Maratoni futásban csak néhány éve tart nyilván hivatalos világcsúcsot a nemzetközi szövetség (IAAF), hiszen a különböző pályák eltérő terepadottságai miatt nem könnyű az esélyegyenlőséget, az azonos feltételeket szavatolni. Persze a versenyszám már korábban is igen népszerű volt, gyakorlatilag attól kezdve, hogy az első újkori olimpiára feltámasztották az ókori legendák mitikus ködéből.
Azelőtt is mindig feljegyezték a világ addigi legjobb eredményét, de amióta a rekordokat a szó legszorosabb értelmében rekordként hitelesítik, valamiképp Berlin vált a műfaj elitjének „mekkájává".
Vannak híresebb és a tömegek számára kedveltebb helyszínek is, ám a fenti szempontból a 2002-es (férfiak), illetve 2003-as (nők) londoni verseny óta más „nem rúg labdába", csakis a német főváros. (A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a hölgyeknél csupán régebben született ott csúcs – háromszor is –, nyolc éve viszont egyáltalán nem került náluk új idő az örökranglista élére, máshol sem.)
És akkor rátérve a mai évfordulóra: 2007. szeptember 30-án a már korábban többszörösen megkoszorúzott Haile Gebrselassie a 42.195 kilométeres távon is feljutott a zenitre. Ezzel betartotta az ígéretét, igaz, nem sikerült az álmainak megfelelően 2:04 alá faragnia a rekordot, „mindössze" 2:04:26 óra alatt teljesítette az útvonalat.
A 34 éves „Gebre" Paul Tergat 2:04:55 mp-es előző idejét javította meg 29 mp-cel. Az élről letaszított kenyai kiválóság, aki a leghosszabb hagyományos futószám trónján az ezredforduló táján „uralkodó" (s a marokkói színeket a két csúcsa között amerikaira cserélő) Khalid Khannouchit váltotta fel 2003. szeptember 28-án, maga is Berlinben érte el azt az eredményt, négy esztendővel „utódja" előtt.
A majdnem ideális futóidőben megrendezett 2007-es viadalon – amelyen mintegy 40 ezer atléta és amatőr résztvevő indult, míg az utcákon több mint egymillió ember szurkolt nekik – az etióp klasszis 10 km-nél 32 másodperccel futott a világrekord részidején belül, és szinte pontosan ugyanennyivel volt jobb Tergat akkori tempójánál féltávnál, majd 30 kilométernél is.
Utóbbi időellenőrzőnél szállt ki a versenyből Gebre két versenyzőtársa, akik a megfelelő iramot diktálták neki, ő viszont az utolsó szakaszon már egyedül is boldogult. Ezen a pályán egyébként ez volt a harmadik alkalom, hogy megjavították a férfiak maratoni világcsúcsát (nem említettük még a brazil Ronaldo da Costát, aki 1998-ban „avatta fel" ilyen értelemben a helyszínt 2:06:05-ös eredményével), míg az afrikai futózseninek a 24. a pályafutása során! Az elsőt 13 esztendővel korábban, még 5000 méteren érte el...
„Ez csodálatos, ez valami egészen különleges – mondta az egyik televíziós csatornának Haile Gebrselassie egy perccel azután, hogy áthaladt a célvonalon. – Köszönöm a német embereknek. Tökéletes nap volt a mai, egy kicsit szeles, de tökéletes. Nagyszerű, hogy ennyi néző kijött, hogy ennyi embert érdekelt a verseny."
Gebre a megelőző évtizedben (1993 és 1999 között) sorozatban négyszer nyert világbajnoki címet 10 000 méteren, nem mellesleg az atlantai, majd sydneyi olimpián is aranyat szerzett, illetve számos világcsúcsot állított fel, mielőtt a 2001-es vb-n csak bronzérmes lett kedvenc távján.
Edmontoni legyőzőivel szemben egy még újabb csillag, a honfitárs Kenenisa Bekele hamarosan már stabilan is túlszárnyalta őt (2003-ban például, amikor a 25 körös számban ezüstre cserélte a két évvel korábbi harmadik helyét, egyedül a fiatal titán verte meg). Életkorából is adódóan a veterán bajnok figyelme értelemszerűen a hosszabb távok, s így az utcai futóversenyek felé fordult, amelyeknek a „királya" lett.
