Huszti Szabolcs betalált a Real Madridnak

Huszti Szabolcs 2007 nyarán a második hannoveri idényére készült – no és a ráhangolódás részeként július végén a spanyol bajnok Real Madrid elleni edzőmeccsre is. Azonban négy nappal a nagy „randevú" előtt az egyik tréningen egy szikrázó összecsapást követően ő és Jan Rosenthal is fájdalmas arccal terült el a gyepen, majd mindketten azonnali orvosi segítséget kértek. A magyar középpályás éppen lőni készült, amikor a német elspiccelte előle a labdát, és mivel már nem tudta visszafogni a lendületét, csúnyán összerúgott csapattársával. Késő estére viszont a tüzetesebb orvosi vizsgálat megállapította, hogy nincs akkora baj, mindkét játékos „csak" szárkapocscsont-zúzódást szenvedett. A mérkőzés előtti napon aztán szerencsére kiderült, hogy Huszti mégis játszhat.

„Nem volt olyan nagy a baj, mint azt több helyen is leírták – mondta a Nemzeti Sport érdeklődésére a futballista. – Már olvastam olyan elképesztő híreket is, hogy eltörött a lábam, de semmi olyan nem történt, amelyet egy kis jegeléssel ne lehetett volna orvosolni. Ez a találkozó egyébként sokkal fontosabb a szurkolóinknak. Én elmondhatom magamról, hogy pályafutásom során több sztárklub ellen is futballoztam már, így semmivel sem izgulok jobban, mint bármelyik más nemzetközi összecsapásom előtt. Viszont bárki is az ellenfél, keményen kell küzdenem, nem kényelmesedhetek el, mert tisztában vagyok vele, hogy óriási harc dúl a csapatba kerülésért."

Az észak-német városban már napok óta mámorító hangulat uralkodott, hiszen nem mindennap adatik meg a hannoveri gárdának (sem), hogy olyan együttest lásson vendégül, mint a harmincszoros bajnok „királyi gárda" – a mérkőzés tehát valóságos ünnepként hatott. A hazai drukkerek napokkal a kezdő sípszó előtt elkapkodták az összes, mintegy 45 ezer belépőjegyet az AWD Arenába!

A madridiaknál az ausztriai Irdningben tartott edzőtáborból hiányzó játékosok (Robinho, Júlio Baptista, Gago és Marcelo) csak délután háromkor csatlakoztak a Németországba átruccanó csapathoz. A gárda nemrég kinevezett edzője, Bernd Schuster (aki Fabio Capello helyére került, holott az olasszal a blancók visszahódították a Primera División aranyérmét a Barcelonától) a szülőföldjére lépett – amit azzal tett emlékezetessé, hogy azonnal telekürtölte a világot az átigazolási szándékairól. (A Milan játékmesteréről, Kakáról kijelentette: „...a Real játékosa lesz, vagy most vagy jövőre." A brazilt 2011-ig érvényes szerződés kötötte a friss BL-győztes lombardokhoz – ez most még akadályt jelentett, azonban két évvel később a nagybevásárló Florentino Pérez elnöknek már nem...)

„Úgy szokás, hogy minden évben erős csapat ellen, hazai közönség előtt zárjuk a felkészülésünket – árulta el Huszti Szabolcs. – Tavaly az Aston Villa volt az ellenfelünk, az idén a Real Madrid. A szurkolók nagyon lelkesek, de hogy nem csak a spanyoloknak szól az érdeklődés, jelzi: a Hamburg elleni első bajnokinkat is telt ház előtt játsszuk majd."

