– Kimondva soknak tűnhet ez a kor, de hála Istennek, nem érzem nyomasztónak a nyolc évtizedet – mondta Török Bódog. – Az viszont elkerülhetetlen, hogy ilyenkor visszatekintsen az ember az eddig megtett útra, illetve reális célokat tűzzön maga elé.
– Jól ismerik-e önt azok, akik szerint a céltudatosság és a következetesség volt és maradt az egyik legfőbb jellemvonása?
– Igen, hiszen különben képtelenség lett volna mind a csapataim, mind a magam elképzeléseit, álmait megvalósítani.
– A kiemelkedő eredményeket elérők közül többen a szerencsére is hivatkoznak, amikor sikereik titkát kérdezik tőlük. Fortuna kegyeltjének érzi magát?
– Nevezhetjük bárhogy, Fortunának, sorsnak, elrendelésnek, isteni akaratnak vagy sugallatnak, a lényeg az, hogy valami felettünk álló biztosan terelget, segít, olykor figyelmeztet is bennünket.
– Az úgynevezett meseszámok közül miért a hármas a kedvence?
– Lehet, hogy ez már a számmisztika világába tartozik, de tény, a hármas szám a születésemtől – 1923 óta – elkísér, és rendre visszatér az életemben.
| A 80. születésnap előestéjén Guricsné Pásztor Erzsébet, az 1965-ben vb-t nyerő válogatott csapatkapitánya hajdani klasszis játékostársai nevében is beszélt arról, hogy Török Bódognak mi volt a három legfontosabb erénye. „Sokkal több, mint három jó tulajdonsága volt, és persze van is – mondta a világbajnok kapus. – A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy remek közösségi szellemet tudott teremteni a keretben, amelynek minden tagja nagyra értékelte kitűnő pedagógiai érzékét. Más edzőket is ismertem, de hasonlóan jó közösségformáló egy sem akadt közöttük. Bogyi titka az volt, hogy mindig tudta, mikor kell szigorúbban bánni velünk, illetve mikor szorulunk gyengédebb szóra. Másodiknak azt a tulajdonságát emelhetjük ki, hogy ragyogóan tudta, mit milyen arányban kell adagolnia a tanítványainak. Amikor elégedett volt a teljesítményünkkel, akkor előre tudtuk, hogy hamarosan kevéske lazítást is meg fog engedni, hiszen különben nem is bírtuk volna a sorozatterheléseket. Végül pedig azt említem meg, hogy milyen nagyszerű érzékkel tudott segíteni bennünket az olykor előforduló vereségeink, kudarcaink feldolgozásában. Ezért aztán felnéztünk rá, példaképünknek is tartottuk. Ez a remek kapcsolat pedig a mai napig megmaradt a mester és egykori játékosai között." Maga a szakember sem fukarkodott a dicsérettel, amikor tíz évvel korábban, 70 esztendősen kérdezték az egykori nagyszerű csapatáról: „Ha a tanítványaim Dortmundban nyert világbajnoki aranyérmére és a finálé utáni örömünkre gondolok, még most is kellemesen megborzongok. Azok a csodálatos lányok nemcsak káprázatos együttest, hanem szinte családot alkottak. Fegyelmezett, okos játékosok érték el azt az eredményt. Olyan kézilabdázók, akik nem a pénzért, hanem országunk dicsőségéért a lelküket is kitették." |
– Pedig lehetne ez a szám az egyes is, hiszen az 1965-ös női válogatott az egyetlen világbajnoki aranyérmesünk kézilabdában, és a magánéletében is előjött az egyes, hiszen ötven éve kitart egy asszony mellett, aki egy fiúval ajándékozta meg.
– Igen, de a hármasokat hosszabban lehet sorolni. Három világbajnoki bronzérmet nyertek a válogatottjaim, háromszor álltam a küszöbén annak, hogy – negyedik és ötödik helyezés után – befejezem a kapitányi pályafutásomat. Megmenekültem három életveszélyből: tízévesen súlyos hasműtétem volt, aztán korcsolyázás közben beszakadt alattam a Duna jege, két éve pedig túléltem egy kockázatos szívműtétet.
– A szakmai pályafutásában is volt szerepe a hármasnak?
– De mennyire! Három kollégám, Cséfay Sándor, Varga Jenő és Lengyel Gábor biztatása és támogatása nélkül aligha jutottam volna idáig. Cséfay bízott meg harminckét esztendős koromban a szövetségi kapitánysággal, Vargától a TF-en tanultam sokat, Lengyel pedig a kritikus időszakaimban állt mellém, ha kellett, helyettesített is. Különben nem ülhettem volna huszonhárom év alatt háromszázháromszor a női válogatott kispadján, nem tarthattam volna harminchárom előadást három országban, Jugoszláviában, Svájcban és Lengyelországban, és nem kerekedhettem volna többször is három nagy riválisom – Igor Turcsin, Peter Kretzschmar és Vinko Kandija – fölé. A sportág ezen óriásait, az edzői szakma és hivatás halhatatlanjait talán senkinek sem kell külön bemutatni.
– Kedvenc kapusait is szokta emlegetni, amikor a hármas szám szóba jön.
– Nem véletlenül, hiszen olyan zseniális játékosok őrizték a válogatott kapuját az ötvenes, hatvanas és hetvenes években, mint Egerné Huszár Baba, Elekné Rothermel Anna és Bujdosó Ágota. De három belső játékosnak is főszerep jutott ezekben az évtizedekben. Ők Kiss Magda, Romhányiné Tóth Mária és Sterbinszky Amália. Legveszélyesebb ellenfeleink is hárman voltak, a Szovjetunió, az NDK és Jugoszlávia. Ma már a nevük is csak történelem. Három újságíróra – Bajnai Terézre, Kő Andrásra és Szántó Györgyre – pedig úgy gondolok vissza, mint akik sokat tettek a sportágunkért és csapataimért.
