Alpesi vb-Balkán: „Megveszlek kilóra!”

„Megveszlek kilóra. Téged, a házadat, a családodat, vagy akár azt a hegyet, amelyen az edzőtáborok során futkároztunk. Játékosként is egy f...fej voltál, s edzőnek is az maradtál" – ezekkel a szavakkal illette kilenc évvel ezelőtt a szlovén válogatott sztárja, Zlatko Zahovic Srecko Katanecet. A 38 esztendős szövetségi kapitány ezt nem tűrte, s máris hazaparancsolta a Benfica futballistáját.

Csakhogy ehhez a szövetség első embere, Rudi Zavrl nem járult hozzá, és a csapat egyik sajtótájékoztatóján azt mondta: a válogatott érdekeit az szolgálja, ha a játékos a hibája ellenére a keret tagja marad, tett már annyit a nemzetért, hogy megérdemeljen még egy esélyt.

Midőn az elnök szavait meghallotta, Katanec mikrofont ragadott és a könnyeivel küszködve bejelentette, a vb után lemond tisztségéről. „Profinak tartom magam, éppen ezért nem hagyom félbe a megkezdett munkát, és a jelenlegi körülmények ellenére végigdolgozom a világbajnokságot. Az esemény után azonban, bármennyire is sajnálom, nem maradok tovább a válogatott élén."

A szlovén futballberkekben leginkább tisztelt két személyiség nézeteltérése korábban kezdődött: a felek az előző Eb csoportmeccsei végén, a búcsút követően is egymásnak estek, viszonyuk megromlott. Ezek után néhányan már sejtették a következményeket, amikor a spanyolok ellen a szakvezető a 63. percben lehívta a közönségkedvencet... Mivel Zahovic nemzetközi mérkőzésen nem volt hozzászokva a korai cseréhez, a találkozó után a fent már leírt szavakkal támadt főnökére.

Jegyezzük meg: ha hasonló hevességgel rohamozta volna Iker Casillas kapuját, Katanec minden bizonnyal pályán hagyta volna őt... Hiszen a szlovénok többségéhez hasonlóan a kapitány is elsősorban tőle várta a kimagasló teljesítményt: eleve jóval nagyobb szabadságot biztosított neki, mint amennyit a klubjában kapott – rendszerint a befejező emberként tevékenykedő Milan Osterc mögött játszott –, és ez láthatóan inkább feküdt is neki (a már említett 2000-es Európa-bajnokság óta nem igazán találta a helyét sem a Valenciában, sem pedig utána Lisszabonban).

Más kérdés, hogy a vb-nyitányon ő sem tudta meggátolni az 1–3-at, még ha a kis alpesi ország újonc válogatottjától nem is a spanyolokkal szemben volt elvárható a három pont megszerzése, pláne hogy utólag három konkrét tizenegyesgyanús eset kapcsán is rossz ítéletet kértek számon Mohamed Gezzaz marokkói játékvezetőn, akit Szlovéniában egyszemélyi felelősnek kiáltottak ki a vereségért (miután két büntetőt nem kaptak meg, egyet viszont az ellenfél igen, szerintük tévesen...).

Akárhogy történt a 2-i első meccsen, úgy hírlett, hogy a két „vezérfigura" konfliktusát regionális problémák is okozhatták: Katanec – az egykor Eb- és vb-résztvevő, olimpiai bronzérmes, a Sampdoriával pedig olasz bajnokságot, kupát, Szuperkupát és KEK-et nyerő, továbbá BEK-döntős exklasszis – a szlovén főváros, Ljubljana szülötte, míg a nála csupán nyolc esztendővel fiatalabb Zahovic (aki a Partizan, a Porto, az Olympiakosz, illetve már a vb után a Benfica színeiben is bajnok lett, míg 2001-ben a Valenciával BL-finaléig jutott) Mariborból való.

A kapitány ugyanis azt állította, játékosa a fent idézettek mellett a következőket is a fejéhez vágta: „Te ljubljanai paraszt, mindig csak stíriaiakat cserélsz le. Mi lenne, ha egyszer próba gyanánt becserélnél egy stír futballistát egy ljubljanai helyére?" (A történelmi osztrák tartományok déli vidékeiből létrehozott Szlovénia északi része Stájerországtól, azaz Stíriától került a délszláv utódállamhoz az első világháborút követően – a szerk.)

