Ahhoz képest, hogy az előző bajnoki kiírásban három ponttal és hat szerzett gól emlékével tért haza a Barcelona Teneriféről, a mostani ütközet nyitánya teljesen más irányt vett. Ebbe minden bizonnyal erősen közrejátszott, hogy amíg a vendégek sima, könnyed sikerre készültek, addig a hazaiakat fűthette a revánsvágy.

A nagy hazai rohanás olyannyira meglepte a vendégeket, hogy csak kapkodták a fejüket. A Tenerife meg egymás után hagyta ki ordító helyzeteit. Az ötödik percben Alejandro Alfaro léphetett ki ziccerben a balszélen, majd döngette meg a keresztlécet. A kipattanó utáni ismétlést szögletre mentették a vendégvédők.

Két perccel később ismét Alfaro és Valdés nézhetett farkasszemet egymással, ezúttal a kapus hárított, majd veszekedett egy sort igen látványosan nem minden ok nélkül védőivel. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg: a Valdésról kipattantó labdát ismét szögeltre kellett tisztázni, mielőtt még nagyobb lett volna a gond.

Bojan Krkic révén a tizedik percben már a Barcelona került ziccerbe, de a fiatal támadó kapu mellé-fölé emelt. Gyenge megoldást választott a befejezésnél, de ahogyan átvette a labdát és megindult, az tehetségét minősítette. A csatártárs emelését Lionel Messi irigyelte meg két perccel később, de mivel Andrés Iniesta védővonal mögé ejtett átadását felkarral szelídítette meg a labdát, jogosan szólt a játékvezető sípja. Amúgy a labda a kapu fölé szállt...

A 13. percben a Tenerife, illetve Alfaro már a harmadik gólját szerezhette volna, amikor egy jobboldali centerezést öt méterről a rövidre belsőzött laposan, ám Valdés gyors vetődéssel bravúrosan ért le a labdára.

Nagyjából itt kezdődött el a találkozó, helyreállt a (futball)világ rendje. A Barcelona átvette a játék irányítását, tette-vette a labdát, a hazaiak meg egyre inkább beszorultak a térfelükre, kontrát, főként gólveszélyeset pedig nem tudtak kezdeményezni.

A katalánok mezőnyfölénye azonban így is egészen a félidő hajrájáig meddőnek bizonyult, akkor azonban tíz perc alatt eldöntötték a találkozót. A 36. percben Krkic kavarta meg védőjét a balszélen, betört a tizenhatoson belülre, majd visszafelé passzolt. Érkezett Messi, aki ballal, nagy erővel, belsővel kilőtte a kapu jobb oldalát. A hazai kapuson kívül három védő is az argentin és a gólvonal között helyezkedett, de a közbeavatkozásra sansza nem volt egyiküknek sem.

A 44. percben Messi jobboldalról berúgott szabadrúgását Carlos Puyol csúsztatta a hálóba. A vendégek kapitánya először volt eredményes a most futó bajnoki idényben, talán ezért is feledkeztek el róla annyira a hazai védők, gondolván: ő úgy sem jelent közvetlen gólveszélyt. Hát, tévedni emberi dolog...

És még nem volt vége! A pályán lévők alighanem már az öltözőbe mentek volna, nem úgy Iniesta, aki saját térfeléről indult meg a labdával. Egy jó labdaátvétel, egy jó irányváltás esetében azt jelentette, hogy négy védőt is lerázott, majd kiugratta Krkicet. A helyzet onnantól tiszta volt: a fiatal szélső elhúzott a baloldalon, középre adását Messi közelről pofozta a hálóba.

A szünet után játszotta kényelmes, sokpasszos játékát a Barcelona, a hazaiak meg jobb híján nyomozták a labdát és az ellenfelet. Ugyanis egyikkel sem nagyon találkoztak. Hol voltak már akkor az első fertályóra villanásai...

A Krkic-Messi páros a végére is tartogatott egy meglepetést. Előbbi a tizenhatosnál nem tudott rendesen átvenni egy labdát, de arra még volt lehetősége, hogy lekészítse csapattársának. Az argentin ezúttal alá nyesett-pörgetett a labdának, amely látványos ívet leírva a bal felsőbe hullt.

A végszót a csereként érkező Pedro mondta ki, pontosabban mondatta ki Lunával. A katalán támadó addig húzogatta a labdát a kapu előtt, amíg a becsúszva szerelni igyekvő hazai védő saját kapujába spiccelt.

Őrzi veretlenségét és a második helyezett Real Madriddal szembeni kétpontos előnyét a Barcelona, amely kilencedik idegenbeli fellépésén a hatodik győzelmét aratta.