Klasszisok szerelmi drámája hazánkban

Nincs úszó, akinek szerelmi élete az utóbbi időben annyira a világsajtó érdeklődésének középpontjában állt volna, mint Laure Manaudoué. Különös – és nekünk hízelgő – véletlen, hogy a csinos lány románcai többé-kevésbé Magyarországhoz kötődtek. Talán az éghajlat teszi...

2006 nyarán a margitszigeti uszodában egy nyitott tenyér s az arra rajzolt négy betű – L O V E – tudatta Luca Marinnal és a világgal, hogy immár a délceg olasz vegyes úszó volt mademoiselle Manaudou szíve csücske.

A kétezres évek közepének egyik legkiválóbb úszónője, a franciák imádott sellője („Siréne" volt a beceneve az ottani sajtóban), az akkor már egyszeres olimpiai, háromszoros világ- és hétszeres rövid-, illetve ugyanannyiszoros nagypályás Európa-bajnok a rá jellemző intenzitással habarodott bele Marinba, aki olaszos temperamentummal viszonozta az érzelmeit.

2007 májusára odáig „fajult" a románc, hogy az egyébként anyai ágon holland származású, háton, gyorson és vegyesen egyformán nagyszerű Laure-nak már minden, Luca nélkül eltöltött perc fizikai fájdalmat okozott. A dél-francia Canet-en-Roussillon és az észak-itáliai Verona – a két város, amelyben Manaudou és Marin élt – a valóságban csak néhány száz kilométerre van egymástól, az aranygyáros leányzó számára azonban Rómeó és Júlia városa mintha a holdon lett volna.

A megoldást abban vélte megtalálni, hogy elhagyta Canet-t és mesterét, egyben felfedezőjét, Philippe Lucast, aki 2000 óta irányította az edzéseit, s Torinóba költözött, ahol a Lapresse Nuoto klubban folytatta a pályafutását. Csak hogy közelebb legyen kedveséhez, akivel a pekingi olimpia utánra tervezték az esküvőt...

Igen ám, de időközben az olasz úszóválogatott elutazott a Seychelles-szigetekre edzőtáborozni. Aki járt már ilyen táborban, tudja, nem könnyű az összezártság hetei alatt hűségesnek maradni.

Lucának sem sikerült: újból szerelmi kalandba keveredett Federica Pellegrinivel, akit az előző nyáron, a budapesti Eb idején „dobott" francia riválisa kedvéért. Hamarosan kipattant a botrány, Laure fülébe jutott, hogy a jóképű olasz amorózó összeszűrte a levet modellkedéssel is foglalkozó csapattársával, vagyis az exével.

A lavinát már nem lehetett megállítani. Az ország-világ előtt kínos szituációba keveredő Laure egyre kevesebb időt és energiát fordított a tréningekre, mígnem augusztus 6-án a hírügynökségek világgá repítették a szenzációt: a Lapresse Nuoto szerződést bontott vele.

Csúnya sárdobálás kezdődött, az úszó és ügynöke azzal vádolta az olaszokat, hogy reklámcélokra használták fel az arcmását, míg a torinóiak ezt tagadták. Nem kevés pénzről volt szó, Manaudou évente másfél millió eurót keresett különféle reklámszerződésekkel. Akárhogy is, a lány hazatért: hazájába és a családjához. Az egyiket három hónappal korábban hagyta ott, a másikat tizennégy évesen.

Edzései irányítását bátyja, a mindössze 22 éves Nicolas vette át, a szívét pedig – néhány nappal a decemberi debreceni Európa-bajnokság rajtja előtt – a vele egyidős Benjamin Stasiulis dobogtatta meg. Történetünk idején a Hajdúságba már egy párként érkeztek. A mulhouse-i hátúszó a második napon kiesett az 50 hát elődöntőjében, míg Manaudou fél órával később új Európa-csúccsal megnyerte a 100 hátat. A célba érve kiintegetett a nézőknek. Jól látszott: ezúttal semmi nem volt a tenyerére írva...

A győztes a vegyes zónában – jobb vállán egy tetovált pillangóval, szemében halálos nyugalommal – válaszolt az újságírók kérdéseire, amíg kísérője, egy domina külsejű idősebb francia hölgy el nem rángatta onnan.

