A 2007. július 13-i római atlétikai gálán, a Golden League-sorozat harmadik állomásán a figyelem természetesen a jackpotvárományosokra irányult. Az egyik esélyesről valóban nagyon sokat beszéltek utóbb, de nem azért, amiért ő szerette volna: Tero Pitkämäkiről, a finn gerelyhajítóról van szó.
Miután ugyanis a remek, 88.36-os dobással kezdő norvég Andreas Thorkildsen nyomába eredt 86.09 méterrel, és feljött a második helyre, harmadikra nagyon rosszat dobott. Elhajította a sportszert, ám az a levegőben oldalra sodródott, és a szektort elhagyva a távolugrógödör felé szállt, ahol a bordájánál eltalálta Salim Sdirit. Döbbenetes pillanat!
A szerencsétlenül járt franciát az első sokk után körülállták a társak, no meg a fotósok, majd megjött a mentő, és elvitte – azokban az órákban az a hír tartotta magát, hogy a drámai jelenetnek nem lettek súlyosabb következményei.
A történtek persze Pitkämäkit is megviselték, aki sokáig falfehér arccal meredt maga elé, de aztán folytatta a küzdelmet – talán értesült róla, hogy nem okozott maradandó sérülést. Viszont javítani már nem tudott, így a jackpotreményei elszálltak... (Mellesleg közben eldőlt, hogy „áldozata" negyedik lett a saját számában, mindössze 24 centivel elmaradva a győztes olasz Andrew Howe 812 centiméterétől.)
Másnap pedig érkezett a megnyugtató bejelentés, hogy tényleg nincs nagy baja az élete legjobb eredményét, egy fedett pályás Eb-bronzot éppen azon a tavaszon elérő versenyzőnek. Miután a gerely a jelentések szerint nem ért létfontosságú szervet, öt öltéssel összevarrták a három centi mély sebét és éjszakára bent tartották megfigyelésre, utána azonban kiengedték a kórházból.
A sportoló egyébként nem kommentálta a viadal alatti biztonsági intézkedéseket, annyit azonban elárult: már az eset előtt ideges volt kissé, látván, hogy a távolugrást és a gerelyhajítást egymással párhuzamosan rendezik meg. „Mi már versenyeztünk, amikor a dobók melegíteni kezdtek, s egy gerely már akkor is a lábam mellett csapódott a földbe. Azt azonban, amelyik eltalált, nem vettem észre, mert éppen háttal álltam."
De ezzel az ijedelemmel még korántsem értek véget a megpróbáltatásai. Három nappal később, 2007. július 17-én tudniillik fordulat történt: az a hír látott napvilágot a lapokban, hogy a sebesülés súlyosabb, mint csupán egy háromcentis „behatolás", komolyabb az első vizsgálat során diagnosztizáltnál. Ez azután derült ki, hogy a négy pitonnal és 12 kaméleonnal együtt élő Sdiri maga ment be újabb kontrollra, mert vérömleny keletkezett a jobb oldalán, ott, ahol a gerely a testébe fúródott.
A 28 éves atlétát eztán már bent tartották, mivel a jobb veséjén enyhe repedés, míg a máján kisebb roncsolódás keletkezett. „A gerely tíz centiméter mélyen fúródott belém – mondta a francia. – Úgy tűnik, a vesém műtét nélkül is meggyógyul, és remélhetőleg a májam miatt sem lesz szükség operációra." Mivel viszont a repülőút újabb bevérzést indukálhatott volna, ez pedig egészségi állapotának romlásához vezethetett, Sdiri egy ideig még a római kórház kényszerű lakója maradt.
Ami a továbbiakat illeti: miközben Pitkämäki jó versenyzőtípusként hamar feldolgozta a történteket, és éppen ezután, nem egészen két hónappal később aratta a legnagyobb sikerét – világbajnok lett Oszakában –, addig tunéziai származású versenyzőtársa számára a 2007-es idény hátralevő része érthetően kiesett, és csak a következő év elején tért vissza.
Nem az a szezon volt a legproduktívabb karrierje során, viszont legközelebb, 2009-ben megugrotta az egyéni csúcsát – a régit 18 centivel megjavítva 842 centire szállt, ami azóta is francia nemzeti rekord –, majd tavaly a fedett pályás vb-n és a szabadtéri Eb-n is az előkelő negyedik helyen végzett.
Az a bizonyos finn gerely tehát nem törte derékba sem őt, sem a pályáját, vagyis összességében jól jött ki az egészből. Legalábbis ahhoz képest, hogy hasonló epizódokat amúgy csak kosztümös történelmi filmekben láthatunk, és amikor a harc közben útjára engedett hajítóeszköz telibe trafálja az ellenséget, az rendszerint meglehetősen csúnyán végzi emiatt (igaz, azok a dárdák azért ki is vannak hegyezve a jobb hatásfok érdekében...).
Visszatérve arra, hogy aránylag olcsón megúszta: még az sem zárható ki teljesen, hogy Salim Sdiri arra a drámai római versenyre nem peches esteként tekint, hanem mint életét és egészségét meghagyó, mázlis kimenetelű balesetre, s így számára péntek 13-a sem félelmet keltő dátum, hanem kipróbált szerencsenap...