Stockholm-szindróma: nem megy a Bolt

Tyson Gay legyőzte 100 méteren Usain Boltot! A stockholmi Gyémánt Liga-viadalt 2010. augusztus 6-án 9.84 másodperccel nyerte meg, maga mögött hagyva a kétségbeesetten kapaszkodó világrekordert (9.97) is. Nem lerajtolta ellenfelét, hanem – ami korábban elképzelhetetlennek tűnt – a táv második felében verte meg riválisát. Éppen ott, ahol a karibi sztár szokott ellépni a többiektől.

A rajt egyébként csak két versenyzői jelzést követően, harmadikra jött össze, s akkor az amerikai, aki nem is olyan rég, a 2007-es oszakai vb-n még uralta a mezőnyt (diadalmaskodott 100-on és 200-on is), remekül kapott lábra, aztán végig dinamikusan futott, miközben esélyesebb riválisa nem igazán tudott felgyorsulni. Gay amúgy jelentősen faragott az addigi tavalyi legjobbjából, a 9.94-es eredményből, korántsem mellesleg pedig először hagyta le Boltot.

Előzőleg kijelentette, hogy áll az összecsapás elébe, többször is nyilatkozta, úgy érzi, képes felülmúlni Boltot, de senki sem hitt neki. Miért is hitt volna: vetélytársa az előző két évben imponálóan szerepelt (bár ez a kifejezés nem adja hűen vissza, mennyire sokkolta száguldásaival a sportszerető közvéleményt).

A pekingi olimpián kiengedve futott 9.69-es világcsúcsot, miközben könnyedén utasított maga mögé mindenki mást. Ezután Gay a 2009-es berlini vb-re nagyon készült, de hiába érte el 9.71-gyel az Egyesült Államok valaha volt legjobbját. Bolt ismét bolondot csinált a világból: 9.58 másodperces félelmetes rekorddal győzött (miközben a 200-at és a 4x100-as váltót is beleértve ugyanúgy mindhárom számában aranyérmes lett, mint Kínában). Az amerikai azonban nem adta fel, az esztendő végén már 9.69-nél tartott.

Egy éve ilyenkor pedig megverte az „uralkodót". Mégsem szállt el magától, mondandójában csak finoman rejtette el, hogy éppen az egyetlen 2010-es céljától fosztotta meg legyőzöttjét:

„Usain tisztában van képessége határaival. A célja erre az idényre veretlenségének megőrzése volt, nem pedig újabb világcsúcsok felállítása. De higgyenek nekem, maradt még muníciója... Ugyanakkor a drukkerek és a sportág miatt is fontos, hogy felülmúltam egy ekkora egyéniséget. Fizikailag rendben voltam, ráadásul felajzott és motivált. Jól rajtoltam, ám meglepődtem, hogy ellenfelem még féltávnál sem járt előttem. Mindenesetre örömmel tölt el, hogy legyőztem őt, viszont tisztában vagyok vele, hogy nem volt százszázalékos állapotban. Türelmetlenül várom, hogy akkor is megverjem, ha csúcsformában lesz" – nyilatkozta Gay.

Bolt vereségéhez hozzájárult, hogy tavaly az egész szezonban Achilles-ín-sérüléssel bajlódott, és elmondása szerint a svéd fővárosban sem volt jó erőállapotban.

„Még dolgoznom kell a kondimon. Az első tíz méterem pocsék lett, nem működött semmi. Próbáltam rendbe szedni magam utána, de nem sikerült. Készen álltam a versenyre, ám a visszalőtt startok miatti két felállás idegesített. Amúgy meg vannak jó napok és vannak rosszak. Tyson jobb állapotban volt, mint én, jobban felkészült. Ezen a szinten bármelyik nap megverhetnek."

Úgy nézett ki, hogy Stockholmban a korábbi (2005–2008) világcsúcstartó, a szintén jamaicai Asafa Powell is elindul, de a harmadik szélvészgyors villámléptű (személyes legjobbja 9.72) két nappal a gála előtt sérülés miatt visszalépett.

Utóbb talán már bánta, hogy nem volt ott a résztvevők között, hiszen a favorit gyengébb futását látva könnyen elképzelhető, hogy maga is hátrébb tudta volna szorítani. Ugyanúgy, mint 2008. július 22-én, szintén az Olimpiai stadionban – ő volt tudniillik az, aki trónra lépése előtt utoljára megverte az onnantól fogva bő két esztendőn át megelőzhetetlen Boltot.

Idén az e hónap végén kezdődő vb lesz fókuszban, de persze Stockholmban most is megrendezték a Gyémánt Liga-viadalt. A magát ott már kétszer megégető, a 25. életévét hamarosan betöltő Bolt ezúttal nem merészkedett 100 méterre – eredeti kedvenc távját, a 200-at választotta, amelyen 20.03-mal könnyedén első lett.

Ez ugyan elmaradt ez évi legjobbjától (19.86), amelyet június elején Oslóban ért el, valamint a helyi stadionrekordtól is, amelyet (19.77) másfél évtizeddel korábban a hozzá hasonlóan legendás amerikai Michael Johnson futott, de azért önbizalomszerzésre (valószínűleg) megfelelt. Hogy így van-e, hamarosan megláthatjuk: folytatás Teguban – ugyan „nem egy Stockholm", viszont világbajnokság...