Egy másik szócsata már rendelkezésre állt összehasonlítási alap gyanánt: az ír Roy Keane alulmaradt a Mick McCarthyval folytatott hangos párbeszédben, mivel barátai és csapattársai is a kapitány mellé álltak, így az MU középpályásának végül már a vb kezdete előtt haza kellett térnie. Ez a helyzet viszont nem tűnt annyira egyértelműnek, ugyanis a labdarúgók megosztottak voltak, igazából nem egyértelműen tudták, kinek adjanak igazat (bár jó páran közülük – akik ezt nem is cáfolták – azt szerették volna, hogy történt, ami történt, maradjon velük Zahovic).

„Szomorú vagyok, hogy egy olyan kicsi, kétmillió lakosú ország, mint Szlovénia, két részre szakad. Ez luxus, ami pedig engem illet: büszke vagyok szlovén nemzetiségemre, mint ahogy horvát szüleimre is" – fogalmazott Katanec.

A perpatvarról Zahovic is véleményt formált: „Aki másnak vermet ás, maga esik bele... Csak meg kell nézni, miként döntött a szövetség, máris tisztában lehetünk vele, kinek az oldalán van az igazság. Úgy érzem, Katanec provokálni akart, amikor lecserélt, mert annyira azért nem játszottam rosszul. Egyszerűen nem szeretem, ha lustának neveznek, különben is: ha az első két passzom nem sikerül, amúgy is dühös vagyok. Miután lecseréltek, borzasztó volt nézni, ahogy a többiek szenvednek és én nem tudok segíteni rajtuk. Hát ezért voltam dühös a mérkőzést követően..."

Aztán 5-én este érkezett a hír, hogy Zahovic mea culpa tatalmú nyilatkozatot tett, bocsánatot kért Katanectől, játékostársaitól, a szlovén néptől és a világbajnokság szervezőitől is. Utóbb már sajnálta, hogy első haragjában úgy kifakadt. „Megbántam, hogy meggondolatlanul beszéltem az öltözőben, ezért elnézést kérek mindenkitől" – szólt lesütött szemekkel.

Mindhiába... Másnap, 2002. június 6-án reggel ugyanis robbant a bomba: az illetékesek közölték, hogy a hátralevő mérkőzéseket Zahovic nélkül vívják meg a szlovénok. A jelek szerint nem hatotta meg őket, hogy a „bűnös" igyekezett jóvátenni a ballépését. A futballszövetség vezérkara úgy döntött: egy olyan játékosnak, aki nyilvánosan „leparasztozza" az edzőjét, nincs helye a keretben.

Hogy végül mi vezetett a szakításhoz, azt nem tudni pontosan, mivel Rok Sinkovc, a szövetség szóvivője azzal zárta le az ügyet, hogy közölte: „Zlatkót hazaküldtük, bővebben pedig nem kommentáljuk a történteket."

Találgatni persze lehetett... Állítólag az öntörvényű zseni nemcsak Kataneccel került összetűzésbe, hanem Zavrl elnökkel szemben is tűrhetetlen hangnemet ütött meg. A nagyképűnek tűnő futballista további bűnlajstroma: a „fegyverszünet" ellenére folytatta a zsörtölődést; társait próbálta megfűzni, ugyan már, álljanak az ő oldalára; az 5-i gyakorlást követően is kritizálta mesterét, mondván, az áldozat szerepét osztotta rá ezen a tornán. Összefoglalva: rontotta a légkört.

A következő mérkőzés elvileg nyerhetőnek tűnt: életben maradhattak az európai gárda továbbjutási reményei – ha legalább úgy túlteszi magát a Zahovic–Katanec afféron, mint Írország nem sokkal korábban a már említett Roy Keane–Mick McCarthy bonyodalmon (a torna előtt tették ki a csapat első számú sztárját, majd két döntetlent értek el, és amennyiben legyőzik a szaúdiakat, ott lehettek a nyolcaddöntőben – ahogy ez utóbb meg is valósult).

„Hagyjuk most már ezt az ügyet! Csak és kizárólag a világbajnokságból hátralévő találkozóink érdekelnek" – jelentette ki a második meccs előtt Katanec, elhárítva minden, a Zahovic-témára vonatkozó kérdést.

A június 8-i Dél-Afrika–Szlovénia találkozó aztán mindenkinek csalódást hozott: eleve csak jó fél ház gyűlt össze (bármennyire is igyekeztek ezt a dél-koreai szervezők önkéntesek és a vb-t népszerűsítő „lepedők" ügyes elrendezésével észrevétlenné tenni), és a hangulattalan közeg mellé a játék is a magyar élvonal rosszabbik arcát idézte az unalmasságával. Az elképzeléseknek, a tudatosan megkomponált támadásoknak a jelét alig lehetett felfedezni.