– A kézilabda mellett milyen szenvedélyeknek tud hódolni?
– Nem lesz meglepő, hogy három kedvtelésem van: festek, komolyzenét hallgatok és Leányfalun tavasztól őszig kertészkedem. Persze olvasni is szeretek, egyik kedvenc görög bölcsességem így hangzik: legyen bátorságod az alázathoz. Ez roppant fontos, és mély mondanivalót hordoz, például azt is, hogy az embernek holta napjáig tanulnia kell, és mindenki tudhat valamit, amit érdemes ellesni tőle.
– Ez lefordítható a mai rohanós, durva kézilabda nyelvére is?
– Háromdimenziós lett a játék, mert az átlövők mellett a beállós és a két szélső is kulcsemberré vált. Nekem ezt meg kellett tanulnom, mert hajdan főleg az átlövőkre, illetve az ellenfélnél az ő semlegesítésükre alapult a taktikánk.
– Ha három kívánsága lehetne, mit kérne?
– Szeretném újra a világbajnokság győzelmi dobogóján látni a magyar lányokat, akik között ma is rengeteg a tehetség. Hogy csak néhányukat említsem: Görbicz, Kulcsár, Tóth Tímea, Pigniczki. A kapusiskolánk továbbra is legendás, elég ha Pálingert, Sirinát és Sugárt említem. A második kívánságom, hogy jövőre, Richárd fiam halálának tizedik évfordulójára sikerüljön megszerveznem egy kiállítást a szobraiból. A harmadik óhajom, hogy azok a lelkes nevelőedzők – például Angyal Éva, Csenkiné Varga Zsuzsa vagy Fehérné Mérei Ildikó – továbbra is sikeresen dolgozzanak, legyen módjuk a hivatásuk beteljesítésére. Mert ennél fontosabb talán nincs is az életben.
| Az aranykapitánynak, Török Bódog mesternek – jellemző módon – a Mester utcai felsőkereskedelmi iskolában Molnár Zoltán volt a testnevelő tanára, aki megkedveltette vele a sportot. Nála azért kell egy mondat erejéig megállnunk, mert a műhelyéből temérdek válogatott sportoló került ki. Török Bódog több klubban kézilabdázott, ezek közül a Kispestre és a Budapesti Levente Egyletre emlékezik a legszívesebben. A sportág mélyebb tudományát akkor ismerte meg, amikor Kolos Ferenc szövetségi kapitány, a Testnevelési Főiskola tanára lett az edzője. Példaképének Varga Jenőt választotta, aki ugyancsak a főiskola tanára volt. Egy súlyos sérülés miatt – szalagszakadást szenvedett – megszakadt játékosi karrierje, de a kézilabdától továbbra sem távolodott el. Edzőként a Kispest női csapatánál próbálgatta a szárnyait, ekkor 1947-et írtak. A következő állomás a Goldberger nagypályás együttese volt, de ekkor már utánpótlás-neveléssel is foglalkozott: három-négy csapat ifjú tagjai lesték a szavát. A nagy kiugrás 1955-ben következett – ekkor bízták meg a női válogatott irányításával, amit 1978-ig hihetetlen energiával, szívvel és lélekkel végzett. Ezek az esztendők aranybetűkkel íródtak a magyar kézilabdában. Női csapatai 1957 és 1978 között – az 1965-ben Dortmundban nyert világbajnoki cím mellett – olimpiai harmadik helyezést szereztek Montrealban (1976), valamint vb-ken ezüst- (1957) és bronzérmeket (1971, 1975, 1978). Elképesztő sorozata – amelyről mindig szerényen beszél – aligha utolérhető: 303-szor ült a válogatott kispadján, és csapata 186-szor nyert, 69-szer döntetlent ért el, illetve csupán 48-szor kapott ki. A válogatottban 23 éven át legalább száz játékos leste, szinte itta Török Bódog minden szavát, tanácsát, utasítását. Akkor is hűséges maradt a sportághoz, amikor elköszönt a válogatott kerettől, hiszen a nyolcvanas években a szövetségben dolgozott, a sportág hasznára kamatoztatta a tapasztalatait. Szaklapot (Kézilabdázás) írt és szerkesztett, a kilencvenes években pedig még aktívan edzősködött: egy-egy alacsonyabb osztályú csapat mellett a Nosztalgia-válogatott gyakorlásait vezette. |
Lionel Messi és Xavi kapcsolata újabb szintre léphet
Rodri: Messi minden idők legjobbja
3 év után itt vannak az első fotók: Palik László megmutatta szerelmét!
Lecsapott a NAV a magyar bűnszervezetre: hihetetlen vagyont talált – fotók
Hamarosan érkezik a Nyilas hava: ennek a 3 csillagjegynek nincs visszaút
Stumpf magára rántotta a gyűlölettől bűzlő, saját maga által főzött kotyvalékát
Elismerte az UEFA, nagyot hibázott a videóbíró
Kitörhet a világháború: brit szuperfegyverekkel bombázzák Oroszországot
Szerződést bontott csapatkapitányával az újpesti jégkorongklub
„Rafa nagysága ennél többet érdemelt volna” – David Ferrernél kiverte a biztosítékot Nadal búcsúztatása
Kisebb lesz a vendégszektor, több Újpest-drukker lehet a Ferencváros elleni derbin