A mérkőzésen aztán a Bundesliga egyik középcsapata, a megelőző idényben 11. helyezett Hannover megleckéztette nagy nevű riválisát. A sztárokkal teletűzdelt vendégalakulat messze nem a legerősebb összeállításában kezdett, de a névsora így is figyelemre méltó volt: Casillas – Cicinho, Sergio Ramos, Cannavaro, Miguel Torres – M. Diarra, De la Red, Balboa, Bueno – Raúl, Higuaín. Később csereként Pepe, Granero, Guti és Saviola is beszállt. A németek az Enke – Cherundolo, Kleine, Zuraw, Tarnat – Balitsch, Jankov; Pinto, Huszti – Bruggink, Hanke felállásban szerepeltek.

A Real a találkozó elején könnyen vezetést szerezhetett volna, de nem tette, ez pedig megbosszulta magát. A 27. percben ugyanis Huszti kihasználta a madridi védelem rossz helyezkedését (élen az aranylabdás Cannavaróval...), és Casillasszal szemben állva már nem hibázott. A bekapott gól megfogta a „királyiakat", egy-egy szórványos ellentámadástól eltekintve a kapujuk előterében zajlottak az események. Az első játékrészben újabb találat ugyan nem esett, helyzet azonban mindkét oldalon akadt (ám Higuaín például rendre rossz megoldást választott).

Szünet után a Hannover diktálta a tempót, a Real játékán érződött, hogy az idény eleji kísérletezés fázisánál jár, még nem volt elég átütőerő az akcióiban. A 64. percben jött egy burleszkbe illő jelenet: a menteni igyekvő Pepe Thorvaldssonra lőtte a labdát, akiről az a gólvonal mögé pattogott... A középkezdés után Saviola rögtön szépíthetett volna, csakhogy a kapusba lőtt.

A házigazda ezután uralta a játékot, a Real tanácstalanul, ötlettelenül futballozott, illetve gyatrán védekezett. Az újabb óriási bakit a 83. percben Benjamin Lauth használta ki: a világbajnok olasz védő ismét gyermeteg módon helyezkedett, a lesipuskás csatár pedig megelőzte, és könyörtelenül kihasználta a lehetőséget. A végjátékban már ollézott a német publikum, felállva, vastapssal díjazta kedvenceit. A spanyolok idény eleji formájából ezúttal egy 0–3-ra tellett, de egy felkészülési meccsből már akkor sem volt érdemes messzemenő következtetéseket levonni – Raúlék végül megvédték a bajnoki címüket. Igaz, a BL-ből még simábban estek majd ki, mint eggyel előtte – szintén a 16 között, de a Roma elleni kettős vereség elég kínos volt...

A mérkőzést követő sajtótájékoztatón Schuster az ellenfél értékelésénél kiemelte az első német gólt szerző Huszti Szabolcs játékát. Elmondta, korábban felfigyelt már a labdarúgó teljesítményére, és ezúttal sem csalódott a középpályásban, akit a Hannover egyik legjobbjának látott. Noha a német szakvezető dicsérete sem volt elhanyagolható, jutott még néhány elismerés a magyarnak: valamennyi újság tudósításában a legerősebb, 1-es osztályzattal illették a szakírók, sőt a spanyol tévékommentátor is végig pozitívan beszélt róla, az ottani lapok pedig ugyancsak magas kalkulussal ismerték el a produkcióját.

„Arnold Bruggink mesélte a mérkőzés után, hogy Ruud van Nistelrooy, akivel két évig együtt futballozott a PSV-ben, érdeklődött nála, ki játszott tizenegyes számú mezben – mondta az NS-nek Huszti. – Csapattársam elárulta a nevemet a csatárnak, majd viccesen hozzátette: ha Huszti Szabolccsal együtt szerepelne, garantáltan húsz gól felett termelne egy idényben, olyan jók a beadásaim...

