Koplárovics nem látta az „óriási” találatát

Valódi középmezőnybeli ütközetnek ígérkezett 2007. október 6-án a Nyíregyháza és a Zalaegerszeg találkozója, hiszen egyaránt a tabella felezőpontjánál, azonos pontszámmal, egymás szomszédjaként helyezkedtek el. Igaz, a két együttesnél valószínűleg nem egyformán ítélték meg ezt a helyzetet, hiszen míg a hazaiaknak újoncként addig a szezonban semmi okuk nem volt panaszra, s a csapat szépen gyűjtögette a biztos bennmaradáshoz szükséges pontokat, addig a ZTE-nél természetesen merészebb célokat szövögettek.

A zalaiak jól rajtoltak, és a szurkolók már azt rebesgették, hogy 2002 után ismét bajnok lehet a klub, a kívülálló számára azonban kevésbé tűnt reálisnak, hogy a Szlavko Petrovics edzette együttes majd dobogóra lépjen. Persze messze volt még a bajnokság vége, de a kék-fehérek játéka bizony legalább annyira hullámzott az idényben, mint amennyire a vendéglátók kapujában álló Filip Lazareanu hangulata a találkozó elején: a 20. másodpercben egy óriási védést követően még mosolyogva fogadta a gratulációkat, egy perccel később viszont a földre rogyva dühében ütötte a gyepet.

Ritkán látható potya góllal szerzett ugyanis vezetést a Zalaegerszeg. Koplárovics Béla a saját térfeléről, mintegy 50 méterről előrevágott egy labdát, és amikor már hátat fordított, mondván, úgyis hosszú lesz az indítás, a társak egyszer csak a nyakába ugráltak. A lecsúszott labda kicsúszott a román kapuvédő kezei közül és a gólvonalon túlra pattogott... A támadó ezzel a szezon addigi legfurcsább és egyben legtávolabbi gólját lőtte.

Technikai K. O.-val indított tehát a ZTE, és Révész Attila együttesének hosszú percekre volt szüksége ahhoz, hogy felálljon a padlóról. A hazaiak, nyugtatva magukat, elkezdték járatni a labdát a mezőnyben, a kapura viszont szemernyi veszélyt sem jelentettek, a két csatár ugyanis szinte alig változtatta a helyét, a középpályán pedig rengeteg volt a pontatlan passz.

A szebb és egyben veszélyesebb futballt a látogatók játszották – Tóth Norbert remekül fogta össze a csapatot, és jó labdákkal ugratta ki a jobb, illetve a bal szélen elinduló Tóth Zoltánt, valamint Koplárovics Bélát, míg elöl Roguy Meyé egy fokozattal mindenképpen gyorsabban mozgott a nyíregyházi védőknél. Úgyhogy a fokozatosan megnyugodó Lazareanu bravúrjaira is szükség volt ahhoz, hogy a Zalaegerszeg ne növelje az előnyét a szünetig.

És hogy olykor igazságos játék is tud lenni a labdarúgás, akkor derült ki, amikor a második félidő közepén, a 70. percben hasonlóan nagy potya góllal egyenlített a Nyíregyháza. Ritka az olyan mérkőzés, amikor mindkét kapus ekkorát hibázik, Djordje Babalj viszont a jelek szerint megirigyelte kollégáját, s hozzá hasonlóan nagyon mellé nyúlt: Claudiu Cornaci szabadrúgást végzett el jobbról, és 35 méterről a kapu előterébe ívelt – a könnyűnek tűnő labdát a szerb légiós kiejtette, így az a kapu bal alsó sarkába hullott.

Az egyenlítő találat mindenesetre nem volt érdemtelen, mert a második játékrészben a Spartacus átvette az irányítást, és bár túlzás lenne állítani, hogy odaszegezte volna a zalaiakat saját kapujuk elé, de tény, felpörgött a hazaiak játéka. Riválisuk a bekapott potya gól után láthatóan megzavarodott, s ezt kihasználva a Nyíregyháza a 78. percben a vezetést is megszerezte: Lippai Ákos hatalmas bedobását követően a jubiláló Bagoly Gábor (századik bajnokiján szerepelt a klub színeiben) harcolt az ötösön belül a vendégvédőkkel, a labda Dejan Vukadinovics elé pattant, aki hét méterről a kapuba lőtt.

Ezt követően a Zalaegerszeg türelmetlenül kezdett futballozni, de már nem tudott javítani a játékán – maradt a 2–1. A második félidő alapján azt is mondhatnánk, hogy megérdemelten nyert a Nyíregyháza, ám az igazság az, hogy a ZTE az első félidőben elszórakozta a helyzeteit, pedig már akkor eldönthette volna a mérkőzést.

Ennyit a találkozó „hivatalos" értékeléséről. Na és mit szóltak a hatalmas potyák „haszonélvezői"?

„A gólom előtt erősen rálőttem a labdát, mert tudtam, hogy a szél megzavarhatja a kapust. Örülök, hogy bement, hiszen ezzel segíthettem kapusunknak, Filip Lazareanunak, de valljuk be, az én találatomhoz is kellett a szerencse..." – mondta Cornaci az időben második gólról.

„Bevallom, a gólom előtt indítani akartam, és magam is meglepődtem, hogy a lecsúszott labda végül a kapuban kötött ki" – fogalmazott az elsőt szerző Koplárovics, akinek produkcióját a Nemzeti Sport így kommentálta másnap: „bravúros teljesítmény: úgy lőtt gólt, hogy nem is akart..."

