Ezen a héten aztán befutott a svéd IK Sirius színeiben az előző idényben 20 gólt szerző, 6.5 millióért megvett skót csatár, Robbie Ure. 

Kiemelkedő játékos: Odiszeasz Vlahodimosz. A 32 éves görög kapus tavaly nyáron az angol Newcastle Unitedtől érkezett kölcsönbe a sevillaiakhoz, akik nyáron újabb egy évre kölcsön tudták venni őt. Luis García továbbra is első számú kapusként, sőt, kulcsemberként számol vele, mert bár az előző idényben 33 bajnokin 52 gólt kapott, ötször lehúzta a rolót és számos nagy védése pontot, pontokat ért az együttesnek.  

Edző és játékstílus: a klubnál maradó Luis García Plaza edzői pályafutása során több mint 200 La Liga-mérkőzésen ült a kispadon, volt korábban a Mallorca, az Alavés, a Levante és a Getafe edzője is. Az 53 éves tréner krízishelyzetek megoldásában kiváló, több együttest is megmentett már a kieséstől, azonban az új idény nagy kérdése lesz, hogy ha teljes idényt kap a kispadon, hogyan teljesít a Sevilla. A tréner eddig az andalúzoknál a 4–2–3–1-es felállást alkalmazta és ebben nem várható változás, mivel alapvetően a szervezett védekezésre építi a taktikát. Nem a labdabiroklás a csapat fő erénye, a területeket előszeretettel engedik át az ellenfeleknek, támadásban ezért a gyors kontratámadások jelenthetik most is a fő fegyvert.

Amiben a szurkolók bízhatnak: nem sok ilyen tényező van; az egyik Luis García edzői tapasztalata és rutinja. Emellett a tavaszi szezon végére láthatóan kialakult egy egység a csapatban, ez komoly tényező volt a bennmaradás kiharcolásában, és ha továbbra is mindenki egyfelé húz, bizakodhatnak a drukkerek.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: a klub évek óta tartó rendezetlen gazdasági helyzete továbbra sem oldódott meg. Emellett egyelőre a távozókat sem sikerült megfelelően pótolni, a keret létszámhiánnyal is küzd és kevés a kreatív játékos. Kérdés, hogy tud-e még a klubvezetőség pénzt fordítani átigazolásokra a hátralévő két hétben.

Jóslatunk: várhatóan a kiesés ellen fog harcolni a Sevilla, Luis Garcíának újabb „bűvésztrükköt” kell bevetnie annak érdekében, hogy a csapat megmeneküljön, ami nagyon nehéz feladatnak látszik. (FÜZESI BÁLINT)

VALENCIA

A klub jelenlegi helyzete: a patinás, hatszoros bajnok klub egykoron Spanyolország harmadik számú csapata volt (mint az Atlético Madrid napjainkban), de a 2010-es években hanyatlásnak indult, az elmúlt években pedig több ízben is veszélyesen közel került a kieséshez, s a 2024–25-ös évadban a jelenleg is dirigáló Carlos Corberán kinevezése mentette meg a szebb napokat látott csapatot a másodosztálytól. Az előző idényt is pocsékul kezdte a Valencia, de Corberán képes volt menet közben javítani csapata játékán, így a 9. helyen fejezték be az évadot. 

Nyári jövés-menés: nagy játékosmozgás volt nyáron a tengerparti városban: az Eray Cömert, Baptiste Santamaria, Thierry Correia hármas ingyen távozott, Renzo Saraviának lejárt a szerződése, míg Cenk Özkacart a Trabzonspor szerződtette kevesebb mint kétmillió euróért. Kölcsönben távozott két saját nevelésű fiatal is Lucas Núnez és Mario Domínguez személyében. Az eddigi érkezők közül csupán a 19 éves japán szélsőért, Szato Rjunoszukéért fizetett pénzt a klub, a Justin de Haas, Aliou Dieng kettős ingyen csatlakozott a „denevérekhez”.

Kiemelkedő játékos: a 23 éves Javi Guerra egy atletikus, de egyben technikás box-to-box középpályás, aki kiválóan olvassa a játékot, nemcsak megszerzi a labdákat, hanem jól cipeli is azokat, s kifejezetten jól lő távolról. A spanyol válogatottban is bemutatkozó játékos a már említett szerep mellett mélységi irányítóként, míg átmenetekben karmesterként is megállja a helyét.

Edző és játékstílus: a 43 éves Corberán játékfelfogása a Marcelo Bielsa-féle intenzív, pozíciós játékot ötvözi a mai modern labdarúgásra jellemző kontrollal és pragmatizmussal. Labdával a türelmes építkezés jellemzi, de a csapat képes váratlanul nagyobb sebességi fokozatra kapcsolni, ha az ellenfél kilép letámadni a labdás játékost. Labda nélkül egy masszív, nehezen átjátszható 4–4–2-t preferál, ahol a középpályások rengeteget dolgoznak az ellenfél támadásainak szűrésében.

Amiben a szurkolók bízhatnak: a Valencia nem most éli legszebb időszakát, de a saját utánpótlásában rendre felbukkannak tehetséges játékosok (ilyen például a már emlegetett Javi Guerra is), Carlos Corberán személyében pedig nem csak egy helybeli irányítja a csapatot, hanem egy olyan szakember, aki valóban képes kihozni a maximumot a rendelkezésre álló keretből.

