Ujvári Eszter remekelt, Jenő pedig kiabált

Minden úgy történt, ahogy a comóiak megálmodták: diadalmaskodtak Alessandriában, a nagy vetélytárs Parma pedig kikapott egy kisebb rivális, a Rovereto pályáján, ami(k) által a Pool Comense 2004. január 31-én élre ugrott az A1-es olasz női kosárlabdaliga A-csoportjában.

Mivel ez volt az utolsó forduló, Ujvári Eszterék 11 győzelemmel és három vereséggel megnyerték az alapszakaszt. Tették mindezt úgy, hogy menet közben egyszer sem álltak a tabella tetején, vagyis kijelenthető: igen jól hajráztak. Ez amúgy abból az adatból is leszűrhető, hogy a végén sorozatban mind a nyolc bajnokijukon felülkerekedtek.

– Remekül ment a játék, de a legfontosabb az, hogy az edző megköszönte a teljesítményemet. Azt mondta, „Grazie!", és ez nekem mindennél többet jelent – elevenítette fel pár nappal később az NS érdeklődésére az utolsó bravúr emlékeit az ősz óta légióskodó magyar sportolónő, aki három védőlepattanó mellett 4/7-es mezőnybeli mutatóval nyolc pontig jutott a mérkőzésen az alatt a 25 perc alatt, amit a pályán töltött.

– Minek köszönhető, hogy az utóbbi hetekre ilyen jó formába lendült?
– A legfontosabb dolog: az edző bízik bennem. Ugyanis igenis rengeteget számít, hogy elismerjék azt, amit nap mint nap leteszek az asztalra, én a hét végén így tudok száz százalékot kihozni magamból.

– Tehát akkor mondhatjuk azt, hogy megtalálta a számítását Itáliában?
– Abszolút.

– Minden tekintetben?
– Igen. Mert az is nagyon fontos, hogy Comóban mindig a megbeszélt időpontra kapom meg a fizetésemet, és ez nem mindig volt így a pályafutásom korábbi szakaszaiban... Szép helyen lakunk, egy háromszobás kertes házat kaptunk, amelyet az egyesület bérel nekem, és mivel sok a hely, a kutyánk is jól érzi magát. Igaz, csak pihenni járok haza, hiszen délelőtt és délután is tréningen vagyok.

– Milyen poszton szerepel mostanában? Irányít vagy inkább bedobóként veszi számításba Gianni Lambruschi edző?
– Egyes, kettes, sőt akár hármas poszton is játszom. Azt, gondolom, nem kell mondanom, hogy az egyes és a kettes pozíciót imádom, de a hármas sem áll távol tőlem. A múltkori meccsen például sokat kellett irányítanom, ám a pontgyártás terén is sokat vár tőlem a mester.

– Szép volt a kiejtése! Ilyen jól megy már az olasz nyelv?
– Régen a gimnáziumban tanultam, de sajnos sokat felejtettem. Viszont most, hogy itt vagyok immár négy és fél hónapja, eljutottam oda, hogy az interjúkat olaszul adom, szóval mondhatni, perfektül megy a nyelv.

– Mennyiben más a játéka, mint amit itthon láttunk Ujvári Esztertől például a Ferencvárosban vagy a PVSK-ban?
– Más... Mást várnak el tőlem, de ahogy említettem, a legfontosabb, hogy bíznak bennem és többet játszom. Közben Jenő (ki ne tudná, a kosarashölgy társa Csiszár Jenő, az ismert tévés személyiség, aki Olaszországba is elkísérte párját – a szerk) kiabál, hogy épp most vagyunk a tévében, mert vasárnap esténként szoktak összefoglalót adni a meccseinkről. Ebben mindig kipécéznek egy játékost, akinek igazán jól ment a játék és szeretnék kicsit favorizálni: készítenek vele egy húszperces összeállítást, amelyben elkísérik mindenhová, hogy bemutassák, hogyan él, mit csinál a pályán kívül.