Gebrselassie tehát – többszöri próbálkozás után (Londonban debütált 2002-ben) – négy esztendeje végre megjavította a maratoni futás világrekordját. Az etióp ennek ellenére rögtön utána kijelentette, képesnek érzi magát arra is, hogy 2:04 órán belül tegye meg a bő 42 kilométeres távot. Három és fél hónappal később, 2008 elején Dubaiban megpróbálkozott állítása igazolásával, ám hiába kapott volna egymillió dollárt, a forróság és egy taktikai hiba keresztülhúzta a számításait: meg kellett elégednie a világ második legjobb idejével (2:04:53).
Ottani futását követően bejelentette, nem indul az olimpián, aminek okaként a pekingi meleget és a szmogos levegőt jelölte meg. Valószínűbb azonban, hogy tudta, indulása ártana a szeptemberi berlini teljesítményének. Így aztán az ötkarikás játékokon csak 10 000-en rajtolt, és hatodik lett. Szurkolói számára ezt látni a legendától valószínűleg csalódás volt a képernyők előtt, de utólag kiderült: jól döntött.
A német fővárosban 2008. szeptember 28-án is ideális idő és az utak mentén „hétszámjegyű" tömeg várta a versenyzőket. Az immár 35 éves Gebrselassie mégis képes volt visszafogni magát, nem követte el azt a hibát, amelyet januárban az Emírségekben. Az évnyitó viadalon ugyanis 61:27 perces félmaratonival kezdett, s ez a táv végén megbosszulta magát.
Ezúttal 62:04 alatt tette meg a táv első felét, ami még így is 25 másodperccel volt gyorsabb, mint a 2007-es csúcsjavításakor. Mégis tartani tudta az iramot, s a célhoz közeledve látszott, meglehet az új rekord. Az álomhatár áttöréséhez azonban fokoznia kellett a tempót, de ez sem jelentett gondot: az utolsó előtti kilométert például 2:47 perc alatt tette meg. Célba érkezésekor az óra 2:03:58 másodpercet mutatott, s ezt módosították 2:03:59-re.
„Minden tökéletes volt – mondta boldogan Gebrselassie. – Jó volt az idő, és kitűnőek az iramfutók. A verseny előtt csak reménykedni tudtam, hogy valóra váltom az álmom, mert két héttel ezelőtt kisebb problémám adódott: kissé begörcsölt az izmom. Emiatt egy hét edzést ki kellett hagynom."
És a nagy áttörést követően sem nyugodott. Legközelebb is elindult Berlinben, ahol zsinórban harmadszor diadalmaskodott, de a nagy melegben be kellett érnie 2:06:08-cal (miközben azért a 30 km-es résztávon összehozta eddigi utolsó, 26. világcsúcsát).
Aztán Dubaiban – ugyanúgy, mint a megelőző két szezonban – szintén nekiment az újabb rekorddöntésnek, ám megint nem járt sikerrel (igaz, ő nyert). A következő német viadalt pedig már ki is hagyta, majd miután novemberben New Yorkban a gyulladt térde miatt a küzdelem feladására kényszerült, bejelentette a visszavonulását.
Ezt néhány nappal később visszavonta, mondván, szerepelni kíván a londoni olimpián is, azonban ez az éve még kevésbé sikerült. Most Dubait áldozta be, és Berlinben indult – így közvetlen közelről láthatta, amint Patrick Makau 2:03:38 órás eredménnyel győz, átadva a múltnak az ő világcsúcsát.
A 26 éves kenyai címvédő 27 km-ig futott együtt az élbollyal, majd ritmust váltva mindenkit leszakított (a minden idők egyik legjobb hosszútávfutójának számító Gebre sem bírta a tempót, fel is adta), és a táv utolsó harmadában már csak az óra volt az ellenfele. Végül 21 másodperccel javította meg a rekordot, amelyet már 2010-ben is célba vett, ám akkor a szeles, esős idő miatt „csak" 2:05:08 órával zárta a 42.195 km-t.
Az idei volt tehát a verseny történetének ötödik férficsúcsa, sőt az utóbbi négy megszakítás nélkül született. Ugyanakkor Makau minden idők leggyorsabb maratoni idejétől még így is alaposan elmaradt, hiszen Geoffrey Mutai áprilisban 2:03:02 óra alatt futotta le a bostoni versenyt. Honfitársának eredménye azonban nem hitelesíthető a világ hivatalos legjobbjaként, mivel a tradicionális amerikai pálya nem felel meg az ehhez szükséges előírásoknak.
Ha valaki a pénzdíj és a dicsőség mellett az örökstatisztikákban is kiemelt helyet szeretne – annak a jelek szerint Berlinbe kell mennie…