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: az elmúlt években a csapat (az aktuális edzőtől függetlenül) hajlamos volt egy adott ponton negatív spirálba kerülni, amely aztán heteken, vagy akár hónapokon át tartó vesszőfutásba torkollott. Ugyan a gödörből eddig minden alkalommal sikerült kikecmeregni (edzőváltással, vagy például az előző idényben anélkül), de joggal aggódhatnak a drukkerek, hogy egyszer ez a szerencsés sorozat is megszakad.

Jóslatunk: a Valencia viszontagságos évei nem most fognak véget érni (pontosabban addig nem, amíg Peter Lim a klub tulajdonosa), de a keret és az edző túl jó ahhoz, hogy kiessen. Vélhetően a 10–15. hely környékén találjuk majd őket május végén, de az sem lenne teljesen meglepő, ha Corberán a nyolcadik vagy kilencedik helyre vezetné őket második teljes idényében.

VILLARREAL

A klub jelenlegi helyzete: amióta a „sárga tengeralattjáró” 2013-ban visszajutott az élvonalba, stabil felsőházi csapattá vált (csak az 2018–2019-es idényben végzett a tabella alsó felében), s rendszeresen megmérette magát az európai kupaporondon is (sőt, 2021-ben az El-t is megnyerte a csapat Unai Emery vezetésével). A Villarrealt 2023 novemberétől az előző idény végéig Marcelino irányította, s az előző idényben kisebb meglepetésre – az Atlético Madridot is megelőzve – a harmadik helyen végzett, így ott lesz ősszel a Bajnokok Ligája főtábláján is.

Nyári jövés-menés: a transzferidőszakban számos futballista távozott a klubtól, a legtöbben kölcsönbe mentek, míg Ramón Terrats és Álex Forés pénzért cserébe igazolt a Getaféhez, illetve a Burgoshoz. Az érkezők terén az utánpótlásból felkerülő játékosok mellett Gulácsi Péter az egyetlen nyári szerzemény – egyelőre. Az évszázad legmagasabban jegyzett kapusáért másfél millió eurót fizetett a klub, s ez Arnau Tenas és Diego Conde távozásának tükrében indokolt is volt. Azt jelenleg még nehéz megítélni, hogy a 36 éves magyar, vagy Luiz Júnior lesz Inigo Pérez első számú választása a gólvonalon.

Kiemelkedő játékos: a bronzéremmel végződő parádés idény egyik főszereplője Georges Mikautadze volt. A 25 esztendős grúz válogatott támadó mozgékonysága és kombinatív játéka hatásos fegyver volt Marcelino kezében, s 44 tétmeccsen 22 kanadai pontot termelt.

Edző és játékstílus: Inigo Pérez a liga legígéretesebb edzője volt az előző két évben, így nem meglepő, hogy a Villarreal az első adandó alkalommal elhappolta a navarrai trénert a Rayo Vallecanótól. Más kérdés, hogy a 38 éves szakember játékfelfogása nagyban eltér az előd Marcelino filozófiájától: míg Marcelino Villarrealja egy kompakt 4–4–2-ben igyekezett leszűkíteni a területeket az ellenfél előtt és labdaszerzés után a kapuig nyargalni, addig Inigo Pérez Rayója (követve a tréner mentorai, Marcelo Bielsa és Andoni Iraola útmutatását) a magas, intenzív letámadásban, a 4–2–3–1-es hadrendben és az ellenfél hibára kényszerítésében utazott. Ha van a két trénerben valami közös, az az, hogy mindkét felfogás komoly erőfeszítést igényel a játékosoktól.

Amiben a szurkolók bízhatnak: a csapat alapemberei együtt maradtak, s csupán perememberek távoztak, így az összeszokottságra nem lehet panasz. A keret papíron a negyedik legerősebb, tehát a legtöbb ellenféllel szemben komoly minőségbeli fölényben is játszhat a sárga mezes együttes. 

Ami miatt a szurkolók aggódhatnak: egy csapat életében sem egyszerű, amikor az előző években megszokotthoz képest egy merőben eltérő játékfilozófiát képviselő vezetőedző ül le a kispadra, pláne úgy, hogy a keret minimálisan változott, így gyakorlatilag még mindig Marcelino képére van formálva. Ennek tükrében nehéz megjósolni, mennyi időre lesz Péreznek szüksége arra, hogy meghonosítsa a saját felfogását, s az is előfordulhat, hogy a keretösszetétel miatt egy hibrid játékrendszerben láthatjuk majd futballozni a „sárga tengeralattjárót”.

Jóslatunk: az edző- és stílusváltás egyetlen csapat esetében sem zökkenőmentes folyamat, ezért nem lenne helyénvaló elvárni a Villarrealtól, hogy ismét dobogós helyen végezzen – már csak azért sem, mert ebben a helyezésben nagy szerepet játszott az Atlético Madrid pocsék idénye is. Ezzel együtt a keret magas minőséget képvisel, így – hacsak valamilyen kataklizma nem történik – a 4–6. helyek bármelyikére odaérhetnek az évad végén.

LA LIGA
1. FORDULÓ
2026. augusztus 15., szombat
19.30: Alavés–Getafe
21.30: Sevilla–Rayo Vallecano
2026. augusztus 16., vasárnap
17.00: Racing Santander–Villarreal
19.00: Espanyol–Levante
2026. augusztus 17., hétfő
21.00: Deportivo–Elche
2026. augusztus 19., szerda
21.00: Atlético Madrid–Málaga
2026. augusztus 25., kedd
21.00: Valencia–Real Betis
2026. augusztus 26., szerda
21.00: Real Madrid–Real Sociedad
2026. augusztus 27., csütörtök
20.30: Celta Vigo–Osasuna
21.00: Barcelona–Athletic Bilbao