Juhász Roland értékelése egy sikeres évről

Három éve az nso.hu több napon át faggatta olvasóit, akik (azaz önök) az esztendő legjobbjai mellett arra is szavazhattak, ki hiányzott a válogatottból, illetve kinek tört meg leginkább a karrierje. Az év (újra)felfedezettje a Jenából nyáron Augsburgba szerződő Torghelle Sándor lett, a légiósok közül a karlsruhei, majd dortmundi Hajnal Tamást látták a legjobbnak a felmérésben részt vevők, míg címeres mezben nagy fölénnyel Juhász Rolandot hozták ki elsőnek. Utóbbi futballistával, aki még nem ismerte a végeredményt, aznap, 2008. december 8-án az NS rögtön interjút is készített.

– Figyelemmel kísérte a szavazást?
– Mindennap megnézem a honlapot, láttam, hogy lehet voksolni – mondta az Anderlecht légiósa. – Szóval képben vagyok.

– Netán szavazott is?
– Nem, azt nem, de nagyon érdekel, mi a szurkolók véleménye.

– Ha benne van a játékban, szavazzon most!
– Rendben, miért ne?

– Ki volt az Erwin Koeman-éra legnagyobb felfedezettje?
– Magasan Torghelle Sanyi. Amikor visszakerült a keretbe, több barátom hívott: „Te, Roli, ez meg mit keres ott?" Akkor is mondtam: mentalitása, küzdőszelleme mellett gólérzékenysége miatt igenis helye van a keretben, és a meccseken igazolta, hogy a csapatban is. A legutóbbi három válogatott mérkőzésen eredményes volt, nálam idén ő a legkellemesebb meglepetés. Az olvasóknál is ő nyert? Nem vagyok meglepve.

– Ön szerint melyik, hirtelen fókuszba kerülő válogatott kerettag karrierje tört meg leginkább ebben az évben?
– Nehéz kérdés, talán Farkas Balázst mondanám. Magamról tudom, hogy egy sérülés roppantul visszavethet egy futballistát, én is sokat kínlódtam, amikor nem léphettem pályára. A többi jelölt is nagyon tehetséges, nem lennék meglepve, ha közülük többen újra kerettagok lennének a jövőben. Bár most nagyon egységes a csapatunk, és nem könnyű bekerülni, ám nyilván nem is lehetetlen.

– Kit hiányol Erwin Koeman keretéből?
– Ferenczi Istvánt.

– Befolyásolta a választását, hogy, amint hallom, éppen ott ül ön mellett?
– Nem, pedig valóban együtt vagyunk itt, Eindhovenben. Dzsudzsák Balázs csapata a Liverpool ellen játszik a Bajnokok Ligájában, és eljöttünk szurkolni. De nem vagyok elfogult: a ma divatos egycsatáros szisztémában egy jól fejelő, a labdát megtartani képes, a védők figyelmét lekötő ékre van szükség, így szerintem Ferenczi Istvánnak helye lenne a keretben. Most ő is telefonál, nem hallja, amit mondok. Ha nekem nem hisz, kérdezzen meg tízezer ferencvárosi szurkolót...

– Melyik külföldön futballozó légióst tartja az év játékosának?
– Huszti Szabolcsot. Vezére a Hannovernek, miközben a szerződése meghosszabbítása kapcsán örökös nyomás alatt tartják a vezetők, a szakmai stáb és a szurkolók, mégis hétről hétre meghatározó teljesítményt nyújt. Hajnal Tamás nyert? Nagy csapatba került, és jól szerepel, de nálam Huszti Szabolcs valamivel jobb volt idén.

– Ön szerint ki volt 2008 legjobbja a magyar válogatottban?
– Ugyancsak Huszti Szabolcs. Bal oldali középpályás, de sokszor a jobb oldalon játszott, veszélyesen, lendületesen futballozott, váratlan húzásai gólokat, gólhelyzeteket eredményeztek. És ne feledje: több mérkőzésen is csatárként lépett pályára, ami pedig nem az ő posztja, azonban erőszakos volt, harcolt, egyáltalán nem vallott szégyent.

– A szavazók negyede úgy gondolja, ahogy ön. Negyvenhárom százalék azonban bizonyos Juhász Rolandot tett az első helyre.
– Nem tagadom, nagyon örömteli ezt hallani. Pedig nem indult jól az év; emlékszem, a zalaegerszegi, Szlovénia elleni vereség rendkívül megviselt. Aztán viszont összeálltunk, és bár Montenegró ellen augusztusban még három gólt kaptunk, az azt követő négy selejtezőből hármon, a dánok, az albánok és a máltaiak ellen már kapott gól nélkül hoztuk a meccset, és az évzárón Észak-Írország sem talált a kapunkba. Alighanem ez befolyásolta a szavazókat, de jó szívvel emlékszem továbbá az albánok elleni meccsre, ahol magam is úgy éreztem, jól ment a játék, és még gólt is szereztem.

– Mit jelentenek önnek ezek a szurkolói visszajelzések?
– Ki nem szereti, ha elismerik, mi több, szeretik? Ahogy jöttek az eredmények, egyre többen szólítottak meg otthon, sőt még Brüsszelben is gratuláltak. Tudja, jó érzés, ha megveregetik az ember vállát külföldön, viszont mégiscsak az az igazi, ha otthon szeretnek. Legutóbb a Liszt Ferenc téren ebédeltem, és nem engedtek fizetni: apró gesztus, ám lelkileg nagyon sokat jelentett nekem. De ez nem az én sikerem: a csapat volt jó ősszel, nagyon egységesek voltunk, ennek köszönhetjük, hogy a vb-selejtezőcsoport második helyén állunk.