Eléri a Real Madridot az Akela-effektus?

Ahol a REAL MADRID az elmúlt idényben nagyon nem találta önnön nagyságát, és ennek Carlo Ancelotti mester itta meg elsőként a levét, helyette immáron Rafael Benítez próbálja meg hozni a madridi minimumot (arany a bajnokságban, a hazai kupában és Bajnokok Ligájában, szép játékkal, sok góllal). Benítez képességeihez nem fér kétség, erről Liverpoolban is sokat tudnának mesélni, ugyanakkor a balsikerek sem kerülik el (erről Nápolyban is sokat tudnának mesélni), de az edzői pálya már csak ilyen.

Azt mindenképpen Benítez javára kell írni, hogy nem esett neki a szívlapáttal a keretnek, mint azt sokan elvárták tőle: mondjuk meg őszintén, Iker Casillas távozása inkább lelkileg viseli meg a Real-drukkereket, a csapat maga kimondottan nem gyengül meg a legenda kurta-furcsa távozásától.

Mint minden éremnek, ennek is két oldala van (és egy éle...): egyrészt a nagy Iker magának köszönheti, hogy megingott a helye a kezdőben, hiszen nem kevés hibát követett el, másrészt mégiscsak furcsa, ha távozik egy olyan játékos, aki két és fél évtizede szolgálja a klubot. Igaz, nem kevés pénzért, és ez okozta a hosszas tárgyalássorozatot a Real és a Porto között, melynek végén a madridiak nagy anyagi áldozatot hoztak Casillas távozásáért, hiszen egyrészt ingyen engedték el, másrészt pármilliót maga a spanyol klub adott Casillasnak, kárpótolván őt a szerződéséből hátralévő két év alatti béréért. A kapus a királyi klubban nettó 12.5 millió eurót keresett volna ennyi idő alatt, míg Portóban csak bruttó 10-et, azaz nettó hetet fog (és még egy évvel meghosszabbíthatják a 2017-ben lejáró kontraktust).

Hala Madrid után Madrid-hála: Casillas olyan nagy sztár lett a Realban, hogy még azért is fizetnek pár milliárd forintot, hogy elhagyja a fedélzetet...

A legendizmus természete már csak olyan, hogy az idő kerekébe hiába kapaszkodik a legnagyobb ember is, ha meg a madridisták szimpátiaszavazatán múlna a csapatépítés, akkor még mindig Fernando Hierro sepregetne, Michel és Michael Laudrup irányítana, Fernando Redondo szűrne, Raúl, Ronaldo, Fernando Morientes, Emilio Butragueno és Hugo Sánchez vetélkedne a csatársorban.

Visszatérve a jelenbe: a 28 éves világbajnok szűrő, Sami Khedira távozása veszteség (ha éppen egészséges a német, és van is kedve futballozni, azt roppant hasznosan teszi), a Manchester Unitedhez visszapostázott Javier Hernándezért ellenben csak kevesen ejtettek könnyeket.

Az érkezők listája sem borítja örömkönnyekbe a Real-fanok monitorait: a 24 éves, saját nevelésű madárcsontú szélső, Lucas Vázquez megtért az Espanyoltól, ahol az idényt az élvonalban három góllal és hat gólpasszal zárta ; a tizenéves karmester, Marco Asensio pedig az RCD Mallorcától érkezett, 3.5 millió euróért. Asensio az U-válogatottakban is megfordult már, legutóbb a Segunda Divisiónban 14 kanadai pontot termelt, ez az ajánlóleve.

Húszas éveinek még az elején jár a két kölcsönből visszatérő labdarúgó: Casemiro hasznos idényt töltött a Portóban, ezért is blokkolta klubja a portugálok 7.5 milliós vételi opcióját, és a nagy orosz szélsőtehetségnek, Denisz Cserisevnek a Villarrealban összehozott hét gólja és tizenegy asszisztja is önmagáért beszél (olyannyira, hogy angol értesülések szerint a Liverpool 30 milliót sem sajnálna érette, de a Villarreal is marasztalja).

Illene is pár fiatalt beépítenie Beníteznek a csapatba, hiszen egykoron a Real Madrid utánpótlásában dolgozott.

Danilo az eddigi legnagyobb fogás, aki ugyan a nagy nyilvánosság előtt nem szeret dekázni, de a Portóban kiemelkedően teljesített a védelem vagy adott esetben a középpálya jobb oldalán. Ő egyértelműen a Bundesligából nagy reményekkel visszahozott, hamar befutott, de a fejlődésben kissé megrekedt (és éppen a nagy rangadókon bizonytalankodó, a támadásokat megfelelően nem támogató) Daniel Carvajal elé érkezett.

