Bölönire benzinkútnál rontott a drukkerhad

Juhász Roland csapata, az Anderlecht már begyűjtötte a három pontot a Genk vendégeként (2–0) a Jupiler Pro League 2008–2009-es idényének utolsó fordulójában, miközben Gentben büntetőt fújt a bíró a szintén az aranyra hajtó, s ekkor 1–0-ra vezető Standard Liege ellen – a 90. percben.

„Rádión hallgattuk a fejleményeket, s mondanom sem kell, micsoda öröm lett úrrá rajtunk, hiszen tudtuk, ha a Gent egyenlít, miénk az arany. Aztán megkaptuk a rossz hírt, és hirtelen valamennyien úgy éreztük, mintha kiestünk volna az első osztályból. Hihetetlen az egész" – elevenítette fel a május 16-án késő este történteket Juhász Roland, a majdnem háromszoros belga bajnok hátvéd.

A majdnem szócskát Sinan Bolat, a címvédő Standard húszéves török kapusa miatt kellett a mondatba illeszteni, aki a Costa Rica-i Bryan Ruíz tizenegyesét hárítva életben tartotta Bölöni László együttesének álmait. Mivel ugyanis a két alakulat így azonos pontszámmal (77) végzett a tabella első, illetve második helyén, az ottani előírások értelmében oda-vissza vágós alapon rendezendő finálé határozott az aranyérem sorsáról.

„Nem tartom igazságosnak az eljárást, de ez a szabály, be kell tartani" – kommentált a brüsszeli lilákat 2005 augusztusa óta szolgáló Juhász (aki tavaly aztán bepótolta a harmadikat), arra gondolva, hogy a győzelmek (24), a döntetlenek (5) és a vereségek (5) tekintetében ugyanúgy végző gárdák közül a brüsszelieknek jobb volt a gólkülönbségük (+45, szemben +40-nel), illetve az egymás elleni eredményekből is jobban jöttek volna ki (2–1-es vereség Liege-ben, 4–2-es győzelem otthon).

Csakhogy arrafelé fajsúlyos holtverseny esetén a gólkülönbség nem mérvadó, ezért következhetett a kétmeccses ráadás – az 1985–1986-os szezont követően első ízben. Az akkori 29 bajnoki címével legeredményesebb belga csapatnak számító Anderlecht, illetve a kilenc végső diadalnál járó, címét legutóbb 1983-ban megvédő, most szintén újrázásban reménykedő Standard először találkozott bajnoki döntőben (azóta 30–10-re módosult az állás).

Visszatérve a 2008–2009-es „alapszakasz" záró körére: tizenhét esztendős edzői karrierje egyik legforróbb pillanatát élte meg Bölöni László, a vallon alakulat vezetőedzője, aki az előző nyáron vette át a kispadot Michel Preud'homme-tól.

„Nagy volt a feszültség a hajrában, s különösen azért lehettem elégedetlen, mert nem tudtuk korábban eldönteni a mérkőzést, holott lett volna esélyünk a megnyugtató második találat megszerzésére. S tessék, majdnem súlyos árat fizettünk érte – emlékezett vissza a végtelenül izgalmas genti finisre az 56 éves szakember. – Ilyen szituációban a szerencsére is szükség van, imádkoztam is, hogy ne legyen gól a büntetőből, jóllehet tisztességesen fel is készültünk ellenfelünk játékából. Ugyanaz az emberük állt a labda mögé, aki általában elvállalja a rúgást, kapusunknak pedig volt annyi akaratereje, hogy az utolsó pillanatig koncentrálva kivárjon."

Bölöni nem titkolta, szerinte a helyi sajtó erős kampányt folytatott az Anderlecht elsősége érdekében, de különösebben nem foglalkoztatta a dolog, mert ez – vélte a szakember – nem új keletű Belgiumban. „Ne is ragozzuk a témát, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a belga futball jó irányba tart, ez a bajnokság, benne jó néhány kemény, látványos meccsel, szintén a fejlődést szolgálja" – magyarázta a Standard mestere.

Mint mondta, az Anderlechtben jóval több a rutinos, sok nagy csatát megélt futballista, ami mindenképpen a fővárosiak mellett szólhatott a döntőben. „A mi csapatunk átlagéletkora huszonegy-huszonkét év körüli, s a két klub költségvetése között is szakadéknyi a különbség. Ezért is jelentős fegyvertény, hogy idáig jutottunk, s ne feledjük, még mindig van esélyünk az aranyérem megszerzésére" – zárta mondandóját a játékosként egykor a Steauával BEK-győztes és 108-szoros román válogatott, edzőként pedig a lisszaboni Sportinggal 2002-ben portugál bajnokságot, kupát és Szuperkupát is nyerő szakember.

Ha csak az idényben egymás ellen elért eredményeket vesszük, valamivel a Standard lehetett bizakodóbb. A liege-i együttes kétszer verte meg Juhász Roland csapatát (a Szuperkupában, valamint a hazai bajnokin), míg az Anderlechtnek egy siker jutott. Ráadásul a megelőző tíz egymás elleni tétmérkőzésükből csak hármon kerekedtek felül a brüsszeliek.