Ezek a dicsérő szavak és Bernd Schuster nyilatkozata természetesen óriási megtiszteltetés számomra, de sem nekem, sem a csapat többi tagjának nem szabad hasra esnie. Hangsúlyozom, felkészülési meccsen győztük le a Real Madridot, ami nem elsősorban az eredmény miatt értékes, hanem mert játékban is egyenlő ellenfelei voltunk a spanyoloknak. Emlékezhetünk, a Mainz tavaly az idény előtti utolsó edzőmeccsén öt nullára kiütötte a Liverpoolt, majd kiesett a bajnokságból – az angolok pedig BL-döntőt játszottak... Remekül erősítettünk, hétmillió eurót költött a vezetőség új játékosokra, így joggal bízhatunk egy jó idényben" – tette hozzá a légiós, akinek nagyjából bejött a várakozása, hiszen a Hannover valóban javult, és legközelebb három pozícióval előrébb végzett, mint 2007-ben.

A játékos pályafutásában nemsokára több dolog is megváltozott, és közülük az egyik már idény közben: 2008 februárjában – még mindig Várhidi Péter kapitánykodása alatt – visszatért a válogatottba, és mára már 49 szereplésnél tart. (Emlékezetes: az előző esztendőben december 31-ig eltiltották a válogatott mérkőzésektől a labdarúgót, aki elhagyta a válogatott tatai edzőtáborát a Görögország elleni júniusi Eb-selejtező előtt, mert nem érezte biztosnak a helyét a kezdőcsapatban. Az MLSZ elnöksége ezért megbüntette az abban az időben legjobb formában lévő magyar futballistát.)

A Hannoverben pedig a Real elleni edzőmeccs után még másfél idényt töltött, mielőtt 2009 februárjának elején nemzetközi kupagyőzteshez igazolt volna – igaz, nem Madridba (és nem is a Celtichez, amely az oroszokhoz hasonlóan ajánlatot tett érte), de a Zenit is rangos csapat, főleg amióta 2008-ban megnyerte az UEFA-kupát. A klub az Arsenalhoz távozó Andrej Arsavin pótlására keresett embert, és 2.5 millió fontot fizetett Husztiért, aki azóta már a második szezonját tölti Szentpétervárott.

1937-ben e napon reagált a meggyanúsított fél egy meglehetősen furcsa vádra. A történet ott kezdődött, hogy valaki névtelen levélben feljelentette az Elektromos futballcsapatát, hogy az amatőrszabály megszegésével játékosai különféle jutalmazásokat és térítéseket kapnak. Ezután az egyesület vezetősége által beszolgáltatott dokumentumokat a BLSZ könyvvizsgálója nézte át, és bár hivatalos eredmény ekkor még nem született, annyi kiszivárgott: a revizor túl nagynak találta azt az összeget, amely ekképp volt feltüntetve az iratokban: „kiadás tejre"... A Tromos ügyésze a következőképp reagált a „sok a tej" cím alatt kibontakozó ügyre: „A kifogásolt tételek valóban szerepelnek könyveinkben. Tejkiadásaink a jövőben még emelkedni is fognak, miután játékosállományunk növekedésben van. Akik az összeg helytállóságában kételkednek, azt tanácsoljuk: jöjjenek ki egy edzésre, és győződjenek meg a létszám nagyságáról és fiaink kiváló tejivó készségéről!"

1967-ben e napon jelent meg az NS-ben egy interjúrészlet az ekkor már 38 esztendős Lev Jasinnal, az olimpiai és Európa-bajnok, 1963-ban aranylabdás szovjet kapusfenoménnal, aki két érdekes kérdésről is elmondta a véleményét. Az egyik, hogy ki volt a legjobb hálóőr a labdarúgás történetében. „Azt hiszem, a spanyol Zamora és a csehszlovák Planicka, de őket sohasem láttam. Akiket láttam, azok közül a magyar Grosics, az olasz Buffon, a jugoszláv Beara és a török Turgay." Természetesen nem kergült meg a veterán futballista (még akkor sem, ha például fiatalabb kortársát, az angol Gordon Bankset nem említette meg), nem a jövőt és benne Gianluigi Buffon sikeres karrierjét látta meg előre, hanem annak harmadunokatestvérét (egyfajta „bácsikáját"), Lorenzót, aki szintén a gólvonal előtt tüsténkedett a maga idejében. Jasin elmondta a véleményét a kor labdarúgásáról is – szavai ismerősen csenghetnek későbbi időszakokra nézve is: „Nagyon gyors, de messze nem olyan szép, mint korábban. Most túlságosan védekező. Majd' minden csapat a győzelemre és nem a szép játékra helyezi a hangsúlyt."