Ugyanakkor Carvajal képességeivel tisztában van munkaadója is, a csupaszív spanyol szerződését ezért – no meg a Manchester United, Liverpool, Bayern München, PSG négyes érdeklődése miatt is – hosszabbította meg 2019-ig. Lelkileg ez sokat segíthet a védőnek, a Real pedig csakis nyerhet az éles konkurenciaharccal. Itt jegyezzük meg, hogy a 32 éves Álvaro Arbeloa szerződése 2016 nyaráig tart, így alighanem utolsó idényét tölti a Realban.

A védelem másik oldalán a helyzet változatlan, Marcelo 2020-ig hosszabbított, sőt csapatkapitány-helyettes lehet, Fábio Coentrao körül pedig elfogytak a kérők. Távozhat viszont a télen 13 millióért vett brazil szűrő, Lucas Silva, akit a Porto, a Fiorentina és a Sevilla is vinne, Asensiót pedig a Southampton és a Middlesbrough is kölcsönvenné egy idény erejéig; és Martin Ödegaard is hasonló cipőbe léphet.

Transzferológusi megérzésünk, hogy – ha csak messzire el nem rúgják azt a bizonyos focit az edző vagy az elnök előtt – ezen a nyáron Karim Benzema nem ír alá az Arsenalhoz vagy a Manchester Cityhez, Sergio Ramos nem lesz se bayernes, se unitedes, és Gareth Bale sem lesz cserealap David De Gea-ügyben. Cristiano Ronaldót sem látjuk magunk előtt Párizsban vagy az arab világban, mint ahogyan Ángel Di María sem találja meg a visszafelé vezető utat.

Zseniális fricska lenne mind a Barcelona, mind az MU orrára, ha megszereznék Víctor Valdést (spanyol lapok szellőztették meg, hogy a Manchesterben B-listára tett kapus ügynöke, Gines Carvajal baráti viszonyt ápol a Real elnökével, Florentino Pérezzel), az első számú célpont, David de Gea kontraktusa ugyanis kifut jövőre, és így Pérez meg tudna fogni 30-40 millió eurót a költségvetésben. Valdés megszerzése még az excentrikus presidentétől is kissé meredek lenne, a saját nevelésű, 28 éves Kiko Casilla viszont már visszatért. Casilla annyira magára talált az Espanyolban, hogy a spanyol válogatottban is bemutatkozhatott tavaly. Ehhez képest potom pénzért, hatmillióért volt elmozdítható.

Hogy még izgalmasabb legyen a helyzet, a Benítez által jelenlegi kezdőkapusnak tartott Keylor Navas pár hétig még nem bevethető sérülése miatt.

Komoly nyelvészeti fejtörés, hogy a futballolasz, de marokkói válogatott legényke még Hachim Mastour, vagy már Hasim Masztur, de az biztos, hogy a PSG után Madridban is felvetődött a neve a kiszemeltek között, pontosabban idén újra felvetődött a neve. A müncheni Medhi Benatia vagy a valenciai Shkodran Mustafi közül utóbbi átigazolásában lehet némi realitás, a német ráadásul sokkal olcsóbb, mint klubtársa, Nicolás Otamendi, Argentína Sergio Ramosa.

Asier Illarramendi eladása utat csinálhat a sportingos William Carvalhónak, és Benítez kiszúrta magának állítólag a válogatott középső védőt, Inigo Martinezt (Real Sociedad) is. Benzema mögött a cserecsatár Fernando Llorente lehet, akitől 12-13 millió euró ellenében eltekintene a Juventus, amely éppen ellenkező utat járatna be Iscóval.

Mint láthattuk, kevés jövés-menésre számíthatunk Madridban ezen a nyáron, és meglehet, a nagy tárgyalás-hegyek egyetlen új klasszis sem szülnek. Talán úgy jár a Real, mint Akela apó, akit idegesített az ismeretlen eredetű sírás, és egy hatalmas ugrással rávetette magát a bokorra, ahonnan a zaj jött, de amikor meglátta, hogy egy emberkölyök az, nagy nehézségek és erőfeszítések árán visszanyekkent ugyanoda, ahonnan elindult?

Csak félve kérdezzük: egyáltalán, baj-e az, ha nem kaszál a nyári átigazolási piacon egy topklub, hanem a meglévő pompás anyagból próbál meg egy igazi csapatot gyúrni?