Vízilabdázónk doppingügye - olimpia előtt

Varga I Zsolt egyike annak a néhány rutinos pólósnak, akik a hetvenes évek közepén született nagy generáció tartós beépülését követően, az atlantai játékok után is megőrizték helyüket az attól fogva Kemény Dénes vezette magyar válogatottban, amely két Eb-aranyéremmel és több kisebb címmel a háta mögött, a vb-döntőt is megjárva immár a legnagyobb diadalt, az ötkarikás aranyérmet célozta meg.

Neki ez már a harmadik olimpiája lehetett, de az első légiósként; éppen a harmadik ottani szezonjának vége felé járt Horvátországban, amikor beütött a ménkű. A Mladosttal a május végi óbecsei BL-döntőn szerepelt, ott szedett nátha elleni gyógyszert, amiről a csapat orvosa is tudott. A kontroll aztán tiltott szert talált a vizeletmintájában, ezért a nemzetközi szövetség június 16-án felfüggesztette a játékjogát. Két héttel később azonban visszakapta azt, arra az időre, amíg a FINA doppingbizottsága meghozza a döntését.

Pontosan 11 évvel ezelőtt aztán elkészült a határozat: a centert kéthetes eltiltással büntették, ezenkívül a testület törölte a zágrábiaknak a Tisza-parti városkában elért eredményét is (a medencében másodikak lettek, miután a négyes döntő fináléjában 11–8-ra kikaptak a házigazdától, a több honfitársunkat is felvonultató NIS Naftagasz Becsejtől). Ezáltal Varga egykori együttese, a BL-harmadik BVSC is elvileg egyel előrébb lépett, pont a vasutasokat az elődöntőben 6–4-re felülmúló Mladost helyére.

„Megállapítottuk, hogy játékost nem lehet hibáztatni azért, mert doppingszer került a szervezetébe – jelentette be 2000. augusztus 2-án Harm Beyer, a FINA doppingbizottságának elnöke. – Varga jelezte a csapatorvosának, hogy mit kíván szedni nátha ellen. Arról nem tehet, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást a gyógyszer összetételéről. Ugyanakkor szövetségünk szabályzata előírja, hogy mindenkit meg kell büntetni, aki vét a doppingszabályok ellen."

Mivel a pólós játékengedélyét június második felében már felfüggesztették, ezzel túl is volt a büntetésen, és folytathatta a felkészülést a válogatottal. Korabeli rossz – de szavahihető – nyelvek szerint az eltiltás azért lett éppen két hét, mert Varga ezt már letöltötte, teljes felmentést viszont azért nem kapott, mert akkor akár bíróság előtt is joggal kérhette volna számon azt a bizonyos 14 napot a FINA-n…

„Természetesen örülök, hogy pont került az ügy végére, és bebizonyosodott: nem doppingoltam – nyilatkozta akkor az NS-nek Varga. – Ettől függetlenül ad némi mellékzöngét az esetnek, hogy a csapatomat is büntetik. Nem tudom, presztízskérdést csinál-e ebből. Remélem, nem lesz gond, mivel mindenben megegyeztem a klubbal, és úgy tűnik, jövőre is náluk játszom.

Tudom, hogy hibáztam, mert felhívhattam volna a válogatott orvosát, de hibázott a Mladost orvosa is, aki nem volt eléggé tájékozott, és úgyszintén hibáztak a zágrábiak, amiért őt alkalmazták. Maximum egy hónapos eltiltásra számítottam, de a lényeg az, hogy ott lehetek Sydneyben. Azt sajnálom igazán, hogy doppingügy kerekedett az egészből, holott ilyesmiről szó sem volt.

A nevemet néhányan meghurcolták, bízom benne, hogy ezek az emberek belátják a tévedésüket. Az eleje pokol volt, az utóbbi egy hónapban viszont mér nem gondoltam erre. Még egyszer szeretném megköszönni a segítséget azoknak, akik közreműködtek abban, hogy nem lett nagyobb baj a történtekből."

Természetesen Kemény Dénes – aki maga is sokat dolgozott azért, hogy játékosát csak annyira büntessék, amennyit megérdemel – is örült annak, hogy pont került 28 éves centere kálváriájának végére. „Gyorsan el kell felejteni, de nem árt tanulni belőle" – fogalmazott a kapitány.

No igen, tényleg ideje volt már szakítani a hasonló „sztorikkal". Szűk egy esztendővel korábban a magát tesztoszterontartalmú kenőccsel ápoló Benedek Tibort az Olasz Úszószövetség előbb 8 hónapra tiltotta el, majd ezt 3 hónapra mérsékelte. A FINA felülvizsgálta a határozatot és 15 hónapot szabott ki (ez esetben lemarad Sydneyről!), majd a nemzetközi Sportdöntőbíróság végül 8 hónapot állapított meg.

Ezután következett a csapat másik vezéregyénisége, aki NeoCitrannal akadt fenn. Akkor senki sem gondolta volna, milyen hatóanyagai vannak a pornak, hiszen nem más, mint a világbajnok öttusázó, Vörös Zsuzsa reklámozta... E vízben oldódó, a gyógyszertárakban recept nélkül is kapható orvosság azonban fenilefrint tartalmazott, ám a Mladost orvosa vagy ezt nem tudta, vagy azt, hogy ez a stimulálószer március 31. óta doppinglistás volt.

(A NeoCitran egyébként a tudomány mai állása szerint jelenleg éppen nem szerepel a tiltólistán, nincs bizonyítva ugyanis, hogy olyan származékot – konkrétan fenilefrint – tartalmaz, amely a jobb teljesítményt bárhogyan is elősegítheti...)

A FINA ítélethirdetése után egyébként Vlado Kobescak, a visszasorolással sújtott egyesület igazgatója elmondta, szerinte abszolút érthetetlen a határozat (rájuk vonatkozó része), mivel addig mindig a doppingoló sportolókat büntették meg, nem pedig a klubjukat. Úgy vélte, nincs logikus magyarázat a döntésre, legfeljebb az, hogy a Mladost orvosa, Zeljko Bumber írásban közölte, tudott arról, milyen szert vett be Varga.

A zágrábi lapok szerint a doki ezzel megvédte a magyar vízilabdázót, ugyanakkor a csapatot igen nehéz helyzetbe hozta. Másnap aztán a horvátok már sokkal keményebben nyilatkoztak, mondván, nemcsak a második helytől lettek megfosztva, hanem jelentős anyagi kár is érte őket. Az ezüstéremért ugyanis 15 ezer svájci frankot kaptak, a negyedik helyért pedig csupán ötezer járt. Kobescak közölte is, hogy megóvják a határozatot, mert azt példátlanul jogtalannak tartják.

Nincs hírünk arról, hogy végül mi lett a különbözetet képező 10 ezer svájci frankkal, az azonban biztos, hogy az évkönyvek máig a vízben elért eredményeket rögzítik: a Mladost megverte a BVSC-t, majd a fináléban alulmaradva másodikként zárta a négyes döntőt. Ugyanakkor Benedek Tibor nagyobb, míg Varga Zsolt kisebb ijedtség után folytathatta a felkészülést az olimpiára, ahol válogatottunk nem érte be a negyedik, de még a második hellyel sem, és Ausztráliában 24 év után ismét visszaült a pólóvilág trónjára.

Azt pedig, hogy valóban milyen sokat tanultunk, más is bizonyította: azóta nem tévedt újra doppingvágányra a magyar vízilabdasport ötkarikás diadalokat menetrendszerű pontossággal szállító „aranyvonata"...