Ramos minden idők legjobb Real-kezdője

A Real Madrid 2007-ben (amikor Fabio Capello vezette) és legközelebb is (Bernd Schusterrel) bajnok lett, de 2008 őszén már egyáltalán nem ment neki jól, ezért a német trénernek december 9-én távoznia kellett.

Utódja a spanyol élvonalban korábban a Rayo Vallecanót (ő juttatta fel), a Betist, az Espanyolt (öt meccs erejéig), a Málagát és a Sevillát dirigáló Juande Ramos lett, aki egyedül az utóbbi állomáshelyén ért el jelentős eredményt, ám az egymás után kétszer is elhódított UEFA-kupával (valamint a Király-kupával és a spanyol, illetve európai Szuperkupával) 2005 és 2007 között pillanatok alatt a szakma elitjébe emelkedett.

El is vitte – idény közben – a Tottenham, csakhogy a Premier League nem igazán volt az ő terepe. A csapatot kieső helyen vette át, majd miután onnan biztonságba helyezte, a következő szezon elején már maga is oda süllyedt le vele: nyolc meccsen mindössze két pontot szereztek, ezért majdnem napra pontosan egy évvel az októberi érkezése után őt is menet közben kirúgták.

A kieséses sorozatokban viszont Londonban is villantott, hiszen az UEFA-kupában a rossz kezdés után felhozta az együttest, amellyel végül a legjobb 16-ig jutott, és ott is csupán tizenegyesekkel kaptak ki a Dzsudzsák Balázst nem sokkal azelőtt szerződtető PSV-től. Ugyanakkor a Ligakupában jó játékkal kiejtették idegenben a Manchester Cityt, kiütötték az ősi rivális Arsenalt, végül hosszabbításban felülmúlták a Chelsea-t is, kilenc év után újra rangos címmel díszítve a Spurs krónikáját.

Volt tehát némi alapja, hogy őszi eltávolítása után nem sokkal a Realnál pont őt ültették Schuster helyére, és szokatlan módon tanítványaival ezúttal a bajnokságban kezdett fantasztikus menetelésbe. Tudniillik február végére odáig jutott, hogy nem mindennapi rekord felállításának küszöbére ért – csak éppen csapatának otthon be kellett gyűjtenie hozzá a három pontot az éllovas Barcelonával a megelőző játéknapon döntetlent játszó Betis ellenében.

Amint a mellékelt táblázatból kiderül (az eredmények hárompontos rendszerre átszámítva értendők), Juan de la Cruz Ramos Cano (mennyivel egyszerűbb a Juande Ramos elnevezés...) a legendás „királyi klub" legjobban bemutatkozó edzőjévé lép(het)ett elő.

Az 54 éves tréner csupán egyetlen bajnokin, rögtön az első fellépésén szenvedett vereséget – igaz, Barcelonában senki sem nyert addig abban a szezonban, s a december 13-i 2–0-s kudarcot nem is rótta fel neki senki –, az utána lejátszott nyolc meccset viszont zsinórban megnyerték a blancók, akik az utolsót követően, hosszú idő után újra közelebb kerültek a Barcelonához, miután az két pontot a Betis otthonában hagyott.

Az említett statisztikából az is kitűnik, hogy a Real kilencedik győzelmével Ramosnak 27 pontja lett, aminél eredményesebben senki sem mutatkozott be a hófehérek kispadján, ha tíz kört, vagyis ezt a (támpontul kínálkozó) kerek számot vesszük alapul.

„Nem foglalkozom azzal, milyen csúcsokat lehet megdönteni, csak a következő mérkőzés érdekel, és ezt kérem a játékosaimtól is – bár ők vannak annyira profik, hogy tudják ezt. Meg kell vernünk a Betist, és nem azért, hogy én legyek a legeredményesebb, hanem hogy amennyire csak lehet, tartsuk a lépést a Barcával. Nem kérdés, hogy a katalánok pazarul futballoznak a szezonban, de nem vagyunk olyan messze tőlük, mint azt sokan gondolják" – mondta Juande Ramos.