– Önt is kipécézték már?
– Igen, volt ilyen.

– Akkor ez mindenképpen jó jel. Mint ahogy az is, hogy csapata megszerezte Razija Mujanovics-Brcsaninovicsot, az Európa-klasszis centert. Milyen egy ilyen sztár testközelből?
– Erről talán inkább a férjét kellene megkérdezni... Komolyra fordítva a szót, most már ő is a csapat egyik tagja, nagyon tapasztalt lány, bízom benne, hogy sokat fog segíteni. Gondolom, az otthoniaknak nem kell bemutatni, főleg, hogy hallottam, a pécsiek is nagyon meg akarták szerezni, és mi előlük happoltuk el.

– Ez meglepő, különösen annak tükrében, hogy az idény elején még a Como súlyos anyagi gondjairól szólt a fáma...
– Igen, én is olvastam ilyen híreket, hogy pénztelenség van és a klub a csőd szélén áll, meg hogy nem lesznek épkézláb játékosai. Ehhez képest most itt van egy amerikai lány, aztán Mujanovics és Ujvári Eszter, valamint három olasz válogatott, és rá tudtunk cáfolni a kétkedőkre, hiszen az első helyen zártuk az alapszakaszt... Ezzel a kerettel egyre jobb teljesítményre vagyunk képesek, a cél a bajnokság megnyerése, ami igazán nagy fegyvertény lenne az itteni ligában. A mezőny ugyanis kifejezetten erős, az idegenlégiósok például szerintem jobbak, mint mondjuk a Magyarországon játszók. Erről jut eszembe, amit majdnem el is felejtettem: számomra a legnagyobb szakmai elismerés eddig itt az volt, hogy beválasztottak a külföldiek All Star-válogatottjába, ami azért esett nagyon jól, mert még csak alig több mint négy hónapja vagyok itt. A január elején, Bariban megrendezett gálán tehát pályára léphettem az itáliai nemzeti együttes ellen, és remélem, nem is utoljára, hiszen Magyarország egy csoportba került a következő Európa-bajnokság előtti kvalifikációs küzdelmek során Olaszországgal.

– Ezek szerint visszatér a válogatottba?
– Igen, ha az újraválasztott szövetségi kapitány is számít rám, és azok az alapvető dolgok, amelyeket már néhányszor említettem, el lesznek intézve, gondolok itt főleg a biztosítási rendszerre. De az elsődleges a kapitány bizalma.

– Téma már a comói öltözőben a szeptemberi két magyar–olasz meccs?
– Természetesen. Az edző ki is jelentette, hogy nekem szurkol. Már persze a magyar csapaton belül...

Ez sajnos többszörösen is hiábavaló lelkesedéssé vált, hiszen az imént említett problémák miatt Ujvári Eszter végül nem szerepelt a tőle függetlenül is felettébb tartalékos magyar válogatottban, amely a litvánok és franciák által uralt selejtezőcsoportjában csak statisztaszerepet játszott az 1, 5-ös győzelem-vereség mutatójával – karöltve a sereghajtó azzurrikkal... Pedig a kettővel azelőtti Eb-n még hetedikek, míg további négy évvel korábban negyedikek lettek a mieink!

Ami meg a játékost illeti, a rájátszás fináléjában nemcsak nyerni tudott társaival, de őt választották meg a döntő legjobbjának (MVP) is! Utána viszont nem maradt a csapattal, azaz mire – a távollétében – a két válogatott kvalifikációs meccseire sor került, már „egy házzal odébb", a Spanyolországhoz tartozó Ibizán pattogtatott. Igaz, a rákövetkező, 2005–2006-os szezonra megint visszatért az őt mindig szívesen látó Comóba. A legnagyobb változást azonban 2007 hozta el számára – azóta nevelgeti immár majdnem négyéves ikerfiait.