A folytatás előtt azonban még a 2009. május 17-én este Lintben megrendezett gála keretében átadták az év labdarúgójának, illetve edzőjének járó díjakat. Utóbbit Bölöni László érdemelte ki – pedig az 1983 óta minden évben megrendezett választást addig sohasem nyerte meg kelet- vagy közép-európai szakvezető (a korábbi győztesek között belga, holland, német és norvég kollégákat fedezhetünk fel).

A marosvásárhelyi születésű tréner óriási fölénnyel végzett az élen, kereken 700 pontot kapott, míg liege-i elődje, a második helyezett, korábbi belga válogatott kapus Preud'homme (Gent) 344-et, a harmadik Ariel Jacobs (Anderlecht) pedig 314-et. Érdekesség, hogy ebben a kategóriában előző alkalommal is a Standard vezetőedzője, az imént említett Preud'homme lett a befutó, miután 25 év szünet után újra bajnoki címmel ajándékozta meg az együttest.

Május 21-én aztán lejátszották a belga élvonal kétmeccses döntőjének első összecsapását a Constant Vanden Stock Stadionban. Az első félidőben egyértelműen jobb volt Bölöni László vendégcsapata, olyannyira, hogy kétszer is majdnem vezetést szerzett, ám a kapufa mindkét alkalommal a hazaiakat segítette.

Szünet után a játék képe alapján némi meglepetésre vezetést szerzett az Anderlecht: Jonathan Legear fejese kötött ki a Standard kapujában, Bolat ezúttal tehetetlen volt. Ám nem kellett sokat várni az egyenlítésre: egy beadásra érkezett a végig igen aktív Dieumerci Mbokani, aki két védő között kibújva csúsztatott a hosszú sarokba – védhetetlen fejes volt.

Ezzel mintha be is fejezték volna a mérkőzést a felek, úgy tűnt, mindkét brigád megelégszik az eredménnyel. A hajrában ráadásul a játék küzdő jellege dominált, aminek jegyében a 87. percben a látogatók horvát védője, Tomislav Mikulic begyűjtötte a második sárgáját, így mehetett is zuhanyozni. Az utolsó Anderlecht-helyzetek egyike Juhász Roland nevéhez fűződött, aki szöglet után fejelt messziről a léc fölé, ám a találkozó döntetlennel zárult.

Végül pedig ha vitatható előzmények után született góllal is, de megvédte a címét a Standard Liege! A „vörösök" a Brüsszelben elért 1–1 miatt eleve kedvezőbb helyzetből kezdték a 24-i visszavágót (Hollandiával ellentétben Belgiumban számítanak az idegenben szerzett gólok a playoffban), aztán a 39. perctől már nem csak nüansznyi volt az előnyük. Egy Mbokani, Víctor Bernárdez ütközés után a bíró „könnyű síppal" tizenegyest ítélt, amelyet a fél Premier League által körüludvarolt (de végül maradó) Axel Witsel gólra váltott.

A Juhászt végig bevető – a védő a Mbokani buktatásáért kapott sárga lappal is bekerült a jegyzőkönyvbe – Anderlecht nem tudott talpra állni, így a magyarok közül Bölöni László örülhetett, aki ezzel egy újabb országban is a csúcsra segített egy csapatot. Az erdélyi származású tréner a két felvonásos párharcban 2–1-es összesítéssel elért diadal másnapján nyilatkozott az NS-nek

– Mekkora értéket jelent az ön számára a belga bajnoki elsőség?
– Talán a legértékesebbet, különösen azért, mert már hosszú ideje nem nyertem jelentős trófeát, nagy szükségem volt a sikerélményre.

– Ami azt illeti, jött több is, hiszen az idényt belga Szuperkupa-győzelemmel nyitotta, bajnoki címmel zárta, sőt önt választották meg az évad legjobb edzőjének Belgiumban.
– Idegen országból érkező szakemberként ez szerintem nagyszerű eredmény, bár fontos megjegyeznem, hogy jó csapat nélkül én sem lehetnék sikeres. Az Anderlechtnél meg azért voltunk jobbak, mert bizonyos szituációkban okosabban futballoztunk, s mivel az idényben lejátszott öt egymás elleni tétmérkőzésből hármat megnyertünk és csak egyet veszítettünk el, úgy érzem, jó helyre került az aranyérem.

– A Standard meg egyenesen a Bajnokok Ligája főtáblájára, márpedig ilyen magaslaton még nem járt edzőként. Mit gondol, mire viheti csapatával Európa legjobbjai között?
– Erősen korlátozottak a lehetőségeink, s arra sincs garancia, hogy meg tudjuk tartani legjobb futballistáinkat, ám akárhogy is alakul a nyarunk, mindenképpen szeretnénk helytállni. De most bocsásson meg... Hát ez hihetetlen... Itt vagyok egy benzinkútnál, szabályosan megrohamoztak. Elnézést, muszáj kiosztanom néhány autogramot, minden jót kívánok!