De hogy ne ilyen magyaros "tanulsággal" fejezzük be visszatekintésünket, nem álljuk meg, hogy egy nemzetközi kitekintéssel fel ne idézzük a zalai csatár nevét a magyar futballtörténelembe bevéső momentumot is: Koplárovics Béla 2002 augusztusában a budapesti BL-selejtező 90. percében győztes gólt rúgott a Manchester Unitednek. Igaz, hogy a 2007-es esetnél közelebbről talált a kapuba – mégis nagyobbat szólt!

1957-ben e napon Bukarestben megmérkőzött a román és a magyar nagypályás női kézilabda-válogatott. A találkozó képe meglepetést hozott, hiszen vb-3. helyezett csapatunk jelentős  mezőnyfölényben játszott a világbajnok házigazdák ellen – más kérdés, hogy 3:3-as félidő után mégis kikapott 5:4-re, mivel pocsék volt a helyzetkihasználása. A sportágon belül ebben az évtizedben tolódott el a hangsúly a könnyebben (kisebb helyen, akár teremben is) űzhető kispályás változat felé, de ekkor még „nagyban" is űzték a kézilabdát – 11-11 játékossal, büntetőterületen belül elkövetett szabálytalanság esetén pedig 14 méteressel...

1967-ben e napon arról számolt be a Népsport, hogy a szovjet lapok milyen rokonszenvvel írnak Schirilla Györgyről, a Vasas versenyzőjéről, aki a Moszkvába vezető útja során már a Kárpátokban tartott. „A szovjet emberek mindenütt szerencsés utat kívántak neki" – szólt a népek közti barátság ügyét lelkesen hangsúlyozó tudósítás. A jeges Duna 1957 óta rendszeres, évenkénti átúszásáról igazán híressé váló, az egészséges életmód „hazai apostolaként" ismert vegetáriánus sportember egyik legnagyobb vállalkozása volt, amikor 28 esztendősen mindössze 32 nap alatt lefutotta a Budapest és Moszkva közötti 2216 kilométeres távolságot. Duna-átúszó és hosszútávfutó hagyományát 1999-es halála óta fia, a természetgyógyászattal foglalkozó ifjabb Schirilla György ápolja tovább.

1977-ben e napon adott hírt arról az NS, hogy Okudera Jaszuhiko személyében külföldre szerződött az első japán labdarúgó – a 25 éves játékos az NSZK-beli 1. FC Köln együtteséhez írt alá három évre, és az előző napon debütált is a Rajna-parti város alakulatában. Az 1972 és 1987 között – egy hosszú szünettel – összesen 32 válogatottságig jutó középpályás szép Bundesliga-karriert futott be, hiszen mielőtt visszatért volna első csapatához Furukavába, kilenc szezont húzott le a német élvonalban: hármat a „kecskéseknél" (75 mérkőzésen 15 gól), egyet a Herthánál (25/8), végül ötöt a Werder Bremen színeiben (159/11). Ahogy hazájában már egyszer bajnok volt, úgy a Kölnnel is az lett, sőt szintén 1978-ban Német Kupát is nyert a gárdával, majd ő lett az első ázsiai futballista, aki BEK-meccsen gólt tudott lőni (nem is akármikor: a későbbi győztes Nottingham elleni elődöntőben). A brémaiakkal később háromszor végzett a liga második helyén. Hazatérve Japánba a liga első hazai születésű profija lett, majd a J-League beindítása után több csapatnál is sportvezetői, menedzseri feladatot vállalt. Mondhatjuk tehát, hogy ő volt az első fecske Japánban – ma sem túl sok honfitársa légióskodik külföldön, bár egyikük épp hazánkban szerepel hosszú évek óta, és nem is sikertelenül: Honma Kazuo jelenleg a Siófok csatára.

1987-ben e napon továbbjutott a férfi kézilabda BEK-ben a VÁÉV-Bramac csapata (a mai MKB Veszprém elődje), amely odébb volt még kilencvenes évekbeli igazi kiemelkedésétől, és ezúttal például négy góllal, 27–23-ra kikapott a Maccabi Risóntól. Hiába szerzett idehaza nyolcgólos előnyt, Kiss Szilárd és Kaló Sándor alakulata Izraelben elmaradt szokott formájától, s miután Gyurkát (5 gól) emberfogással kikapcsolták, nehéz helyzetbe került. Szerencsére a fiatal Brenner (7) roppant hatékonynak bizonyult, így a mieink nagyobb tudása és jobb erőnléte végül is sima továbbjutást eredményezett (55–51-es összesítéssel). Az idény végén az akkor már kétszeres magyar bajnok együttes hazai kupát (MNK) nyert, majd a nemzetközi áttörés 1992-ben érkezett el a KEK-trófeával – igaz, szinte már teljesen más összetételben, mint amellyel öt évvel korábban továbbjutott Izraelben.

1997-ben e napon különös baleset hátráltatta a Whitbread földkerülő vitorlásversenyen a holland Brunel-Sunergy nevű hajót. A jacht a Southamptonból Fokvárosba tartó első szakasz során egy északi cettel ütközött... „Körülbelül félméteres darab letörött a vitorlásunkból és rengeteg időt is veszítettünk" – mondta Hans Bouscholte, a tízcsapatos mezőnyben sereghajtóként haladó hajó kapitánya. Ezt a jachtoknak meghirdetett óceán-körbehajózó viadalt, amely azóta már Volvo Ocean Race néven fut, minden harmadik-negyedik évben rendezik meg, a folyamatos haladás helyett több szakaszra (kikötésre) bontva, pontozásos eredményszámítással (az egyes etapok eredményét összesítik, nem az éllovastól való lemaradást jegyzik tengeri mérföldben). Bouscholtét a „bálnakarambolos" első szakasz után az új-zélandi Roy Heiner váltotta a kapitányi tisztségben, míg a hajó végül a kilenc célba érő közül a nyolcadik helyen zárt.