Különösen a szlovénok játékán érződött a zavarodottság, látszott, hogy nem tudnak mit kezdeni Zahovic hiányával. A helyettesítésére kijelölt Acimovic, a Tottenham friss szerzeménye – aki ez első játékrészben kihagyta övéi legnagyobb lehetőségét – nem volt képes fazont adni a gárda játékának.

Egy biztos, a második félidő elején az említett vita másik résztvevője számára gyakorlatilag ugyancsak befejeződött a világbajnokság, az együttes pedig elvesztette másik vezérét is: Srecko Katanec addig reklamált a csapatát ért vélt vagy valós sérelmek miatt, amíg Angel Sánchez játékvezető megunta a szövegelést, és a nézőtérre küldte. A hajdani stuttgarti középpályása eleinte nem akart tudomást venni a döntésről, a padról nézte végig az ellenfél nagy helyzetét, utána azonban már nem volt mese. A negyedik játékvezető ostroma eredményre, a tréner útja pedig a tribünre vezetett.

Ettől kezdve Danilo Popivoda másodedző viselte közvetlenül gondját a legénységnek, a főnök azonban továbbra is Katanec maradt, aki hírnökök segítségével nem engedte ki a kezéből a tényleges irányítást. Ez sem segített: az előnyét a 4. perctől őrző Dél-Afrika 1–0-ra nyert, Szlovénia pedig kiesett...

„Nem csináltam semmit, nem toporzékoltam, nem hagytam el az edzői zónát, és még csúnyán sem beszéltem. Ezért nem értem, mi szükség volt a játékvezető lépésére. Kérdezzék csak meg a negyedik számú bírót, ő tanúsíthatja, hogy Sánchez hibás döntést hozott. Remélem, ezt mások is elismerik, s ez esetben helyet foglalhatok csapatom harmadik találkozóján" – nyilatkozta Katanec, aki az 1990-es vb-n még (jugoszláv) játékosként jutott a kiállítás sorsára...

Egyébként érthető, hogy ennyire ragaszkodott a kispadhoz, hiszen – saját bejelentésének megfelelően – az utolsó fellépésére készült a nemzeti együttes élén. Ám ez nem lágyította meg a FIFA-tisztségviselők szívét: egymeccses eltiltást szabtak ki rá. Így aztán 12-én csak távolról szemlélhette, hogy Acimovic ezúttal betalált, de Paraguay húsz perc alatt hármat rúgva fordítani tudott, s végül 3–1-re verte meg pont nélkül hazakullogó ellenfelét.

Mindezek után Rudi Zavrl szövetségi elnök, aki annak idején először még Zahovic oldalára állt, most megkérte Katanecet, hogy másítsa meg az első két csoportmeccs között hozott elhatározását: „Mindent megpróbálok, csak hogy Srecko meggondolja magát."

A megszólított szakember – aki később sem szakadt el a „jól bevált" kapitánykodástól, hiszen Macedóniát is irányította, jelenleg pedig az Arab Emírségek legjobbjaival dolgozik (miközben „vitapartnere" az ő távozása után visszatért, és csupán 2004 tavaszán köszönt el végleg a címeres meztől) – egyelőre nem beszélt a jövőjéről, inkább a tornát és a média szerepét értékelte:

„A három vereség ellenére nem vagyok csalódott, a csapat minden tőle telhetőt megtett. Azonban nem voltunk olyan jó formában, mint két éve az Európa-bajnokságon, és személyes gondok is akadtak. A sajtóra viszont mérges vagyok, mivel érthetetlenül sokat várt tőlünk, és ezzel becsapta az embereket. Ugyanakkor büszke vagyok a játékosokra, mert megpróbálták okosan kezelni a helyzetet. Semmit sem bánok: kijutottunk a vébére, és ezzel nagy reklámot csináltunk az országunknak."

Viszont a történelmi szereplés teljes (szakmai és erkölcsi) kudarccal, az egység felbomlásával és Katanec tekintélyének megtépázásával járt, amit követően a szerb Crvena zvezda elnöke, a korábbi legendás futballista, Dragan Dzsajics vitte be az egykori honfitársak szívébe a megsemmisítő végső tőrdöfést: „Lehet, hogy a szlovénok már nem akarnak a Balkánhoz tartozni, de amit bemutattak a világbajnokságon Zahovic és Katanec botrányával, az a balkanizmus csúcspontja volt..."