Veszprém: fiatalítás és BL-döntős vágyak

A tízszeres magyar bajnokcsapat, a Fotex KC Veszprém a sporttörvény szellemében gazdasági társaságként működik tovább – írta 2001. augusztus 14-én készülő másnapi számában a Nemzeti Sport. – Az egyszemélyes kft. kizárólagos tulajdonosa az egyesület. Magyarády Pétert, a klub eddigi elnökségi tagját a közgyűlés alelnökké választotta. A veszprémi képviselő-testület egykori gazdasági bizottsági elnöke mostantól a klub gazdasági tevékenységét is figyelemmel kíséri.

– A nyári szünetben két kínos ügye is volt az Európa-hírű egyesületnek. Nem rontja ez a klub tekintélyét?
– Egyáltalán nem, mert ezek korántsem olyan nagyságrendű tételek, ami miatt a huszonötödik születésnapját ebben az évben ünneplő klubunknak szégyenkeznie kellene. Csoknyai István ügye szóra sem érdemes. Apróbb kommunikációs zavarok okozták, hogy a kezdéskor nem volt aláírt szerződése, ezért nem jelent meg az első edzésen. Ő a Fotex alapembere, aki azt is bebizonyította, hogy kortól függetlenül lehet kiemelkedő produkciót nyújtani nemzetközi szinten is. Ezt a legutóbbi, meranói tornán ismét igazolta a védekezésben mutatott teljesítményével.

– Azért a világhírű kapus, Szathmári János különös távozásába alaposan belekapaszkodott a sajtó.
– Pedig semmi furcsa nem történt. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy néhány évvel ezelőtt az egészen kivételes képességű, ereje teljében lévő szlovák válogatott Lubomír Svajlennel szemben a fiatalabb Szathmári mellett tette le a voksát a klub vezetősége. Most nagyjából ugyanez történt. A húszas éveinek elején járó Fazekas Nándor, Sterbik Árpád kapuskettős mellett döntöttünk. Ezt Szathmári egyszerűen nem tudta feldolgozni. A hiúságát jogosan bántotta, hogy nincs már rá szükség Veszprémben. Ez minden olyan csapatnál megtörténhet, ahol állandó a győzelmi kényszer. Ehhez a gondolatsorhoz kapcsolódik, hogy a horvát Mirza Dzomba és a macedón Kiril Lazarov szintén ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelyikkel tovább fiatalítjuk a csapatunkat.

– Jelzésértékű, hogy a korábbi évekkel ellentétben néhányon távozni akartak a klubtól. Közéjük tartozott a két válogatott játékos, Mezei Richárd és Kis Ákos is, akiknek már a pénz sem számított, annyira mehetnékjük volt a Veszprémből.
– Ez valóban nem szerencsés, és számunkra is elgondolkodtató. Az előbb említett kézilabdázók egyébként azért ragaszkodtak makacsul a távozáshoz, mert szerettek volna többet játszani.

– Lassan az osztrák Hypo csapatához hasonlít a sokszoros magyar bajnok, annyi a keretben a külföldi kézilabdázó. Ráadásul a régi magból már csak Éles József és Csoknyai a két utolsó mohikán. Biztos, hogy ez a jó irány hosszú távon?
– Mi is tudjuk, hogy magyarokkal sokkal jobb lenne megerősíteni, felfrissíteni a keretünket. Csak az a baj, hogy a szegedi Buday Dánielen kívül nem tudok olyan hazai játékost mondani, akivel nem csak többen lennénk. Egyébként a hozzánk érkező külföldiek beváltották az elképzeléseinket. Más kérdés, hogy időnként csikorgott a gépezet. Egy évvel ezelőtt azt mondtam, nem könnyű egységes csapattá összerakni egy ilyen heterogén társaságot, időre van szükség ahhoz, hogy úgy muzsikáljon az együttes, mint mondjuk a kilencvenes évek kezdetén. Jövő ilyenkor szeretnénk látni azt a megfiatalított Fotexet, amely legalább öt évig együtt szerepelhet. Azért dolgoztunk egész nyáron, hogy ennek az elképzelt gárdának a magja már most együtt legyen. Zdravko Zovko edzővel szemben nem kényszer, hanem elvárás, hogy a klub érdekeinek megfelelően alakítsa ki azt az együttest, amely sokkal gyorsabban, több taktikai variációt alkalmazva képes látványosabb és még eredményesebb kézilabdázásra. Ezért mostantól kezdve a magyar nyelvet is tanulniuk kell a csapatunkban szereplő külföldieknek. Többé kommunikációs zavarokra és hiányosságokra hivatkozni nem lehet nálunk.

– A Fotexnek ilyen együttessel sokkal messzebb illene eljutnia a nemzetközi porondon.
– Hiszem, hogy ha két éven belül végre eljutunk a nyolcig vagy a négyig, akkor a legrangosabb nemzetközi kupa fináléjába is bekerülhetünk. Ennek elérése régi rögeszmém, ezért erre akár komoly fogadást is kötnék.

Nem tudjuk, Magyarády úr vajon tényleg tett-e (nagy) pénzt a sikerre, de az biztos, hogy az átalakulás minden szezon eleji nehézsége ellenére az idény végén a Veszprém fennállása talán legnagyobb eredményeként BL-döntőt játszhatott! S bár a fináléban elbukott a Magdeburg ellen, azért érdemes arra, hogy keretének névsorát ezúttal is megosszuk az olvasókkal:

Cifra Tibor, Csoknyai István, Diaz Ivo, Mirza Dzomba, Éles József, Fazekas Nándor, Gál Gyula, Habuczki Tamás, Iváncsik Gergő, Bozsidar Jovics, Kovács Sándor, Pérez Carlos, Sterbik Árpád, Kékesi Szabolcs, Szobol Zsolt, Tóth József, Zlatko Saracevic, Zsigmond György. (Lazarov tehát végül mégsem szerepelt, csak majd a következő szezontól, viszont Csoknyai, Éles és Zsigmond már az 1992-es KEK-diadalnak is részese lehetett!)

És hogy mindez nem pünkösdi (al)királyság volt (a jóval szélesebb anyagi bázisra támaszkodó főleg spanyol és német sztárklubok között), bizonyítja a 2003-as és 2006-os BL-elődöntő, valamint hogy 2008-ban – immár Mocsai Lajos irányításával – a Kupagyőztesek Európa-kupájában sikerült újra begyűjteni a legjobbnak járó trófeát!

A három nagy nemzetközi siker közül az első kettő tehát az 1991-ben, illetve 2001-ben kezdődő idény végén született. Hasonlót senki sem garantálhat, de az tény, hogy idén 2011-et írunk...