Sztárcsapatba hívták Ladányi Balázst!

A miértre választ keresve érdemes idézni néhány kitételt a közleményből:

„A szenzációszámba menő pozsonyi bemutatkozásból semmi sem valósul meg, a magyar játékos nem lesz nemzetközi sztár, nem fog szerepelni az európai hoki élvonalában. Pedig a kulisszák mögött hetek óta szívós szervezőmunka, sorozatos egyeztetés folyt, több sportvezető és szervezet próbálta egyengetni a 28 éves dunaújvárosi csatár nemzetközi karrier felé vezető útját...

A megállapodás megkötéséhez már minden megvolt: Ladányi helyet kapott volna a pillanatnyilag a szlovák Extraliga második helyén álló csapat harmadik sorában, megfelelő fizetést és lakást biztosítottak volna neki, hazaengedték volna a válogatott mérkőzéseire, és ami talán jelenlegi klubja, a Dunaújvárosi AC szempontjából – anyagi helyzetük ismeretében – a legfontosabb, továbbértékesítés esetén a Slovan és a DAC 50-50 százalékban részesült volna a vételárból. Mindezt a szlovák csapat elnöke írásban vállalta.

A DAC mindezeken felül cserébe kért augusztustól több juniorkorú szlovák játékost, valamint Ladányi jelentős összegű elmaradt bérének rendezését, de ebbe a pozsonyiak érthető módon nem mentek bele.

Nem titok, hogy a Slovanban játszó hokisok meglehetősen kapósak a nemzetközi játékospiacon, mint ahogy az sem, hogy az ottani vételárak általában hat számjegyűek, euróban. Az igaz, hogy mivel április végéig Ladányit még szerződés köti a Dunaújvároshoz, addig a klub elvileg pénzt is kérhet érte, de az is tény, hogy utána már semmit, sőt, akkor elesik a továbbigazolásból származó számottevő bevételtől is. Ráadásul a DAC már eddig is jelentős összeggel tartozik a játékosnak...

Örült a nem mindennapi lehetőségnek Ladányi Balázs is, és most érthetően el van keseredve, hiszen élete, sportkarrierje valószínűleg legnagyobb, legígéretesebb esélyétől fosztották meg. Nem járt volna rosszul a Dunaújváros sem, mivel nemzetközi tekintélyének, nevelőegyesületi rangjának növekedése mellett néhány hónap múlva jelentős összeghez juthatott volna – így viszont a játékos szerződésének áprilisi lejártakor el kell viselnie, hogy Ladányi, remélhetőleg megkapva elmaradt illetményét, ingyen távozhat."

Szélig Árpád, a dunaújvárosiak szakosztályelnöke viszont teljesen másként látta a történteket:

„Az egész ügyről 30-án kora délután hallottam először – mondta két nappal később az NS-nek. – A sportmarketing-iroda két tulajdonosa keresett meg az ajánlattal, amelyet némi mérlegelés után nem fogadhattam el. Ladányit a klubhoz élő szerződés köti, amelyben azt is megfogalmaztuk, hogy a megállapodás milyen ajánlat esetén bontható fel, márpedig a szlovákoké köszönőviszonyban sincs azzal.

Az egyik legdöntőbb érv az volt, hogy most egyetlen fillért sem kaptunk volna a játékosért, csak egy bizonytalan ígéretet, hogy amennyiben eladják, abból részesedünk. Azt is szerettük volna, hogy a bajnoki fináléban játszhasson, mert nélküle teljesen esélytelenek vagyunk az Alba Volán ellen. Számunkra fontos a döntő, reményeink szerint televíziós közvetítés is lesz, szponzorokat keresünk, de Ladányi nélkül ezeknek semmi értelmük: bemehetünk a szövetségbe, és már most odaadhatjuk az aranyérmet az Albának.

Jelenlegi helyzetünkben egyszerűen nem tehettem meg, hogy elengedem, még akkor sem, ha tudom, hogy április után mindenféle ellenszolgáltatás nélkül mehet oda, ahova akar. Egyébként, ha így lesz, annak – és ezt őszintén mondom – nagyon örülök majd, mert valóban szenzációnak számítana, ha egy magyar hokis a szlovák élvonalban szerepelhetne. Ám sajnos ez most egy olyan ajánlat volt, amely a játékos, a Dunaújváros és a magyar jégkorong érdekeit nézve csak az elsőnek lett volna maradéktalanul jó."

Tulajdonképpen mindkét fél álláspontja érthető, ám mégiscsak elgondolkodtató – jegyezte meg annak idején a Nemzeti Sport szakírója –, hogy a két évvel korábbi világbajnok és előző esztendei bronzérmes Szlovákia egyik legjobb csapatával szemben (a lap információi szerint) mennyi követeléssel áll elő egy magyar klub: pénz, Ladányi visszajöhessen a bajnoki döntőre, a majdani továbbértékesítésből származó bevétel fele, a nyártól három kölcsönjátékos, a hokissal szembeni tartozás – ami már négy hónapnyi fizetés – átvállalása és hogy mindig elengedjék a válogatott mérkőzésekre. Kétségtelenül ezek egy része abszolút természetes, de így egyszerre még felsorolni is sok, szólt a vélemény.

A sportág nemzetközi viszonyait ismervén nem lenne meglepő, tette hozzá az NS, ha ezek után a pozsonyiak azt mondanák, miért foglalkoznának egy magyar hokissal, ha ennyi baj van vele. Persze az is igaz, hogy nekik valószínűleg nem a bajnoki aranyérmük múlt Ladányin...

Amikor néhány nappal ezután az NSO SztárChat-jének egyik hozzászólója azt kérdezte tőle, hogy „Szomorú vagy, amiért nem sikerült Szlovákiába szerződnöd?", a játékos így felelt: „Igen, mert ez nem próbajáték lett volna, tutira mentek. Talán nem is a harmadik, hanem a második sorba kerültem volna. A vezetőink sajnos nem fogták fel, hogy ez mekkora elismerés."

A „Godó" becenevű hokis mindezek ellenére több, a korábbiaknál alaposabb bemutatkozási lehetőséghez jutott a nemzetközi közvélemény előtt is: a Dunaújvárostól (csak) egy évvel a Slovan-eset után Újpestre igazoló Ladányi Balázs 2007 és 2009 között kipróbálhatta magát a francia bajnokságban (a Briancon színeiben kétszer is ezüstérmes lett), majd tavalyelőtt óta a fehérváriakkal folyamatosan a rangos osztrák EBEL-sorozatban szerepel.

De a valódi világszint és sztárellenfelek is megadattak neki, amikor a magyar válogatottal felkerült az elitmezőnybe, és így 2009-ben – mint a gárda egyik kulcsembere (sőt három assziszttal egyben házi pontkirálya!) – megjárhatta Svájcban az A-csoportos vb-t!