– Mit jelent önnek ez a siker?
– Minden téren szakítottam a múltammal, átalakítottam a taktikámat is. Azelőtt gyorsan kezdtem, majd még tovább fokoztam a tempót. Most, hogy kilométerre kevesebbet edzem, változtattam. Lassabban úszom a táv első felét, majd robbantok. Bejött: hatéves Európa-rekordot javítottam meg.

– Milyen változást hozott az életében a hazatérés?
– Annak idején tizennégy esztendősen önállósítottam magam. Meglehet, nem volt a legjobb döntés. Most szorosabbak a kötelékek köztem és a családom között. Egyesek ezt úgy interpretálják, hogy édesapám, aki egyben a menedzserem is, szorosabbra fogta a gyeplőt.

– Milyen céllal érkezett Debrecenbe?
– Nem tűztem ki magam elé konkrét célt, csak azt, hogy lazán, lelki teher nélkül versenyezzek. És ez jobban nem is sikerülhetett volna. Lezárult az életemben egy zűrös időszak. De az is lehet, hogy huszonegy éves koromra felnőttem.

A felnőttség azonban további konfliktusokkal járt. Másnap (pont három éve, december 15-én) még „békésen" megnyerte a 400 gyorsot (Pellegrini előtt...), viszont akik a záró nap délelőttjén a „last call room" környékére tévedtek – azaz oda, ahol az Eb résztvevői elmélyült összpontosítással a rajt előtti utolsó perceket töltötték –, pikáns jelenetnek lehettek szem- és fültanúi.

A 200 méteres gyorsúszás előfutamára készülődő hölgyek között egyszer csak kakukktojásként megjelent egy úr, bizonyos Luca Marin, a 400 méter vegyes (Cseh László mögötti) ezüstérmese.

Az olasz odalépett egykori menyasszonyához, Laure Manaudouhoz, majd csak annyit láttak a közelben tartózkodók, hogy a francia olimpiai bajnoknő feldúltan kirohan, megkeresi bátyját, egyben edzőjét, Nicolas-t, majd hevesen gesztikulálva megkéri valamire. Aztán – immár fivére társaságában – visszamegy a szobácskába, hogy néhány perccel később az első helyen érjen célba az előfutamában.

Hogy pontosan mi is történt az immár tengeri kígyó hosszúságú szappanopera legújabb fejezete során, azt a két érintett ország csapatvezetőinek körében folytatott nyomozás eredményeképpen sikerült rekonstruálnia az NS tudósítójának.

Amióta Manaudou hazatért Torinóból, az eljegyzés már felbontottnak volt tekinthető. Legalábbis elméletben. Debrecenben került sor a „gyakorlati" szakításra. Marin – hazája szokásainak megfelelően – követelte az eljegyzési gyűrűt volt választottjától. Az meg, mint akit kígyó csípett meg, megkereste a táskájában az aranykarikát, és az olasz csapat előtt, a fél uszoda szeme láttára odavágta a fiúhoz.

Azaz csak szerette volna. A dobás célt tévesztett, a gyűrű Filippo Magninit, a 100 méteres gyorsúszás budapesti, a 200 méter debreceni Európa-bajnokát találta arcon, Manaudou pedig elviharzott, és bevette magát a felkészülők szobájába. Ezt követően ment utána Marin, hogy felelősségre vonja ideges természetű egykori kedvesét.

A többit már tudjuk. Végül a franciák feljelentették Marint a LEN-nél, hogy olyan helyen járt, ahol nem volt semmi keresnivalója. (Az Eb utolsó napján már nem is versenyzett a 21 esztendős olasz.)

Délután aztán Manaudou – bődületes meglepetésre – hat tizeddel kikapott a svéd Josefin Lillhagétől. Mérhetetlen csalódásában csak egyvalami vigasztalta a bánatos úszócsillagot: Federica Pellegrini ismét mögötte végzett, ezúttal három hellyel...

Utóirat: a francia „szerelemistennő" a pekingi olimpián sikertelenül szerepelt, és tavaly ősszel (23 évesen) visszavonult. Idén április elején aztán megszületett a kislánya – természetesen egy úszótól. A boldog kispapának, élete párjának nevét (Frédérick Bousquet) azonban ne keressék a cikkben, mert még nem fordult elő...