Oláh Lóránt nemet mondott a Fradinak

Azért az nem mindennapi, hogy egy vidéki csapat játékosa egyszerre utasítja vissza az ország két legnépszerűbb klubja, a Ferencváros és az Újpest ajánlatát. Márpedig a 2004–2005-ös bajnoki évadban a Kaposvár színeiben 15 gólig jutó támadó nemet mondott mindkét invitálásra, és inkább elfogadta a Rákóczi újabb, két esztendőre szóló szerződését. Az ilyesmi még akkor is furcsa, ha a megelőző években a budapesti zöld-, illetve lila-fehérek éppúgy sokat vesztettek a régi fényükből, mint az egész magyar futball.

„Számomra is rendkívül megtisztelő volt, hogy e két nagy múltú alakulat egyaránt le akart igazolni, de a jelenlegi helyzetben úgy éreztem, az lesz a legjobb, ha Kaposvárott maradok – mondta a 25 éves Oláh Lóránt az NS 2005. június 30-i számában. – Korábban én is úgy gondoltam, hogy ha lesz rá lehetőségem, örömmel kipróbálnám magam valamelyik patinás fővárosi gárdában, ám erről most más a véleményem.

Elképzelhető, hogy szakmailag előrelépést jelentett volna, ha a Ferencvárosban vagy Újpesten folytatom a pályafutásomat, de anyagilag már egyáltalán nem volt vonzó egyik ajánlat sem, ami azért nem mellékes szempont. Összességében pedig azt kell mondjam: e pillanatban nem jelent abszolút előrelépést, ha egy labdarúgó a Fradiba vagy az Újpesthez kerül. Az Üllői úton egyébként is hatalmas a káosz, a bizonytalanság, és tudom magamról, hogy ilyen környezetben nem tudnék jól teljesíteni."

Az újság felvetette neki, hogy miképpen nyilatkoztak róla Újpesten nem sokkal korábban, miután eldőlt, hogy nem szerződik oda. Akkor Francois Laureyssen sportigazgató úgy fogalmazott, hogy csalódott a délvidéki születésű játékosban, aki szóban már elígérkezett a Megyeri útiakhoz, majd hozzátette: a jövőben Oláh Lórántnak aligha lesz alkalma Újpestre igazolni...

„Hallottam én is ezt a nyilatkozatot, és nem esett jól – reagált a támadó. – Három hónappal ezelőtt valóban volt egy beszélgetés Francois Laureyssen és közöttem, de akkor ennél több nem történt. Én annyit mondtam neki, hogy megtisztelő és szimpatikus az Újpest ajánlata. Azt azonban nem fogadtam el, ám ettől még egy ország előtt lejáratni engem, az bizony nem szép dolog..."

És miért éppen Kaposvár? „Egyszerű, mert itt otthon érzem magam, szeretnek a szurkolók, a csapattársak, és a vezetők is megbecsülnek" – így a magyar állampolgársági kérelmének elbírálására váró Oláh Lóránt.

„Nekem rengeteget számít, ha valahol elfogadnak: akkor tudok igazán a feladataimra koncentrálni, ha körülöttem nyugalom van. Kaposvárott ez a helyzet, jó az együttes, és bár egyelőre ketten is távoztak, megkockáztatom, jövőre még jobb lesz. Elkészült ugyanis az edzőpályánk, ami sokat számít majd a felkészülésünkben. Korábban elképesztő helyeken – még a pálya szót sem használnám némelyikre – gyakoroltunk, ám ennek már vége. Egységes, erős csapatunk lesz a következő évadban, ezt megígérhetem."

Nos, a Rákóczi tényleg előrelépett: az újoncként elért 12. hely után ezúttal már hetedik lett (ahogy legközelebb megint, utána meg hatodik), viszont közben az Újpest sem ült a babérjain, és egy negyedik helyet cserélt egy ezüstéremre... A bajnoki címet viszont azóta sem hódította el, míg Oláh Lóránt igen – ehhez azonban nem a fővárosba kellett költöznie, hanem Debrecenbe, ahol 2009-ben ő is ünnepelhetett, míg legközelebb csupán azért nem, mert másfél év után, 2010 elején visszament Kaposvárra, így a következő elsőség idején már messze járt (persze az ősz miatt neki is volt köze hozzá, míg például a BL-főtáblás meccseken nem szerepelt).

S mi lett volna, ha hat esztendeje nem mond nemet a Ferencvárosnak? Egy évvel később számára is osztályrészül jut a meghökkentő szembesülés azzal, hogy a hatodikként – tehát a somogyiaknál alig előrébb – végző zöld-fehéreket adminisztratív úton a másodosztályba sorolják (ahol a rekordbajnok együttes azelőtt sohasem járt, így addig a gondolat is elképzelhetetlennek tűnt), és akkor ő is ott áll, ahol a „part szakad". Négy évvel később pedig ugyanakkor lett bajnok a hajdúságiakkal, amikor az FTC is – de utóbbinál egy osztállyal feljebb...

Ez azonban már a múlt. A csatár idén mégis beteljesítette a sorsát, hiszen most nyáron követte egykori kaposvári mesterét, és – a 32. életévében – újra Prukner László tanítványa lett, de immár a sokáig kerülgetett Üllői úton. Mit is mondott erről a minap az érintett az NS-nek?

„A legnépszerűbb, a legnagyobb tradícióval büszkélkedő klub nagy előrelépést jelent, és az Európa-liga-szereplés is jelentős kihívás. Évek óta összeboronálnak az FTC-vel, s tudtam, ez az utolsó esélyem arra, hogy magamra öltsem a patinás mezt. A világért sem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, úgyhogy gyorsan megegyeztünk. Ha a sérülések elkerülnek, a Fradiban is tíz gól feletti termésre készülök, és elsősorban arra, hogy kivívjam minden ferencvárosi elismerését."

Hát hajrá – erre mondják, hogy jobb későn, mint soha...