1977-ben e napon rendezték meg az F1-es Német Nagydíjat, amelyet az összetettben éllovas Niki Lauda nyert meg – immár nem a Nürburgringen, ahol egy évvel korábban a balesetekor majdnem teljesen összeégett, hanem Hockenheimben. A pole pozícióból a későbbi (1979) világbajnok Jody Scheckter indulhatott – ez volt a Wolf-istálló első és egyetlen edzéselsősége –, és a rajt után is élen tudott maradni, nyomában John Watsonnal és az osztrákkal. Aztán hamarosan „menetrendszerűen" elromlott Watson alatt a Brabham-Alfa motorja, a ferraris pedig a 13. körben másik ellenfelétől is megszabadult, azaz megelőzte a vezető dél-afrikait. Innentől már utolérhetetlen volt, és a számára nagy elégtételt jelentő sikerrel a pontrangsorban is jelentősen javította helyzetét, mivel a következő évi bajnok amerikai Mario Andretti (Lotus-Ford), illetve a címvédő James Hunt (McLaren-Ford) is kiesett. A második Scheckter, a harmadik a német szurkolók nagy örömére Hans-Joachim Stuck (Brabham) lett – Niki pedig a szezon végén megszerezte második vb-címét is a háromból.

1987-ben e napon elutazott Csehszlovákiába edzőtáborozni a Dorog NB III-as labdarúgócsapata, amely nem akármilyen játékossal erősödött a nyáron: Szabó József tíz év után tért vissza nevelőegyesületébe (csak egy szezon erejéig maradt, mielőtt újra kiment volna légióskodni Görögországba, de vele a gárda újra feljutott a másodosztályba!). A Videoton 1984–1985-ös nagy UEFA-kupa-menetelésének egyik legnagyobb hősével (aki a Partizan Beogradnak négy gólt rúgott egyetlen meccsen) a nagy fiatalításba fogó fehérváriak ugyanúgy nem hosszabbítottak szerződést, mint a két évvel korábbi legendás együttes két másik (harmincon már szintén túllévő) meghatározó emberével, a Realnak Madridban győztes gólt rúgó Májer Lajossal (akit nyolc forduló után a kiesésveszély miatt majd visszahívtak, ám csupán az idény végéig), illetve a sokszoros válogatott Csongrádi Ferenccel – ők a Rába ETO-hoz igazoltak.

1997-ben e napon derült ki a Kickerből, hogy a sportmagazin körkérdésére megtartott szavazáson a választ beküldő 1036 futballszakíró véleménye alapján ezúttal egy ilyen esetekben többnyire háttérbe szoruló poszt kiválósága nyerte el az Év játékosa-díjat a Bundesligában: a német válogatottal világ- és Európa-bajnok hátvéd, Jürgen Kohler (Dortmund) jelentős előnnyel végzett az élen az előző szezon egyik felfedezettje, a bochumi Darius Wosz, illetve az UEFA-kupa-győztes Schalke csapatkapitánya, Olaf Thon előtt. A bajnokság legkreatívabban játszó labdarúgói, mint például a bolgár Kraszimir Balakov (Stuttgart) és a brazil Elber (eddig Stuttgart, a nyártól Bayern), kénytelenek voltak beérni a negyedik és a hetedik hellyel. A megtisztelő címet 1995-ben és 1996-ban is kiérdemlő Matthias Sammer, valamint a BVB-nél Kohlerrel sokáig együtt dolgozó mester, Ottmar Hitzfeld egyaránt példaképként beszélt a 32. életévében járó friss BL-győztes hátvédről.