Nos, minden relatív. A tízpontos különbség is, meg az is, hogy mennyire foglalkoztatta az embereit a sevillaiak elleni találkozó, és mennyire járt az eszük már a Liverpoollal megvívandó Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő első felvonásán.

Több hozzáértő ugyanis, aki nem osztotta Ramos „sokkal közelebb vagyunk a Barcelonához, mint sokan hinnék" verzióját, azt a gondolatot próbálta a futballisták fejébe ültetni, hogy inkább koncentráljanak a BL-re, mint a bajnokságra, mert a legértékesebb európai klubtrófeát sokkal könnyebb tizedszer is begyűjteni, mint utolérni Messiéket. A Real mestere sajátosan közelítette meg ezt a kérdést.

„Ha valaki azt kérdezné tőlem, melyik a könnyebb, én a Bajnokok Ligáját választanám. Ott csupán magunktól függünk, ráadásul kevesebb meccset is kellene nyernünk. A Liverpool ellen azonban semmiképpen sem lesz könnyű, mert igazi kupacsapat, ráadásul Rafa Benítezzel úgy ismerjük egymást, mint a tenyerünket" – osztotta meg gondolatait az edző.

Visszazökkenve az időben hamarabb sorra kerülő bajnokihoz: nemcsak ő érhetett el rekordot aznap este, hanem Iker Casillas is. A Real ugyanis a megelőző nyolc bajnokiján pusztán egyetlen gólt kapott, s egy újabb „shutoutal" beállíthatta a klubcsúcsot, amelyet a kapuból Francisco Buyo által irányított védelem tartott, immár majdnem másfél évtizede. Akkor 1994. december 11. és 1995. február 19. között kilenc egymást követő bajnokin egyetlenegyszer rezzent csupán a madridi háló.

Nos, ezt a régi csúcsot a sevillai Ricardo Oliveira 30. percben elért gólja „megmentette", ugyanakkor mégsem panaszkodhattak a madridi Bernabéuban a szurkolók. A „királyi gárda", amely az előző fordulóban a Gijón elleni négy góljával már megidézte az egykori szép napokat, a Betist sem kímélte.

Gonzalo Higuaín a 7. percben a labdát a kapus mellett is elhúzva kezdte meg a gólgyártást, amely ugyan már az első félidőben lezárult – de ahányszor addig megrezdült a háló, bőven elég volt a nagyérdeműnek. Klaas-Jan Huntelaar némi szerencsével elért dupláját Raúl – aki egy héttel korábban letaszította a Real góllövői örökrangsorának éléről a legendás Alfredo Di Stéfanót – két látványos találattal toldotta meg, sőt a mester (szintén Sevillában ismertté lett) névrokona, Sergio Ramos is fejelt egyet (6–1).

A Real – régen látott remek játékkal – sorozatban a kilencedik bajnokiját nyerte meg, és hét pontra megközelítette az éllovas Barcelonát, mivel közben a fordulónak az utolsó helyről nekivágó Espanyol (vendégként ráadásul!) véget vetett a gránátvörös-kékek 22 játéknap óta tartó bajnoki veretlenségének – a zaklatott hangulatú városi derbit a több mint egy félidőt emberhátrányban töltő Barca egykori játékosa, Iván de la Pena döntötte el a két góljával, amivel csapata 26 esztendő után nyert újra a Camp Nouban!

Juande Ramos érthetően boldogan állt a mikrofonok elé: „Mindig tudtuk, hogy mi történik a Barcelona pályáján, mert kiírták az eredményjelzőre. De nem ezzel foglalkoztunk, hanem a saját játékunkkal. Minden tiszteletem a csapaté, hétről hétre nyomon követhető, ahogyan fejlődik a futballunk. Közelebb kerültünk a Barcához, már a forduló előtt is azt mondtam, nem vagyunk olyan messze tőle a valóságban, mint azt sokan hiszik. Még mindig jelentős a hátrányunk, ám a játékosokban megvan a lehetőség és a tehetség, csak ki kell hozni belőlük."

Legelőször is azonban, négy nappal később a nemzetközi porondon kellett helytállni, mégpedig egy „elátkozott akadály" leküzdésével. Öt év ugyanis nagy idő egy olyan fényes klub életében, mint a Real Madrid, ahhoz például kibírhatatlan hosszú, hogy ennyit kelljen várni egy végre sikerrel vett BL-nyolcaddöntőre. Pedig pontosan ez volt a helyzet: a Bayern München 2004-es, 16 közötti kiejtése óta a „királyi gárda" képtelennek bizonyult újra beférkőzni Európa nyolc legjobb futballklubja közé.

Hogy érzékeltessük, milyen sok idő telt el a bajorok elleni diadaltól fogva: a 2004 tavaszán hivatalban lévő, „németverő" Carlos Queiroztól számítva Juande Ramos már a nyolcadik vezetőedzőként ült a blancók kispadján! Közben Rafa Benítezt 2004 júniusában nevezték ki a Pool szakvezetőjévé, és négyből háromszor a BL elődöntőjébe vezette a tanítványait...

Most pedig, a 2009. február 25-i találkozón, bár még sohasem szerepelt korábban a Santiago Bernabéu Stadionban, a Liverpool a Real Madrid otthonában tett legelső látogatását 1–0-s sikerrel zárta! Tény, amikor elbocsátották a Tottenhamtől az egykori sevillai sikeredzőt, a londoni klub katasztrofális idényrajtját főként azzal magyarázták, hogy Ramos egy év alatt sem volt képes megbarátkozni a brit futballkultúrával.

A szakember azonban nem keseredett el a vereség után, úgy látta, hogy csapatának továbbra is maradt esélye a továbbjutásra, mivel bármelyik együttes ellen képes győzni. „Úgy vélem, a gól nélküli döntetlen igazságosabb lett volna. Szoros mérkőzést játszottunk, amelyen végül a Liverpoolnak sikerült betalálnia egy szabadrúgás után. Ha jól játszunk, nyerhetünk az Anfield Roadon vagy bárhol máshol" – mondta a meccs után.

A tréner a bizakodás ellenére megváltoztatta addigra a korábban kifejtett véleményét, mely szerint a Real Madridnak könnyebb lenne BL-t nyernie, mint bajnokságot. „A Bajnokok Ligájában egy gól a hátrányunk, de még van egy visszavágó, míg a ligában egyre jobb formában játszunk, ám a Barcelona továbbra is vezet. Meglátjuk, mi lesz a végén."

Először is az, hogy miközben a Primera Divisiónban (egy darabig még) továbbra sem fogyott a lendület, az anfieldi visszavágón minden optimista jóslat ellenére 4–0-ra legázolták a spanyolokat a „vörösök", akik tehát egyetlen gólt sem kaptak a párharc során. A másik fájó pofon később érkezett: a Ramos hivatalba lépésekor elbukott el clásico után végül 18 bajnokin a megszerezhető 54 pontból 52 gyűlt össze – mindenkit megvertek, egyedül a városi rivális Atlético úszta meg 1–1-gyel –, mígnem megint jött a Barca, s ellene egy hazai 2–6...

A demoralizáló K.O. egyértelműen aláhúzta, hogy ismét megérett a helyzet a helycserére a La Liga élén, a gránátvörös-kékek a Rijkaard-éra után immár a Guardiola-korszakban is előrébb jártak. Így két madridi elsőséget követően most három katalán született – 2009-ben a végén kilenc pont előnnyel, azaz nagyobb különbséggel, mint a Betis 6–1-es lesöprésének ünnepnapján volt, hiszen a második elbukott csúcsrangadó hatására összezuhant a Real és sorozatban további négy vereséggel zárta a bajnokságot...

Na, ez az összeomlás az oka, hogy az azóta a CSZKA Moszkvánál villámlátogatást megejtő, majd az ukrán Dniprónál tartósabban elhelyezkedő Juande Ramos nem maradhatott a blancók kispadján, továbbá nem feltétlenül a mellékelt táblázatból is kiolvasható rekordja (amelyet két utódja, köztük a Special One sem tudott megdönteni!) jut róla eszébe az embernek...